Ugrás a tartalomhoz

Eça de Queirós

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eça de Queirós
SzületettJosé Maria de Eça de Queiroz
1845. november 25.
Póvoa de Varzim(wd), Norte, Portugália
Elhunyt1900. augusztus 16. (54 évesen)
Neuilly-sur-Seine, Île-de-France, Franciaország
ÁllampolgárságaPortugál Királyság
Nemzetiségeportugál
GyermekeiAntónio Eça de Queiroz
Foglalkozása
Tisztségenagykövet
IskoláiLaw School of the University of Coimbra (jogrendszer)
Halál okagümőkór
SírhelyeChurch of Santa Engrácia (2025. január 8. – )[1]
Eça de Queirós aláírása
Eça de Queirós aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Eça de Queirós témájú médiaállományokat.

José Maria de Eça de Queirós[2] (Póvoa de Varzim, 1845. november 25.[3][4][5][6][7] –‎ Párizs, 1900. augusztus 16.[3][8][4][5][6]), akit általánosan a realista stílus legnagyobb portugál írójának tartanak.[9] Zola őt sokkal jelentősebbnek tartotta, mint Flaubertet.[10] A London Observerben(wd) Jonathan Keates(wd) Dickens, Balzac és Tolsztoj mellé sorolta őt.[11]

Életrajza

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eça de Queiroz 1845-ben született Póvoa de Varzimban(wd), Portugáliában. Törvénytelen gyermekként hivatalosan José Maria de Almeida Teixeira de Queiroz és Carolina Augusta Pereira d'Eça fiaként jegyezték be. Hajadon édesanyja elhagyta otthonát, hogy fia társadalmi botrány nélkül születhessen meg. Bár szülei négyéves korában házasságot kötöttek, tízéves koráig apai nagyszüleinél élt.[12]

16 évesen Coimbrába ment, hogy jogot tanuljon a Coimbrai Egyetemen(wd); ott találkozott Antero de Quental(wd) költővel. Eça első műve prózaverseinek egy sorozata volt, amelyet a Gazeta de Portugal magazinban publikáltak, és amely végül Batalha Reis(wd) szerkesztésében Prosas Bárbaras („Barbár szövegek”) címmel jelent meg posztumusz kötetben. Újságíróként dolgozott Évorában, majd visszatért Lisszabonba, és egykori iskolatársával, Ramalho Ortigãóval(wd)[13] és másokkal együtt megalkotta a kitalált kalandor, Fradique Mendes(wd) levelezését (Correspondência). Ez a szórakoztató mű először 1900-ban jelent meg.

Eça szobra Póvoa de Varzimban(wd); pár méterre a szülőhelyétől

1869-ben és 1870-ben Eça de Queiroz Egyiptomba utazott, és megtekintette a Szuezi-csatorna megnyitását, ami több művének ihletőjévé vált, legfőképpen az O Mistério da Estrada de Sintra („A sintrai út rejtélye”, 1870) című műnek, amelyet Ramalho Ortigão-val[13] közösen írt, és amelyben Fradique Mendes is megjelenik. Az A Relíquia („A relikvia”) szintén ebben az időszakban íródott, de csak 1887-ben jelent meg. A művet erősen befolyásolta Ferdinando Petruccelli della Gattina(wd)[14] Memorie di Giuda („Júdás emlékiratai”) című műve, ami miatt egyes tudósok plágiummal vádolták a portugál írót.[15]

Amikor később Leiriába küldték önkormányzati tisztviselőnek, Eça de Queiroz megírta első realista regényét, O Crime do Padre Amaro („Amaro atya bűne”) címmel, amelynek cselekménye a városban játszódik, és 1875-ben jelent meg először.

