ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
ELKH CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet
Svábhegyi Obszervatórium
A 60 cm-es reflektor kupolája
A 60 cm-es reflektor kupolája
Település Budapest
Cím 1121 Budapest, Konkoly Thege Miklós út 15-17.
Építési adatok
Építés éve 1921-1928.
Megnyitás 1922.
Tervező Sváb Gyula
Építész(ek)
Hasznosítása
Felhasználási terület obszervatórium
Tulajdonos Eötvös Loránd Kutatási Hálózat
Tszf. magasság474 m
Elhelyezkedése
ELKH CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet (Budapest)
ELKH CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet
ELKH CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 60″, k. h. 18° 57′ 44″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 60″, k. h. 18° 57′ 44″
Térkép
ELKH CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet weboldala
SablonWikidataSegítség

Az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet, amely 2019. szeptember 1-jéig, mint A Magyar Tudományos Akadémia Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézete működött. Jelenlegi angol neve: Konkoly Thege Miklós Astronomical Institute, Research Centre for Astronomy and Earth Sciences vagy egyszerűen Konkoly Observatory. Az intézet a Földrajztudományi Intézettel és a Földtani és Geokémiai Intézettel közösen alkotja az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontját (CSFK). A Csillagászati és Földtudományi Kutatóközponthoz tartozott 2021-ig a Geodéziai és Geofizikai Intézet is, amely kiválása után Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézetté (FI) alakult.

Története[szerkesztés]

Előzmények[szerkesztés]

1777-ben a Nagyszombati Egyetemet Budára, majd 1784-ben Pestre költöztették, és egyúttal berendeztek egy csillagászati obszervatóriumot is. Mivel ez az obszervatórium a 19. század elejére eléggé leromlott állapotba került, döntés született arról, hogy a Gellért-hegyen, a mai Citadella helyén egy önálló egyetemi csillagdát hozzanak létre. A tudományos munka elősegítésére Pollack Mihály tervei alapján 1815-ben felépült az új és biztonságos Gellért-hegyi Csillagvizsgáló. A "Csillagdát" 1815-ben avatták fel három európai uralkodó – I. Sándor orosz cár, I. Ferenc osztrák császár és magyar király és III. Frigyes Vilmos porosz király – jelenlétében, akik a napóleoni háborút lezáró Szent Szövetség megkötésére gyűltek össze, és utaztak Budára a létesítmény megnyitására.[1] A számos létesítményből álló épületegyüttes az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején súlyosan megsérült. A Bach-korszakban a felépítendő Citadella helyét az 1849-ben elpusztított Csillagda[2][3] és a körülötte lévő virág- és szőlőskertek területén jelölték ki. A csillagda romjait felrobbantották.

A budapesti Asztrofizikai Obszervatórium a debreceni Napfizikai Obszervatóriummal közösen alkotja az ELKH CSFK Csillagászati Intézetét. Az Csillagászati Intézet működteti az ELTE Asztrofizikai Laboratóriumát, és együttműködik a Debreceni Egyetemmel, illetve a Szegedi Tudományegyetemmel.

Kezdetek [4][szerkesztés]

1922 és 1929 között a Svábhegyen építették fel az új csillagvizsgáló központi irodaépületét és három új kupoláját. Itt állították fel az Ógyalláról, a Konkoly-Thege Miklós igazgatása alatt álló Asztrofizikai Obszervatóriumból mentett két távcső mellett a 60 cm-es Cassegrain-Newton rendszerű távcsövet. Tass Antal, az intézet vezetője az ógyallai megfigyelési anyagokat is Budapestre költöztette, és az intézet tudományos programja folytatta a korábban megkezdett munkát. 1929-ben az egykori Gellérthegyi Obszervatórium könyvállományának nagy része az intézetbe került. Lassovszky Károly 1938-ban vette át a csillagvizsgáló vezetését. 1939-ben az intézet tudományos személyzetét egy megfigyelő csillagász, egy asszisztens, két egyetemi gyakornok, egy vendégkutató, egy egyetemi hallgató és egy önkéntes munkatárs alkotta. A csillagvizsgáló a derült éjszakák többségét bemutatásokra szánta: évente több ezer érdeklődő látogatott fel a Svábhegyre.[5]

