E. B. White
E. B. White | |
![]() | |
Született | Elwyn Brooks White 1899. július 11.[1][2][3][4][5] Mount Vernon , New York, USA |
Elhunyt | 1985. október 1. (86 évesen)[1][2][3][4][5] North Brooklin , Hancock, Maine, ![]() |
Állampolgársága | amerikai[6] |
Nemzetisége | amerikai |
Házastársa | Katharine Sergeant Angell White (1948–)[7] |
Gyermekei | Joel White |
Szülei | Jessica Wallace Hart |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
Halál oka | Alzheimer-kór |
Sírhelye | Brooklin Cemetery[9] |
![]() | |
E. B. White aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz E. B. White témájú médiaállományokat. | |
Elwyn Brooks White (Mount Vernon, 1899. július 11. – Brooklin, 1985. október 1.) amerikai író. Számos gyerekeknek szóló népszerű könyv szerzője volt. A School Library Journal olvasói körében végzett 2012-es felmérésben a Malac a pácban (1952) című könyve végzett az első helyen a száz legjobb gyermekregényt rangsoroló szavazáson. Emellett a The New Yorker magazin írója és közreműködő szerkesztője volt, valamint társszerzője a The Elements of Style angol nyelvi stíluskalauznak.
Élete
[szerkesztés]E.B. White a New York állambeli Mount Vernonban[10] született Samuel Tilly White, egy zongoraipari cég elnökének és Jessie Hart Whitenak, William Hart skót-amerikai festő lányának hatodik és egyben legfiatalabb gyermekeként.[11] Elwyn bátyja, Stanley Hart White , akit Stanként ismertek, a tájépítészet professzora és a függőleges kert (zöld fal ) feltalálója, tanította White-ot az olvasásra és a természeti világ felfedezésére.[12]
Mielőtt egyetemre járt volna, White az Egyesült Államok hadseregében szolgált az első világháborúban. Ezt követően 1921-ben a Cornell Egyetemen szerzett Bachelor of Arts fokozatot. Cornellben az "Andy" becenevet kapta, ahol a hagyomány ezzel a becenévvel ruház fel minden férfi diákot, akinek vezetékneve White, a Cornell társalapítója, Andrew Dickson White[13] után.[14] A Cornellnél a The Cornell Daily Sun szerkesztőjeként dolgozott osztálytársával, Allison Danziggel[15], aki később a The New York Times sportújságírója lett. White tagja volt az "Aleph Samach" és a "Quill and Dagger" társaságoknak és a "Phi Gamma Delta" ("Fidzsi") testvériségnek is.
Érettségi után White a United Pressnél (ma United Press International) és az American Legion News Service-nél[16] dolgozott 1921-ben és 1922-ben. 1922 szeptemberétől 1923 júniusáig a The Seattle Times kölyökriportere volt. Egy alkalommal, amikor White elakadt egy történet írása közben, a Times szerkesztője azt mondta: „Csak mondd ki a szavakat.”[17] Kirúgták a Times-tól, majd később a Seattle Post-Intelligencernek írt, mielőtt Alaszkában dolgozott egy tűzoltóhajón.[18] Majdnem két évig dolgozott a Frank Seaman reklámügynökségnél produkciós asszisztensként és szövegíróként,[19] majd 1924-ben visszatért New Yorkba. Amikor 1925-ben megalapították a The New Yorkert, White kéziratokat nyújtott be oda. Katharine Angell[20], az irodalmi szerkesztő azt javasolta Harold Ross[21] főszerkesztőnek és alapítónak, hogy White-ot vegyék fel írónak. Hónapokba telt azonban meggyőzni őt arról, hogy jöjjön el egy megbeszélésre az irodában, és további hetekbe telt, mire meggyőzték, hogy a helyszínen dolgozzék. Végül beleegyezett, hogy csütörtökönként az irodában dolgozzon.[22]
White félénk volt a nőkkel szemben, és azt állította, hogy "túl kicsi a szíve, túl nagy a tolla".[23] De 1929-ben, egy viszony után, amely a válásához vezetett, White és Katharine Angell[24] összeházasodtak. Volt egy fiuk, Joel White[25], aki haditengerészeti építész és hajóépítő, később a Maine állambeli Brooklinban lévő Brooklin Boat Yard tulajdonosa volt. Katharine első házasságából származó fia, Roger Angell[26] esszéíró évtizedeket töltött a The New Yorker fikciós szerkesztőjeként, és jól ismert a magazin baseball-írójaként.
