ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet
ELKH CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet | |
Svábhegyi Obszervatórium | |
![]() | |
A 60 cm-es reflektor kupolája | |
Település | Budapest |
Cím | 1121 Budapest, Konkoly Thege Miklós út 15-17. |
Építési adatok | |
Építés éve | 1921-1928. |
Megnyitás | 1922. |
Tervező | Sváb Gyula |
Építész(ek) | |
Hasznosítása | |
Felhasználási terület | obszervatórium |
Tulajdonos | Eötvös Loránd Kutatási Hálózat |
Tszf. magasság | 474 m |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 29′ 60″, k. h. 18° 57′ 44″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 60″, k. h. 18° 57′ 44″ | |
![]() | |
ELKH CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet weboldala | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz ELKH CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet, amely 2019. szeptember 1-jéig, mint A Magyar Tudományos Akadémia Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézete működött. Jelenlegi angol neve: Konkoly Thege Miklós Astronomical Institute, Research Centre for Astronomy and Earth Sciences vagy egyszerűen Konkoly Observatory. Az intézet a Földrajztudományi Intézettel és a Földtani és Geokémiai Intézettel közösen alkotja az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontját (CSFK). A Csillagászati és Földtudományi Kutatóközponthoz tartozott 2021-ig a Geodéziai és Geofizikai Intézet is, amely kiválása után Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézetté (FI) alakult.
Története[szerkesztés]
Előzmények[szerkesztés]
1777-ben a Nagyszombati Egyetemet Budára, majd 1784-ben Pestre költöztették, és egyúttal berendeztek egy csillagászati obszervatóriumot is. Mivel ez az obszervatórium a 19. század elejére eléggé leromlott állapotba került, döntés született arról, hogy a Gellért-hegyen, a mai Citadella helyén egy önálló egyetemi csillagdát hozzanak létre. A tudományos munka elősegítésére Pollack Mihály tervei alapján 1815-ben felépült az új és biztonságos Gellért-hegyi Csillagvizsgáló. A "Csillagdát" 1815-ben avatták fel három európai uralkodó – I. Sándor orosz cár, I. Ferenc osztrák császár és magyar király és III. Frigyes Vilmos porosz király – jelenlétében, akik a napóleoni háborút lezáró Szent Szövetség megkötésére gyűltek össze, és utaztak Budára a létesítmény megnyitására.[1] A számos létesítményből álló épületegyüttes az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején súlyosan megsérült. A Bach-korszakban a felépítendő Citadella helyét az 1849-ben elpusztított Csillagda[2][3] és a körülötte lévő virág- és szőlőskertek területén jelölték ki. A csillagda romjait felrobbantották.
A budapesti Asztrofizikai Obszervatórium a debreceni Napfizikai Obszervatóriummal közösen alkotja az ELKH CSFK Csillagászati Intézetét. Az Csillagászati Intézet működteti az ELTE Asztrofizikai Laboratóriumát, és együttműködik a Debreceni Egyetemmel, illetve a Szegedi Tudományegyetemmel.
Kezdetek [4][szerkesztés]
1922 és 1929 között a Svábhegyen építették fel az új csillagvizsgáló központi irodaépületét és három új kupoláját. Itt állították fel az Ógyalláról, a Konkoly-Thege Miklós igazgatása alatt álló Asztrofizikai Obszervatóriumból mentett két távcső mellett a 60 cm-es Cassegrain-Newton rendszerű távcsövet. Tass Antal, az intézet vezetője az ógyallai megfigyelési anyagokat is Budapestre költöztette, és az intézet tudományos programja folytatta a korábban megkezdett munkát. 1929-ben az egykori Gellérthegyi Obszervatórium könyvállományának nagy része az intézetbe került. Lassovszky Károly 1938-ban vette át a csillagvizsgáló vezetését. 1939-ben az intézet tudományos személyzetét egy megfigyelő csillagász, egy asszisztens, két egyetemi gyakornok, egy vendégkutató, egy egyetemi hallgató és egy önkéntes munkatárs alkotta. A csillagvizsgáló a derült éjszakák többségét bemutatásokra szánta: évente több ezer érdeklődő látogatott fel a Svábhegyre.[5]
A második világháború alatt[5][szerkesztés]
A második világháború idején egészen 1944. december 5-ig folyt az észlelési munka. 1944. december 25-én bevonultak az intézet területére a szovjet csapatok. A beszállásolás csak a könyvtárat, a fotólabort, a múzeumot és egy-két szobát nem érintette, de az intézet többi helyiségében is viszonylag kevés kár esett. Mindössze a bútorzat semmisült meg, mert elfűtötték. A világháborút követően már 1945. július 14-től folytak az észlelések a 6”-es asztrográfon.