Eça de Queirós, 1893
Emléktábla a Grey Streeten, Newcastle-ben

Eça ezután a portugál konzuli szolgálatban dolgozott, és két év havannai szolgálat után 1874 végétől 1879 áprilisáig a Newcastle upon Tyne-i Grey Street 53. szám alatt állomásozott, ahol ma egy emléktábla állít emléket neki.[16] Diplomáciai feladatait többek között az is képezte, hogy részletes jelentéseket küldött a portugál külügyminisztériumnak a Northumberland és Durham szénbányáiban zajló zavargásokról, ahol – mint ő maga is rámutat – a bányászok kétszer annyit kerestek, mint a dél-walesi bányászok, emellett ingyenes lakhatást és heti szénellátást is kaptak. A Newcastle-ben töltött évek voltak irodalmi pályafutásának legtermékenyebb időszakai. 1876-ban megjelentette O Crime de Padre Amaro második változatát, 1878-ban pedig egy másik híres regényét, az O Primo Basílio-t („Bazilio kuzin”), emellett számos más projekten is dolgozott. Ezek között volt az első „Cartas de Londres” („Levelek Londonból”) című műve, amelyet a lisszaboni Diário de Notícias napilapban nyomtattak ki, majd később Cartas de Inglaterra címmel könyv formában is megjelent.

Már 1878-ban megadta a címét mesterművének, az Os Maias-nak („A Maiák”), bár ezt nagyrészt 1879 és 1888 között írta, amikor portugál konzul volt Bristolban. Abban az évben jelent meg, amikor elhagyta Bristolt, hogy portugál főkonzul legyen Párizsban.[12] 1886 februárjában feleségül vette Maria Emília de Castrót Lisszabonban. A nő csatlakozott hozzá Stoke Bishopban(wd), a Stoke Hill 38. szám alatt található lakásába, ahol ma is látható egy emléktábla. Maria Emília azonban nem volt boldog ott, ezért úgy döntöttek, hogy bérelnek egy házat Londonban, Notting Hillben(wd). Mivel korábbi leveleiből kitűnik, hogy már korábban is gyakran járt Londonban, ez valószínűleg mindkettőjük számára kielégítő megoldás volt.[12] Ezt követően Eça London és Bristol között ingázott, ahol Stoke Bishopban lévő háza egyenlő távolságra volt az Avonmouth(wd) külső kikötőjétől és a Bristol belső kikötőjétől.

38 Stoke Hill. Eça de Queiroz bristoli konzulátusa.

Eça, egy angol irodalmat széles körben olvasó kozmopolita, nem volt oda az angol társadalomért, de annak furcsasága lenyűgözte. Bristolban így írt: „Ennek a társadalomnak minden vonása kellemetlen számomra – a korlátozott gondolkodásmódjától kezdve a zöldségek főzésének illetlen módjáig.” Ahogyan az gyakran megesik, amikor egy író boldogtalan, az időjárás is végtelenül rossz. Ennek ellenére ritkán unatkozott, és elégedett volt azzal, hogy körülbelül tizenöt évig Angliában maradt. „Gyűlölöm Angliát, de ez nem akadályoz meg abban, hogy kijelentsem, hogy gondolkodó nemzetként valószínűleg ő az első.” Elmondható, hogy Anglia állandó ösztönzőként és korrekciós tényezőként hatott Eça hagyományosan portugál frankofíliájára.

Eça liberális politikai nézeteket vallott, bár Pierre-Joseph Proudhon eszméi is hatással voltak rá.[17] 1898-ban, miután egyre pesszimistább lett Portugália és Európa jövőjét illetően, "homályos, elszomorodott anarchistának" nevezte magát.[18]

Mellszobra a Charles de Gaulle sugárúton, Neuilly-sur-Seine

Aktívan pályázott a portugál főkonzul pozíciójára Párizsban, és miután 1888-ban megkapta, élete végéig betöltötte ezt a tisztséget. Neuilly-sur-Seine-ben élt, és továbbra is újságíróként (Ecos de Paris, „Párizsi visszhangok”) és irodalomkritikusként dolgozott. 1900-ban tuberkulózisban vagy – számos kortárs orvos szerint – Crohn-betegségben halt meg.[19] Fia, António Eça de Queiroz(wd), António de Oliveira Salazar kormányában töltött be kormányzati tisztséget. Először az Alto de São João temetőben lévő családi kriptában temették el, majd exhumálták és áthelyezték a portugáliai Baião(wd) településen található Santa Cruz do Douro temetőbe. 2025 januárjában maradványait a Santa Engrácia templomba(wd) (a Nemzeti Panteonba) szállították át.[20]