A Malac a pácban-hoz írt előszavában Kate DiCamillo[27] idézi White-ot, aki azt mondta: "Csak azt remélem, hogy a könyvekben elmondhatom, csak azt remélem, hogy valaha is elmondhatom, hogy szeretem a világot."[28] White szerette az állatokat, a farmokat is és a mezőgazdasági eszközöket, az évszakokat és az időjárás formáit.
James Thurber White-ot csendes emberként jellemezte, aki nem szereti a nyilvánosságot, és aki a The New Yorkernél töltött ideje alatt a tűzlépcsőn keresztül kisurrant az irodájából a Schrafft's (étteremlánc) közeli üzletébe, hogy elkerülje az általa nem ismert látogatókat:
A legtöbben halvány kíváncsiságból és mélységes beletörődésből fakadó udvariasságból megadó gesztussal és merev vigyorral kimegyünk a mosolygó idegen elé, de White mindig a tűzlépcsőhöz ment. Kerülte a recepciós embert, ahogy a kérdezőt, a fotóst, a mikrofont, a szószéket, az irodalmi teát és a Gólyaklubot (Stork Club – manhattani éjszakai bár). Az élete az övé. Ő az egyetlen kiemelkedő író, akit ismerek, aki átsétálhat az Algonquin[29] előcsarnokán vagy a Jack és Charlie's asztalai között, és csak a barátai ismerik fel.
Élete későbbi szakaszában White Alzheimer-kórban szenvedett, és 1985. október 1-jén halt meg farmházában, a Maine állambeli North Brooklinban. A Brooklin temetőben van eltemetve Katharine mellé, aki 1977-ben halt meg.[30]
Pályafutása
[szerkesztés]
E.B. White 1925-ben publikálta első cikkét a The New Yorkerben, majd 1927-ben csatlakozott a stábhoz, és csaknem hat évtizeden át folytatta a közreműködést. A legjobban esszéiért és aláírás nélküli „Jegyzetek és megjegyzések” című darabjaiért ismerték el, és fokozatosan a magazin legfontosabb munkatársa lett. A The New Yorkernél végzett pályafutása elejétől a végéig gyakran adta meg a magazin által "Newsbreaks"-nek nevezett (rövid, szellemes megjegyzéseket sok forrásból származó furcsa szövegezésű nyomtatott cikkekhez) különféle kategóriákban, például "Block That Metafora". 1938 és 1943 között a Harper's Magazine rovatvezetője is volt.
1949-ben White kiadta a Here Is New York című rövid könyvet egy cikk alapján, amelyet a "Holiday" (utazási magazin) számára bíztak meg. Ted Patrick (Edwin Hill "Ted" Patrick) szerkesztő felkereste White-ot az esszé megírásával kapcsolatban, és azt mondta neki, hogy szórakoztató lesz. „Az írás soha nem „szórakoztató” – válaszolta White. Ez a cikk azt tükrözi, hogy az író nagyra értékeli azt a várost, amely „a magány és a magánélet ajándékát” egyaránt biztosítja lakóinak. Sötét megjegyzéssel zárul, amely érinti azokat az erőket, amelyek elpusztíthatják a várost, amelyet szeretett. Ezt a városnak írt jósló "szerelmes levelet" 1999-ben, születése századik évfordulója alkalmából adták ki mostohafia, Roger Angell bevezetőjével.
