Ebenhöch Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ebenhöch Ferenc
Született 1821. július 25.
Győr
Elhunyt 1889. július 16. (67 évesen)
Győr
Foglalkozása pap,
helytörténész

Ebenhöch Ferenc (Győr, 1821. július 25. – Győr, 1889. július 16.) római katolikus pap, helytörténész.

Élete[szerkesztés]

Iparos szülők gyermekeként született. Szülővárosában elvégzett gimnáziumi és teológiai iskolái után 1844. november 21-én pappá szentelték. Újmisés kispapként mint házi tanító helyezkedett el a gróf Szapáry családnál, majd győr–belvárosi segédlelkész lett. Innét 1851-ben Koroncóra, majd Tétre került plébánosnak, 1874-ben pedig a győri káptalan kanonokja lett. Sok időt fordított a káptalani levéltár rendezésével, a fondokhoz jegyzékeket és mutatókönyveket készített, valamint kialakította a Cimeliotheca et Theca[1] sorozatokat. Ennek során látása erőteljesen megromlott. A győri püspök megbízásából a szemináriumban tartott régészeti és építészeti előadásokat.

Munkássága[szerkesztés]

Neve leginkább a Győr vidékét leíró helytörténeti, régészeti, egyháztörténeti, növény- és madártani írásain, valamint numizmatikai publikációin keresztül maradt fenn.

Műkedvelőként már plébános korában foglalkozott növénypreparátum- és éremgyűjtéssel. Rómer Flórissal barátságot kötve ekkor tett szert a kor egyik legjelesebb régipénz-gyűjteményére, kőkori fegyver- és szerszámkollekcióját pedig a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta. A káptalanhoz kerülve érdeklődése a szentképek és kegyérmék felé fordult, s mindkettőből több ezres gyűjteményt állított össze, amelyek jelentős forrásként szolgáltak a hagiográfiai kutatásokhoz. Rövid ideig belföldi és külföldi lapokat, olajfestményeket és képes kiadványokat is gyűjtött.

Mecénásként pártolta az egyházművészetet, ezt többek között a koroncói templomnak adományozott klenódiumok bizonyítják, de emellett a budapesti Mátyás-templom részére Kratzmann Ede műhelyében szintén festetett egy ablakot. Végrendeletében egyéb jótékony adományain kívül 6000 forintot hagyott a győri fiúárvaházra, kegyéremgyűjteményét pedig a Magyar Nemzeti Múzeumra hagyta. Szentképgyűjteményét Győri Egyházmegyei Gyűjtemény őrzi, naplója a koroncói plébánián található.[1]

Művei[szerkesztés]

  • A Budapesten rendezett iparmű- és történelmi-emlék kiállításra dr. Zalka János győri püspök által küldött egyházi műtárgyak és régiségek. Győr: Sauerwein ny. 1876
  • Győrvidékének kőkorszaki leletei. Győr: szerző. 1877
  • A győri szentegyház régi flandriai kárpitja. Budapest. 1889
  • "Romert sokan, Floriánt csak kevesen ismerik". Rómer Flóris és Ebenhöch Ferenc levelezése, 1845–1888; sajtó alá rend. Csécs Teréz; Szent Mór Bencés Perjelség, Győr, 2019

Tanulmányok

  • Flora von Koronczó. Verhandlungen des Vereins für Naturkunde zu Preszburg 4 (1859)
  • Die phanerogamen Pflanzen von Koronczó und dessen Umgebung. Verhandlungen des Vereins für Naturkunde zu Pressburg 5 (1860–1861)
  • Die Vögel des Koronczóer Weichbildes. Corr. f. Naturk. in Pressburg (1863)
  • Egy győrmegyei papnak (Mátéffi Istvánnak) emlékirata a XVIII. századból. Magyar Sion (1863)
  • Koronczó története. Győri Történeti és Régészeti Füzetek 4 (1865)
  • A koronczói (Győr-m.) vidéknek kő-, bronz- és vaskori leletei. Archaeologiai Közlemények 7 (1867–1868)
  • Győrmegyei egyházállapotok. Magyar Sion 7 (1869)
  • Archaeológiai levelek. Archaeologiai Értesítő 31 (1870) 166–167.
  • Román kori oltárkereszt. Archaeologiai Közlemények 8 (1870–1871)
  • Két román kori kerekegyház nyoma Győrmegyében. Archaeologiai Közlemények 8 (1870–1871)
  • Egy látogatás a ft. győri káptalan orsz. levéltárában. Győri Közlöny (1879)
  • Méhkerti Milkovits János mint numismaticus és az ő éremtani gyűjteményei. A Magyar orvosok és természetvizsgálók XVII., 1874. augusztus 24–29. Győrött tartott nagygyűlése. Szerk. Fehér Ipoly. Budapest: Franklin ny. 1875
  • A veszprémmegyei hathalmi sírhalmok. A Magyar orvosok és természetvizsgálók XVII., 1874. augusztus 24–29. Győrött tartott nagygyűlése. Szerk. Fehér Ipoly. Budapest: Franklin ny. 1875

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Cimeliotheca a legkorábbi és legfontosabb dokumentumok – királyi oklevelek és pápai bullák, valamint a legfontosabb úgynevezett „jogbiztosító” iratok – örökösödéssel, birtokrendezéssel kapcsolatos dokumentumok tára –, a Theca ugyanezen iratok közül a kanonok által másodrendű fontosságúnak ítélt állomány tára; a két állag együtt a káptalani levéltár legkorábbi, legértékesebb és legfontosabb anyaga (1222-től nagyjából 1800-ig). Az anyaghoz Ebenhöch kanonok csatolta a káptalan úgynevezett magán- és hiteleshelyi levéltárának, a pápoci prépostság és a Szent Adalbert prépostság iratanyagának legértékesebb részét.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]