Művei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az Os Maias első kiadásának borítója
  • O Mistério da Estrada de Sintra, 1870, Ramalho Ortigãoval[13]
  • O Crime do Padre Amaro, 1875
  • O Primo Basílio, 1878
  • O Mandarim, 1880
  • As Minas de Salomão, 1885
  • A Relíquia, 1887
  • Os Maias, 1888
  • Uma Campanha Alegre, 1890–1891
  • Correspondência de Fradique Mendes, 1890
  • A Ilustre Casa de Ramires, 1900
  • Dicionário de milagres, 1900
Eça de Queroz szobra Lisszabonban, Rua do Alecrim(wd)

Posztumusz

  • A Cidade e as Serras, 1901
  • Contos, 1902
  • Prosas Bárbaras, 1903
  • Cartas de Inglaterra, 1905
  • Ecos de Paris, 1905
  • Cartas Familiares e Bilhetes de Paris, 1907
  • Notas Contemporâneas, 1909
  • São Cristóvão, az „Últimas páginas” című kötet részeként, 1912
  • A Capital, 1925
  • O Conde d'Abranhos, 1925
  • Alves & Companhia, 1925
  • Correspondência, 1925
  • O Egipto, 1926
  • Cartas inéditas de Fradique Mendes, 1929
  • A Tragédia da Rua das Flores, 1980

Magyarul megjelent

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Amaro atya bűne. Regény; ford. Ábel Olga, Kordás Ferenc, utószó Benyhe János; Magyar. Helikon, Budapest, 1961
  • Amaro atya bűne (O Crime do Padre Amaro) – Európa / Kriterion, Bukarest / Budapest, 1982 · ISBN 9630723948 · Fordította: Ábel Olga, Kordás Ferenc
  • A főváros. Regény (A capital) – Európa, Budapest, 1989 · ISBN 9630748274 · Fordította: Pál Ferenc
  • José Maria Eça de Queirós / Ramalho Ortigão(wd): A cintrai út titka (O Mistério da Estrada de Sintra) – Íbisz, Budapest, 1999 (Portugál műhely) · ISBN 9638585277 · sajtó alá rend. Pál Ferenc · Fordította: Gosztola Gábor, Somogyi Ede
  • A város és a hegyvidék (A Cidade e as Serras) – Íbisz, Budapest, 2000 (Portugál műhely) · ISBN 9639294039 · Fordította: Lukács Laura
  • Egy szőke leány különcségei. Elbeszélések – Íbisz, Budapest, 2002 (Portugál műhely) · ISBN 9639294152 · Fordította: Bátyi Orsolya, Bence Péter, Kovács Lenke, Lukács Laura, Pál Ferenc, Székely Ervin, Tóth Tímea

Folyóiratok, amelyekhez Eça de Queiroz hozzájárult

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Gazeta de Portugal
  • As Farpas
  • Diário de Notícias

Adaptációk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eça műveinek számos mozi- és tévéadaptációját megtekintheti a következő címen: Eça de Queirós (1845-1900)

Egy Eça de Queirós-regény első adaptációja valószínűleg az O Primo Basílio, amit ötször adaptáltak valami mozi és televízió számára: O Primo Basílio

Az Os Maiast háromszor adaptálták. Az első 1979-ben az RTP Rádio e Televisão de Portugaltól 3 epizódos TV-sorozatként. A második 2001-ben, Rede Globo sorozataként, a Globo Globoplay streaming szolgáltatásán keresztül érhető el.[20] És a harmadik, ismét az RTP Rádio e Televisão de Portugal csatornáé 2015-ben egy 4 részes tévésorozatként (amelynek van egy rövidített moziváltozata is). Ez a sorozat elérhető az RTP streaming szolgáltatásán, az RTP Play-en.[21]