1959-ben White szerkesztette és frissítette a The Elements of Style-t. Ezt a nyelvtani és stilisztikai útmutatót az amerikai angol írók számára először William Strunk Jr.[31], White egyik Cornell-beli professzora írta és adta ki 1918-ban. A könyv White általi átdolgozása rendkívül kedvező fogadtatásra talált és későbbi kiadások következtek 1972-ben, 1979-ben és 1999-ben. Maira Kalman[32] 2005-ben illusztrált egy kiadást. Ugyanebben az évben egy Nico Muhly[33] nevű New York-i zeneszerző bemutatta a könyv alapján készült rövid operáját. A kötet szabványos eszköz a diákok és írók számára, és sok zeneszerzési órán kötelező olvasmány. A The Elements of Style teljes történetét Mark Garvey Stilized: A Slightly Obsessive History of Strunk & White The Elements of Style című művében részletezi.
1978-ban White külön Pulitzer-díjat nyert "leveleire, esszéire és munkáinak teljes tartalmára" hivatkozva.[34] 1963-ban megkapta az Elnöki Szabadság-érdemrendet, valamint tiszteletbeli tagságot kapott számos irodalmi társaságban az Egyesült Államokban. Az 1973-ban Oscar-díjra jelölt The Family That Welt Apart kanadai animációs rövidfilmet White narrálja, és az azonos című novelláján alapul.[35]
Gyerekkönyvei
[szerkesztés]Az 1930-as évek végén White egy unokahúga, Janice Hart White nevében fordult a gyermekirodalom felé. Első gyermekkönyve, a Stuart Little 1945-ben jelent meg, a Malac a pácban pedig 1952-ben következett. A Stuart Little kezdetben langyos fogadtatásban részesült az irodalmi közösség részéről. Mindazonáltal mindkét könyv nagy elismerést kapott, és a Malac a pácban Newbery kitüntetést kapott az Amerikai Könyvtári Szövetségtől, bár alulmaradt Ann Nolan Clarktól[36] a Secret of the Andes (Andok titka) című Newbery-éremmel szemben.
White 1970-ben megkapta a Laura Ingalls Wilder-érmet (Children's Literature Legacy Award) az Egyesült Államok hivatásos gyermekkönyvtárosaitól. Ezzel elismerték „jelentős és tartós hozzájárulását a gyermekirodalomhoz”. Abban az évben ő volt az Egyesült Államok jelöltje és a kétévente megrendezésre kerülő Hans Christian Andersen-díj második helyezettje is, mint 1976-ban is. Ezenkívül 1970-ben megjelent White harmadik gyermekregénye, The Trumpet of the Swan (A trombitás hattyú).[37] 1973-ban elnyerte az oklahomai Sequoyah-díjat (Sequoyah Book Award) és a kansasi William Allen White-díjat (William Allen White Children's Book Award), mindkettőt az év kedvenc könyvére szavazó diákok választották ki. 2012-ben a School Library Journal szponzorált egy olvasói felmérést, amely a Malac a pácbant jelölte meg a legjobb gyerekregénynek.[38]
Díjak és kitüntetések
[szerkesztés]1953 Newbery Medal a Malac a pácban-ért 1960 American Academy of Arts and Letters Gold Medal 1963 Presidential Medal of Freedom (Elnöki Szabadságérem) 1970 Laura Ingalls Wilder Award 1971 National Medal for Literature 1977 L.L. Winship/PEN New England Award, Letters of E.B. White 1978 Pulitzer Prize Special Citation for Letters
Egyéb
[szerkesztés]A The E.B. White Read Aloud Award, melyet a The Association of Booksellers for Children ítéli oda azoknak a könyveknek, amelyek megtestesítik E.B. White munkáinak szellemét.
Könyvei
[szerkesztés]- Less than Nothing, or, The Life and Times of Sterling Finny (1927)
- White, E.B. (1929). The lady is cold: poems by E.B.W. New York: Harper and Brothers.