Az MTA Csillagvizsgáló Intézete[5][szerkesztés]
Az intézet kezdetben a Kultuszminisztériumhoz, majd a Gyűjteményegyetemhez tartozott. 1934-ben a Pázmány Péter Tudomány Egyetem, majd 1948-ban ismét a Kultuszminisztérium vette át, ezután döntöttek egy egyetemektől független kutatóintézet-hálózat létrehozásáról, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia keretei között szerveztek meg. Az Akadémia 1951. február 1-jével vette át az intézetet az MTA Csillagvizsgáló Intézete néven. Ekkor a csillagvizsgálónak két tudományos osztálya volt: az általános asztrofizikai osztály öt kutatóval, valamint a napfizikai osztály két kutatóval. Az 1940-es évek végén és az ’50-es évek elején az intézetben főként a változócsillagok fotometriai vizsgálatával foglalkoztak. A második világháborút követő évtizedekben a rádiócsillagászattal és az optikai fotometriával teljesen átalakult a csillagászati észlelőtechnika, és az intézet nemzetközi kapcsolatai is átalakultak.
1958-ban a Minisztertanács 9 millió forintos fedezetet hagyott jóvá egy új, piszkés-tetői létesítmény felépítésére. A piszkéstetői megfigyelő állomás első távcsöve, a Schmidt teleszkóp 1962-ben kezdte meg működését. 1967-ben egy új 50 cm-es Cassegrain-teleszkóppal is megkezdődtek az észlelések, aztán 1974-ben felavatták az 1 méteres tükrű RCC-teleszkópot is. A növekvő budapesti fényszennyezés miatt az észlelőmunka Piszkéstetőre helyeződött át.
1982 óta az intézethez tartozik a debreceni Napfizikai Obszervatórium.
Napjainkban[szerkesztés]
2019. szeptember 1-je óta az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjaként működik, amelynek részei a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet, a Földrajztudományi Intézet, valamint a Földtani és Geokémiai Intézet. A normafai telephelyen 2019-ben nyílt meg a nagyközönség számára Svábhegyi Csillagvizsgáló látogatóközpont.
Az intézet vezetősége[szerkesztés]
Korábbi igazgatói[szerkesztés]
- 1899–1916 Konkoly-Thege Miklós
- 1916–1936 Tass Antal
- 1936–1938 Móra Károly
- 1938–1943 Lassovszky Károly
- 1943–1974 Detre László
- 1974–1996 Szeidl Béla
- 1997–2009 Balázs Lajos
- 2010–2015 Ábrahám Péter
- 2016–2018 Kiss László
Jelenlegi vezető[szerkesztés]
- 2019. január 1-jétől: Szabó Róbert (igazgató)
Volt és jelenlegi munkatársak[szerkesztés]
- Almár Iván, csillagász
- Balázs Lajos, fizikus, asztrofizikus
- Illés Erzsébet, csillagász
- Kolláth Zoltán, fizikus, csillagász
- Kulin György, csillagász
- Paál György, fizikus, csillagász
- Sárneczky Krisztián, csillagász
- Virághalmy Géza, fizikus, csillagász
Kutatási területek[szerkesztés]
- Változócsillagok kutatása
- Csillagaktivitás, aktív csillagok,
- Csillagközi anyag, csillagkeletkezés,
- A Naprendszer kis égitestjei,
- Exobolygók,
- Napfizika,
- Nukleáris asztrofizika
- Nagy energiájú asztrofizika, asztrofizikai tranziensek, gamma-kitörések vizsgálata,
- Csillagászati műszerfejlesztés, műholdtervezés és -építés
- Csillagászattörténet
Kutatócsoportok[szerkesztés]
- Asztrofizikai és Geokémiai Laboratórium (Keresztúri Ákos)
- Konkoly Űrcsillagászat, Bolygó- és Csillagkeletkezési Csoport (Ábrahám Péter)
- Csillagpulzáció, Űrfotometria, Exobolygók Kutatócsoport (SPEX), valamint MTA CSFK Lendület Lokális Kozmológia Kutatócsoport (Szabó Róbert)
- LAND: Lendület AGB Nuclei and Dust Group & RADIOSTAR: Radioactivities rom Stars to Solar Systems (Maria Lugaro)
- SOLSTART: Nap- és csillagaktivitás kutatócsoport (Kővári Zsolt)
- Extragalaktikus Asztrofizika Kutatócsoport (Vinkó József)
- Naprendszerkutató Csoport (Kiss Csaba)
Források[szerkesztés]
- ↑ Balázs Lajos: Egy centenárium margójára
- ↑ Gellért-hegyi Csillagda. [2015. május 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 18.)
- ↑ A gellérthegyi csillagda 1849. évi pusztulása
- ↑ Domokosné, Vargha. A Konkoly-obszervatórium krónikája. MTA (2001). ISBN 9638361492
- ↑ a b c Balázs Lajos: Az MTA Csillagászati Kutatóintézete rövid története. (Hozzáférés: 2021. január 27.)
További információk[szerkesztés]
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Eötvös Loránd Kutatási Hálózat
|