A második világháború alatt[5][szerkesztés]

A második világháború idején egészen 1944. december 5-ig folyt az észlelési munka. 1944. december 25-én bevonultak az intézet területére a szovjet csapatok. A beszállásolás csak a könyvtárat, a fotólabort, a múzeumot és egy-két szobát nem érintette, de az intézet többi helyiségében is viszonylag kevés kár esett. Mindössze a bútorzat semmisült meg, mert elfűtötték. A világháborút követően már 1945. július 14-től folytak az észlelések a 6”-es asztrográfon.

Az MTA Csillagvizsgáló Intézete[5][szerkesztés]

Az intézet kezdetben a Kultuszminisztériumhoz, majd a Gyűjteményegyetemhez tartozott. 1934-ben a Pázmány Péter Tudomány Egyetem, majd 1948-ban ismét a Kultuszminisztérium vette át, ezután döntöttek egy egyetemektől független kutatóintézet-hálózat létrehozásáról, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia keretei között szerveztek meg. Az Akadémia 1951. február 1-jével vette át az intézetet az MTA Csillagvizsgáló Intézete néven. Ekkor a csillagvizsgálónak két tudományos osztálya volt: az általános asztrofizikai osztály öt kutatóval, valamint a napfizikai osztály két kutatóval. Az 1940-es évek végén és az ’50-es évek elején az intézetben főként a változócsillagok fotometriai vizsgálatával foglalkoztak. A második világháborút követő évtizedekben a rádiócsillagászattal és az optikai fotometriával teljesen átalakult a csillagászati észlelőtechnika, és az intézet nemzetközi kapcsolatai is átalakultak.

1958-ban a Minisztertanács 9 millió forintos fedezetet hagyott jóvá egy új, piszkés-tetői létesítmény felépítésére. A piszkéstetői megfigyelő állomás első távcsöve, a Schmidt teleszkóp 1962-ben kezdte meg működését. 1967-ben egy új 50 cm-es Cassegrain-teleszkóppal is megkezdődtek az észlelések, aztán 1974-ben felavatták az 1 méteres tükrű RCC-teleszkópot is. A növekvő budapesti fényszennyezés miatt az észlelőmunka Piszkéstetőre helyeződött át.

1982 óta az intézethez tartozik a debreceni Napfizikai Obszervatórium.

Napjainkban[szerkesztés]

2019. szeptember 1-je óta az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjaként működik, amelynek részei a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet, a Földrajztudományi Intézet, valamint a Földtani és Geokémiai Intézet. A normafai telephelyen 2019-ben nyílt meg a nagyközönség számára Svábhegyi Csillagvizsgáló látogatóközpont.

Az intézet vezetősége[szerkesztés]

Korábbi igazgatói[szerkesztés]

Jelenlegi vezető[szerkesztés]

Volt és jelenlegi munkatársak[szerkesztés]

Kutatási területek[szerkesztés]

Kutatócsoportok[szerkesztés]

  • Asztrofizikai és Geokémiai Laboratórium (Keresztúri Ákos)
  • Konkoly Űrcsillagászat, Bolygó- és Csillagkeletkezési Csoport (Ábrahám Péter)
  • Csillagpulzáció, Űrfotometria, Exobolygók Kutatócsoport (SPEX), valamint MTA CSFK Lendület Lokális Kozmológia Kutatócsoport (Szabó Róbert)
  • LAND: Lendület AGB Nuclei and Dust Group & RADIOSTAR: Radioactivities rom Stars to Solar Systems (Maria Lugaro)
  • SOLSTART: Nap- és csillagaktivitás kutatócsoport (Kővári Zsolt)
  • Extragalaktikus Asztrofizika Kutatócsoport (Vinkó József)
  • Naprendszerkutató Csoport (Kiss Csaba)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Eötvös Loránd Kutatási Hálózat