- Thurber, James; White, E.B. (1929). Is sex necessary? Or, why you feel the way you do. New Yorker: Harper & Brothers.
- Ho Hum: Newsbreaks from the New Yorker (1931). Intro by E.B. White, and much of the text as well.
- Alice Through the Cellophane, John Day (1933)
- Every Day is Saturday, Harper (1934)
- Quo Vadimus: or The Case for the Bicycle, Harper (1938)
- A Subtreasury of American Humor (1941). Co-edited with Katherine S. White.
- One Man's Meat (1942): A collection of his columns from Harper's Magazine
- The Wild Flag: Editorials From The New Yorker On Federal World Government And Other Matters (1943)
- Stuart Little (1945)
- Here Is New York (1949)
- Charlotte's Web (1952)
- The Second Tree from the Corner (1954)
- The Elements of Style (with William Strunk Jr.) (1959, republished 1972, 1979, 1999, 2005)
- The Points of My Compass (1962)
- The Trumpet of the Swan (1970)
- Letters of E.B. White (1976)
- Essays of E.B. White (1977)
- Poems and Sketches of E.B. White (1981)
- Writings from "The New Yorker" (1990)
- In the Words of E.B. White (2011)
- The Fox of Peapack
- Farewell to Model T
- An E.B. White Reader. Edited by William W. Watt and Robert W. Bradford.
Esszék és tudósítások
[szerkesztés]- E.B.W. (April 18, 1925). "A Sep Forward". The New Yorker. Vol. 1, no. 9. p. 21.
- — (May 9, 1925). "Defense of the Bronx River". The New Yorker. Vol. 1, no. 12. p. 14.
Magyarul
[szerkesztés]- Stuart Little – Egy kisegér nagyon nagy kalandja · Alexandra, Pécs, 2006 ISBN 9633688337 · fordította: Szabó Zsuzsanna, illusztrálta: Garth Williams <ref>Garth Montgomery Williams (1912. április 16. – 1996. május 8.) amerikai művész, aki a háború utáni amerikai korszakban gyermekkönyv-illusztrátorként vált ismertté.
- Malac a pácban (Charlotte's Web) · Móra, Budapest, 2007 ISBN 9789631182774 · fordította: Polyák Béla, illusztrálta: Garth Williams
Filmadaptációk
[szerkesztés]- Stuart Little, kisegér (1999)
- Stuart Little, kisegér (2002)
- Stuart Little, kisegér (2005)
- Malac a pácban (1973)
- Wilbur nagy kalandja (2003)
- Malac a pácban (2006)
Irodalom
[szerkesztés]- Scott Elledge: E. B. White. A Biography. W. W. Norton & Company 1986, ISBN 0-393-30305-5
- Anne Commire: E(lwyn) B(rooks) White. In: Anne Commire: Something About the Author. Volume 2. Facts and Pictures about Contemporary Authors and Illustrators of Books for Young People. Gale Research Book Tower, Detroit 1971, 268–271 o.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 14.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b ISFDB (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2007. február 12. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ http://www.ala.org/alsc/awardsgrants/bookmedia/newberymedal/newberyhonors/newberymedal, 2020. február 3.
- ↑ Find a Grave (angol nyelven)
- ↑ Mount Vernon város az Egyesült Államokban, New York államban, Westchester megyében.
- ↑ Root, Robert L.. E.B. White: The Emergence of an Essayist. University of Iowa Press, 23. o. (1999). ISBN 978-0-87745-667-4
- ↑ (2013) „Stanley Hart White and the question of 'What is Modern?'”. Studies in the History of Gardens & Designed Landscapes 33 (3), 170–177. o. DOI:10.1080/14601176.2013.807653.
- ↑ Andrew Dickson White (1832. november 7. – 1918. november 4.) amerikai történész és oktató, aki társalapítója a Cornell Egyetemnek, és csaknem két évtizeden át volt az első elnöke.
