ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet

ELKH CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet
Svábhegyi Obszervatórium
A 60 cm-es reflektor kupolája
Település	Budapest
Cím	1121 Budapest, Konkoly Thege Miklós út 15-17.
Építési adatok
Építés éve	1921-1928.
Megnyitás	1922.
Tervező	Sváb Gyula
Építész(ek)	Sváb Gyula Kertész K. Róbert
Hasznosítása
Felhasználási terület	obszervatórium
Tulajdonos	Eötvös Loránd Kutatási Hálózat
Tszf. magasság	474 m
Elhelyezkedése
ELKH CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 60″, k. h. 18° 57′ 44″47.499916, 18.962225
ELKH CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz ELKH CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet, amely 2019. szeptember 1-jéig, mint A Magyar Tudományos Akadémia Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézete működött. Jelenlegi angol neve: Konkoly Thege Miklós Astronomical Institute, Research Centre for Astronomy and Earth Sciences vagy egyszerűen Konkoly Observatory. Az intézet a Földrajztudományi Intézettel és a Földtani és Geokémiai Intézettel közösen alkotja az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontját (CSFK). A Csillagászati és Földtudományi Kutatóközponthoz tartozott 2021-ig a Geodéziai és Geofizikai Intézet is, amely kiválása után Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézetté (FI) alakult.

Története

Előzmények

1777-ben a Nagyszombati Egyetemet Budára, majd 1784-ben Pestre költöztették, és egyúttal berendeztek egy csillagászati obszervatóriumot is. Mivel ez az obszervatórium a 19. század elejére eléggé leromlott állapotba került, döntés született arról, hogy a Gellért-hegyen, a mai Citadella helyén egy önálló egyetemi csillagdát hozzanak létre. A tudományos munka elősegítésére Pollack Mihály tervei alapján 1815-ben felépült az új és biztonságos Gellért-hegyi Csillagvizsgáló. A "Csillagdát" 1815-ben avatták fel három európai uralkodó – I. Sándor orosz cár, I. Ferenc osztrák császár és magyar király és III. Frigyes Vilmos porosz király – jelenlétében, akik a napóleoni háborút lezáró Szent Szövetség megkötésére gyűltek össze, és utaztak Budára a létesítmény megnyitására. A számos létesítményből álló épületegyüttes az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején súlyosan megsérült. A Bach-korszakban a felépítendő Citadella helyét az 1849-ben elpusztított Csillagda és a körülötte lévő virág- és szőlőskertek területén jelölték ki. A csillagda romjait felrobbantották.

A budapesti Asztrofizikai Obszervatórium a debreceni Napfizikai Obszervatóriummal közösen alkotja az ELKH CSFK Csillagászati Intézetét. Az Csillagászati Intézet működteti az ELTE Asztrofizikai Laboratóriumát, és együttműködik a Debreceni Egyetemmel, illetve a Szegedi Tudományegyetemmel.

Kezdetek

1922 és 1929 között a Svábhegyen építették fel az új csillagvizsgáló központi irodaépületét és három új kupoláját. Itt állították fel az Ógyalláról, a Konkoly-Thege Miklós igazgatása alatt álló Asztrofizikai Obszervatóriumból mentett két távcső mellett a 60 cm-es Cassegrain-Newton rendszerű távcsövet. Tass Antal, az intézet vezetője az ógyallai megfigyelési anyagokat is Budapestre költöztette, és az intézet tudományos programja folytatta a korábban megkezdett munkát. 1929-ben az egykori Gellérthegyi Obszervatórium könyvállományának nagy része az intézetbe került. Lassovszky Károly 1938-ban vette át a csillagvizsgáló vezetését. 1939-ben az intézet tudományos személyzetét egy megfigyelő csillagász, egy asszisztens, két egyetemi gyakornok, egy vendégkutató, egy egyetemi hallgató és egy önkéntes munkatárs alkotta. A csillagvizsgáló a derült éjszakák többségét bemutatásokra szánta: évente több ezer érdeklődő látogatott fel a Svábhegyre.

A második világháború alatt

A második világháború idején egészen 1944. december 5-ig folyt az észlelési munka. 1944. december 25-én bevonultak az intézet területére a szovjet csapatok. A beszállásolás csak a könyvtárat, a fotólabort, a múzeumot és egy-két szobát nem érintette, de az intézet többi helyiségében is viszonylag kevés kár esett. Mindössze a bútorzat semmisült meg, mert elfűtötték. A világháborút követően már 1945. július 14-től folytak az észlelések a 6”-es asztrográfon.

