E Ink

Az E Ink az E Ink Corporation által gyártott elektronikus papír-változat. E-könyv olvasókban, valamint mobiltelefonokban használják.

Különböző leírásoknál gyakori félreértésre ad okot, hogy az E ink a vállalat neve és a fejlesztései is ezt a nevet viselik, ugyanakkor az e-papír technológiánál általában a megjelenítő felületre is szokás használni a (e-ink) megnevezést. (Más cég terméke esetén is, mint például a Gyricon.)

Története[szerkesztés]

Az E Ink Corporationt 1997-ben alapították, miután a Massachusetts Institute of Technology-n (MIT) kifejlesztették a technológiát. A Motorola F3 volt az első mobiltelefon, mely e-tintát használt képernyőnek, így kihasználva annak ultra-alacsony áramfogyasztását. A Samsung Alias 2 a technológiát billentyűzete kirajzolására használta.^[1] Az amerikai Esquire magazín 2008 októberi számának fedőlapjába egy kis villogó szöveg lett beépítve, mely 90 napig működött.^[2]^[3] A 2007. november 19-én nyilvánosságra hozott első Kindle is e-tintát használt.

Működése[szerkesztés]

Az elektronikus papír alapvető része a több millió parányi mikrokapszula, amik kb. olyan szélesek, mint az emberi hajszál. A mikrokapszula átlátszó olajban úszó pozitív töltésű fehér és negatív töltésű fekete festékszemcséket tartalmaz. Amikor pozitív elektromos mezőt alkalmaznak, a taszító hatás miatt a pozitív töltésű fehér festékszemcsék a mikrokapszula tetejére mozdulnak, így látszóvá válnak kijelzőt felülről néző olvasó számára. A felület ettől fehérnek látszik azon a ponton. Ugyanekkor az elektromos mező a mikrokapszula aljára húzza a fekete festékszemcséket, amitől azok el lesznek rejtve. A folyamat fordítottja a fekete festékszemcséket viszi felülre, melyek fekete pontot képeznek a képernyőn. A kijelző csak akkor fogyaszt áramot, amikor tartalma változik. Például, ha egy e-könyv-olvasót nézünk, csak lapozáskor van szükség áramra, viszont amíg olvassuk az adott oldalt (és nem változik a kijelző tartalma), a kijelző nem fogyaszt semmit.^[4]