Egészség-gazdaságtan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az egészséggazdaságtan feladata az egészségügyi szolgáltatások és az ellátórendszer sajátosságainak feltárása, elemzése, a szűkösen rendelkezésre álló erőforrások allokációja nézőpontjából.

Az egészségügy a nemzetgazdaságok fontos ágazata:[1]

  • Az OECD országokban az egészségügyi szolgáltatások és termékek a GDP 7-18%-át tették ki 2008-ban
  • Az OECD országokban a foglalkoztatottak 6-16%-a az egészségügyben dolgozik
  • Egy kórház egy kistérség legnagyobb gazdálkodó szervei közé tartozhat
  • Az egészségügy az innováció egyik motorja

Az egészségügy és a gazdaság kapcsolata több szempontból is érdekes:

  • Hogyan járul hozzá az egészségügyi állapot a gazdasági növekedéshez?
  • Hogyan járul hozzá a gazdasági növekedés az egészségügyi állapothoz?
  • Milyen mértékben járul hozzá az egészségügyi rendszer az társadalom egészségi állapotának javulásához?
  • Hogyan hat az egészségügyi közkiadások növelése az egészségi állapotra és a gazdasági növekedésre?

Az egészségügy célja a lakosság egészségének javítása vagy megtartása. Az egészség inputjait és outputjait a Grossmann-modell írja le. Inputok: egészségügyi szolgáltatások, oktatás, lakáskörülmények, jövedelem, foglalkozás, táplálkozás. Ezen inputok együttesen alakítják ki az egyén egészségi tőkéjét. Ennek outputja az egészségesen eltöltött napok száma.

Egészségügyi technológia-értékelés

A gazdasági értékelések világszerte szerves részét képezik a technológiaértékelési folyamatnak. Az ezzel foglalkozó szervek költséghatékonysági elemzések alapján döntenek pl. új terápiák befogadásáról.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN|Digitális Tankönyvtár (hu-HU nyelven). www.tankonyvtar.hu. (Hozzáférés: 2017. december 4.)