- ↑ Building Cornell University Library's Collections: E.B. White '21. Cornell University Library . (Hozzáférés: 2019. július 11.) „"His nickname, "Andy," dates from his years at Cornell. According to Cornell tradition, all male students named White were nicknamed after Cornell's first president, Andrew Dickson White."”
- ↑ Allison "Al" Danzig (1898. február 27. – 1987. január 27.) amerikai sportíró.
- ↑ [1]American Legion News Service
- ↑ Week 20 – Writing Quotations. www.joesutt.com , 2009. december 28. (Hozzáférés: 2015. október 25.)
- ↑ Long, Priscilla: The Seattle Times fires E.B. White on June 19, 1923.. HistoryLink, 2001. július 26. (Hozzáférés: 2020. február 23.)
- ↑ E.B. White Biography. Encyclopedia of World Biography. (Hozzáférés: 2012. november 25.)
- ↑ Katharine Sergeant Angell White (1892. szeptember 17. – 1977. július 20.) író, a The New Yorker magazin fikciós szerkesztője volt 1925 és 1960 között.
- ↑ Harold Wallace Ross (1892. november 6. – 1951. december 6.) amerikai újságíró, aki 1925-ben feleségével, Jane Granttel együtt megalapította a The New Yorker magazint, és haláláig főszerkesztője volt.
- ↑ Thurber, James. E.B.W., Credos and Curios. Penguin Books, 124. o. (1969). ISBN 978-0-14-003044-0
- ↑ Is Sex Necessary?. The Attic . (Hozzáférés: 2018. szeptember 8.)
- ↑ Katharine Sergeant Angell White (1892. szeptember 17. – 1977. július 20.) író és a The New Yorker magazin fikciós szerkesztője volt 1925 és 1960 között.
- ↑ Joel McCoun White (1930. december 21. – 1997. december 5.) amerikai haditengerészeti építész volt, aki klasszikus terveiről ismert, beleértve a W-osztályú hajókat .
- ↑ Roger Angell (1920. szeptember 19. – 2022. május 20.) amerikai esszéíró, aki a sportról, különösen a baseballról szóló írásairól ismert.
- ↑ Katrina Elizabeth DiCamillo (1964. március 25. –) amerikai gyermekkönyv-író.
- ↑ White, E.B.. Charlotte's Web. Harper, ii. o. (1952). ISBN 978-0-06-440055-8
- ↑ Algonquin Hotel – New York-i szálloda
- ↑ Elledge, Scott. E.B. White: A Biography. New York: W.W. Norton (1984). ISBN 978-0-393-01771-7
- ↑ William Strunk Jr. (1869. július 1. – 1946. szeptember 26.) amerikai angol-professzor a Cornell Egyetemen, a Stíluselemek (1918) szerzője.
- ↑ Maira Kalman (Tel-Aviv, 1949. november 5. –) amerikai művész, illusztrátor, író és tervező, aki az emberi állapotról szóló festményeiről és írásairól ismert.
- ↑ Nico Asher Muhly (1981. augusztus 26. –) amerikai kortárs komolyzenei zeneszerző és hangszerelő, aki klasszikus és popzenészekkel egyaránt dolgozott és készített felvételeket.
- ↑ "Special Awards and Citations". The Pulitzer Prizes. Retrieved December 2, 2013.
- ↑ The Family That Dwelt Apart. National Film Board of Canada, 2012. október 11. (Hozzáférés: 2012. november 25.)
- ↑ Ann Nolan Clark (született: Anna Marie Nolan; 1896. december 5. – 1995. december 13.) amerikai írónő, aki 1953-ban elnyerte a Newbery-érmet.
- ↑ A trombitás hattyú (film)
- ↑ Bird, Elizabeth: Top 100 Children's Novels #1: Charlotte's Web by E.B. White". A Fuse #8 Production. School Library Journal, 2012. július 2. (Hozzáférés: 2013. június 17.)
Források
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az E. B. White című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.