EF–111A Raven

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
EF–111A Raven
EF-111A Raven.jpg
Eglin AFB honi bázisú EF–111A Raven a Solid Shield '87 hadgyakorlaton

Funkció Harcászati elektronikai lefogó repülőgép
Gyártó General Dynamics/Grumman
Gyártási darabszám 43 db F–111A lett átépítve (egy időben 42 db szolgált)
Rendszeresítők Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje

Személyzet 2 fő
Első felszállás 1977. március 10.
Szolgálatba állítás 1983
Méretek
Hossz 22,40 m m
Fesztáv 19,20 m
9,74 m hátranyilazva m
Magasság 5,22 m m
Szárnyfelület 61,07 m²
48,77 m² hátranyilazva m²
Szárnykarcsúság 1,95
7,56 hátranyilazva
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 21 537 kg kg
Max. felszállótömeg 37 577 kg kg
Hajtómű
Hajtómű 2 db Pratt & Whitney TF30–P–3 később TF30–P–9 utánégetős kétáramú gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő 2*92,7 kN
Repülési jellemzők
Max. sebesség Mach 2,5 (2 985 km/h) nagy magasságban
Hatósugár 2 140 km
Hatótávolság 5 185 km
Legnagyobb repülési magasság 17 270 m
Emelkedőképesség 131,5 m/s
Tolóerő–tömeg arány 0,61
Fegyverzet
Beépített fegyverzet nincs
Háromnézeti rajz
GENERAL DYNAMICS EF-111A RAVEN.png
Az EF–111A Raven háromnézeti rajza

Az EF–111A Raven (magyarul Holló) az F–111 Aardvark bázisán létrehozott rádióelektronikai zavaró és -lefogó repülőgép. Az altípust a Grumman Aerospace fejlesztette ki a General Dynamics segítségével az Amerikai Légierő igényeinek megfelelően, főként az RB–66 Destroyer leváltására. A pilóták a nevet eltorzítva, Sparkvark-nak (szabadfordításban szikrázó földimalac-nak) nevezték.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Raven fejlesztése 1975 januárjában kezdődött, mikor a Légierő szerződést kötött a Grumman Aerospace-szel 2 db F–111A átépítésére, hogy alkalmassá váljanak az elektronikai hadviselésre. Az első prototípus (sorozatszáma 66-0049) 1977. március 10-én szállt fel először. Két éves tesztelés után a Légierő 42 db F–111A átépítésére megkötötte a szerződést a Grumman-nel. A projekt megközelítően 25 millió USD volt gépenként, a teljes fejlesztés 1,5 milliárd USD lett. Az első EF–111A 1981. június 19-én hagyta el a Grumman gyártelepét, majd az idahói Mountain Home Légierő-bázison (AFB = Air Force Base) települő 388. harcászati elektronikai század (388. TAS) állományába került 1981 novemberében, hadrafoghatóvá 1983-ban vált.

Az Avionikai Modernizációs Program (AMP = Avionics Modernization Program) keretében 10 új alrendszert építettek be a gépekbe, valamint egy új Doppler-radart és belső navigációs rendszert is. A módosítást, ami 1994-ben fejeződött be, mind a 42 db gépen elvégezték. 1990-ben indult egy másik program, amiben az eredeti analóg repülésvezérlő rendszert, ami sok Aardvark veszteséget okozott, digitálisra cserélték. Ez 1997-ben fejeződött be.

Az Új-mexikói Cannon Légierő-bázison települő század repülte utoljára a típust, SEAD-bevetéseket végeztek (SEAD = Suppression of Enemy Air Defense, magyarul ellenséges légvédelmet elfojtó). 1997 végén a Védelmi Minisztérium a gépek kivonásáról döntött. Helyüket a Haditengerészettől átvett EA–6B Prowler-ek és a HARM-okkal felszerelt F–16-osok vették át. Később felismerték, hogy kevés Prowler áll rendelkezésre mind a Légierő, mind a Haditengerészet számára, ezért a Védelmi Minisztérium 12 db Raven-t reaktiváltatott, amíg megfelelő mennyiségű Prowler nem áll majd rendelkezésre. Utóbbi típust a Haditengerészet állományából az EA–18G Growler váltja le. Az utolsó gépet (67-0039) 1998. június 19-én állították le az arizona állambeli Tucson mellett található Davis-Monthan Légierő-bázison működő AMARC-ben (AMARC = Aerospace Maintenance And Regeneration Center).