Az MTA Csillagvizsgáló Intézete

Az intézet kezdetben a Kultuszminisztériumhoz, majd a Gyűjteményegyetemhez tartozott. 1934-ben a Pázmány Péter Tudomány Egyetem, majd 1948-ban ismét a Kultuszminisztérium vette át, ezután döntöttek egy egyetemektől független kutatóintézet-hálózat létrehozásáról, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia keretei között szerveztek meg. Az Akadémia 1951. február 1-jével vette át az intézetet az MTA Csillagvizsgáló Intézete néven. Ekkor a csillagvizsgálónak két tudományos osztálya volt: az általános asztrofizikai osztály öt kutatóval, valamint a napfizikai osztály két kutatóval. Az 1940-es évek végén és az ’50-es évek elején az intézetben főként a változócsillagok fotometriai vizsgálatával foglalkoztak. A második világháborút követő évtizedekben a rádiócsillagászattal és az optikai fotometriával teljesen átalakult a csillagászati észlelőtechnika, és az intézet nemzetközi kapcsolatai is átalakultak.

1958-ban a Minisztertanács 9 millió forintos fedezetet hagyott jóvá egy új, piszkés-tetői létesítmény felépítésére. A piszkéstetői megfigyelő állomás első távcsöve, a Schmidt teleszkóp 1962-ben kezdte meg működését. 1967-ben egy új 50 cm-es Cassegrain-teleszkóppal is megkezdődtek az észlelések, aztán 1974-ben felavatták az 1 méteres tükrű RCC-teleszkópot is. A növekvő budapesti fényszennyezés miatt az észlelőmunka Piszkéstetőre helyeződött át.

1982 óta az intézethez tartozik a debreceni Napfizikai Obszervatórium.

Napjainkban

2019. szeptember 1-je óta az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjaként működik, amelynek részei a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet, a Földrajztudományi Intézet, valamint a Földtani és Geokémiai Intézet. A normafai telephelyen 2019-ben nyílt meg a nagyközönség számára Svábhegyi Csillagvizsgáló látogatóközpont.

Az intézet vezetősége

Korábbi igazgatói

• 1899–1916 Konkoly-Thege Miklós
• 1916–1936 Tass Antal
• 1936–1938 Móra Károly
• 1938–1943 Lassovszky Károly
• 1943–1974 Detre László
• 1974–1996 Szeidl Béla
• 1997–2009 Balázs Lajos
• 2010–2015 Ábrahám Péter
• 2016–2018 Kiss László

Jelenlegi vezető

• 2019. január 1-jétől: Szabó Róbert (igazgató)

Volt és jelenlegi munkatársak

• Almár Iván, csillagász
• Balázs Lajos, fizikus, asztrofizikus
• Illés Erzsébet, csillagász
• Kolláth Zoltán, fizikus, csillagász
• Kulin György, csillagász
• Paál György, fizikus, csillagász
• Sárneczky Krisztián, csillagász
• Virághalmy Géza, fizikus, csillagász

Kutatási területek

• Változócsillagok kutatása
• Csillagaktivitás, aktív csillagok,
• Csillagközi anyag, csillagkeletkezés,
• A Naprendszer kis égitestjei,
• Exobolygók,
• Napfizika,
• Nukleáris asztrofizika
• Nagy energiájú asztrofizika, asztrofizikai tranziensek, gamma-kitörések vizsgálata,
• Csillagászati műszerfejlesztés, műholdtervezés és -építés
• Csillagászattörténet

Kutatócsoportok

• Asztrofizikai és Geokémiai Laboratórium (Keresztúri Ákos)
• Konkoly Űrcsillagászat, Bolygó- és Csillagkeletkezési Csoport (Ábrahám Péter)
• Csillagpulzáció, Űrfotometria, Exobolygók Kutatócsoport (SPEX), valamint MTA CSFK Lendület Lokális Kozmológia Kutatócsoport (Szabó Róbert)
• LAND: Lendület AGB Nuclei and Dust Group & RADIOSTAR: Radioactivities rom Stars to Solar Systems (Maria Lugaro)
• SOLSTART: Nap- és csillagaktivitás kutatócsoport (Kővári Zsolt)
• Extragalaktikus Asztrofizika Kutatócsoport (Vinkó József)
• Naprendszerkutató Csoport (Kiss Csaba)

További információk

• Az intézet magyar nyelvű honlapja
• Az intézet munkatársai

Kapcsolódó szócikkek

Eötvös Loránd Kutatási Hálózat