Szerkezeti felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Futómű[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hajtómű[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Avionika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyártás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szerződés szerint 42 darab, meghatározott kritériumok alapján kiválasztott F–111A lett átalakítva. A 66-0026 sorozatszámú gép elvesztését később pótolták a 66-0044 sorozatszámú átépítésével, amit noha nem terveztek, de az utólagos megrendelést teljesítették.

A Légierő sorozatszámai [1][2]:
A Légierő sorozatszámának első két betűjele az eredeti repülőgép gyártási évének utolsó két számjegyét jelöli.
Az 1966-ban gyártott F–111A-kból 31 db-ot építettek át:
66-0013 – 66-0016, 66-0018 – 66-0021, 66-0023, 66-0026 – 66-0028, 66-0030, 66-0031, 66-0033, 66-0035 – 66-0039, 66-0041, 66-0044, 66-0046 – 66-0051, 66-0055 – 66-0057
Az 1967-ben gyártott F–111A-kból 12 db-ot építettek át:
67-0032 – 67-0035, 67-0037 – 67-0039, 67-0041, 67-0042, 67-0044, 67-0048, 67-0052.

Alakulatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Harci alkalmazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Raven altípust az El Dorado Canyon hadműveletben vetették be először 1986-ban, a Líbia elleni megtorló hadműveletekben. Később a Just Cause hadműveletben, Panamában szerepelt 1989-ben, majd két évvel később, 1991-ben a Perzsa-öböl térségében alkalmazták a Desert Storm hadműveletben. A nyitó napon, 1991. január 17-én egy EF–111A (legénysége: James Denton és Brent „Brandini” Brandon századosok) intenzív manőverekkel a földbe vezette az Iraki Légierő egyik Mirage F.1 típusú gépét, ezzel elérve a típus első és egyetlen „légi győzelmét” (valószínűleg a repülőszázad viseli a címet). A gépek az 1990-es évek elején a Deny Flight [3] és Deliberate Force hadműveletek [4] segítésére az olaszországi Aviano-ba települtek.

Veszteségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1984 a légi közlekedésben. március 13-án lezuhant a 66-0026 sorozatszámú a Mountain Home Légierő-bázis közelében. A legénység katapultált.
  • 1991 a légi közlekedésben. február 13-án Szaúd-Arábia közelében a 66-0023 sorozatszámú EF–111A (hívójele RATCHET 75) éjszakai földközeli manőverezés során a földbe csapódott, miután átlépte az iraki határt. A vizsgálat szerint az iraki radarbefogásból akartak alacsony repüléssel kikerülni. A pilóta, Douglas L. Bradt és Paul R. Eichenlaub (EWO) századosok meghaltak. Ez volt az egyetlen repülőgépszerencsétlenség az altípus történetében a háromból, amiben a legénység meghalt.[5]
  • 1992 a légi közlekedésben. április 2-án a 66-0056 sorozatszámú Raven (20. FW 42. ECS, azaz a 20. Vadászezred 42. Rádióelektronikai-harc százada) lezuhant és megsemmisült Angliában Barton Hartshornnál, Finmere Buckinghamshire közelében. Az esetet kivizsgáló bizottság jelentése az üzemanyagrendszert tette felelőssé. Jeff Coombe és David Gevenish (EWO, EWO = Electronic Warfare Officer) századosok katapultáltak, sérülés nem történt.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A sorozatszámok több forrásból ellenőrzött adatokat mutatnak!
  2. http://www.f-111.net/downloads/acftdata.pdf
  3. Globalsecurity - Op. Deny Flight
  4. Globalsecurity - Op. Deliberate Force
  5. Ld. f-111.net Combat Operations. Mindkét pilóta megkapta a Flying Cross-t (Repülő Kereszt) és a Purple Heart-ot (Bíbor Szív). Emlékükre a Cannon bázioson kiállított 66-0016 gyári sorozatszámú gépre felfestették a nevüket.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz EF–111A Raven témájú médiaállományokat.

Monográfiák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]