Az O Crime do Padre Amaro-nak két filmváltozata készült, egy mexikói 2002-ben és egy portugál változat 2005-ben, amelyet egy SIC(wd) televíziós sorozatból vágtak ki,[22][23][24] röviddel a film után mutatták be (a film addigra minden idők legnézettebb portugál filmje volt, bár a kritikusok nagyon rosszul fogadták, de a tévésorozat, talán azért, mert ugyanannak a filmnek egy kicsit hosszabb változata, amelyet a portugál lakosság nagy része látott, megbukott, és a közönség és a kritikusok meglehetősen figyelmen kívül hagyták). Mindkét adaptáció a regény modernizált változata volt. 2023-ban ismét egy 6 részes tévésorozatot készített belőle az RTP Rádio e Televisão de Portugal csatorna,[25] amely most hűen játszódik 1860-ban. Amarót José Condessa(wd), a Netflix nemzetközi sikersorozatának, a Turn of the Tide-nak a sztárja alakítja.

Eça műveit brazil televízióban is forgatták. 1988-ban a Rede Globo 35 epizódban elkészítette az O Primo Basílio című sorozatot.[26] Később, 2007-ben, Daniel Filho(wd) rendező filmadaptációt készített ugyanebből a regényből.[27] 2001-ben a Rede Globo elkészítette az Os Maias elismert adaptációját televíziós sorozatként 40 epizódban.

2007-ben készült az O Mistério da Estrada de Sintra filmadaptációja.[28] A rendező röviddel korábban rendezett egy sorozatot, amely az eredeti regény szereplőinek (Nome de Código Sintra, Code Name Sintra) leszármazottairól szóló krimisorozat ihlette, és a sorozat néhány történelmi visszaemlékezését (amelyek a könyv eseményeit mutatják be) felhasználták az új filmben. A film inkább Eça és Ramalho Ortigão eredeti sorozatának írására és kiadására, valamint az általa kiváltott vitákra összpontosított, és kevésbé magára a könyv cselekményére.

2014 szeptemberében João Botelho(wd) filmrendező kiadta az Os Maias című regény alapján készült Os Maias című filmet.[29] A film elkészítése másfél millió euróba került,[30] amelyből 600 000 eurót az Instituto do Cinema e Audiovisual (ICA), 170 000 eurót a Câmara Municipal de Lisboa, 120 000 eurót az Agência Nacional do Cinema (Ancine, az ICA brazil megfelelője) biztosított, és egy jelentős részét a Montepio Geral(wd), valamint az RTP(wd) vásárolta meg a minisorozat jogait.[31] A forgatás 2013. október 14. és december 22. között zajlott, Ponte de Lima(wd), Celorico de Basto(wd), Guimarães és Lisszabon városokban.[32]

A londoni Greenwich Playhouse(wd) színház rezidens produkciós társulata, a Galleon Theatre Company Alice de Sousa(wd) Eça de Queiroz regényeiből készült színházi adaptációkat állított színpadra. 2001-ben a társulat bemutatta a Cousin Basílio című darabot, 2002-ben pedig a The Maias címűt.[33]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "www.rtp.pt/noticias/cultura/panteao-nacional-recebe-restos-mortais-de-eca-de-queiroz_e1625966".
  2. ↑ Salgado, Ana (2015. november 4.). "Pareceres Académicos". Pórtico da Língua Portuguesa (európai portugál nyelven). Hozzáférés: 2021. szeptember 10.
  3. 1 2 Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2015. augusztus 14.
  4. 1 2 "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  5. 1 2 "ISFDB" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  6. 1 2 "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  7. ↑ "Find a Grave". Find a Grave (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  8. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
  9. ↑ Pick of the week – Consul yourself, Nicholas Lezard, The Guardian, 23 December 2000
  10. ↑ Eça de Queirós (2003. január 1.). The Crime of Father Amaro: Scenes from the Religious Life. Translated by Costa, Margaret Jull. New Directions Publishing. ISBN 9780811215329 – via Google Books.
  11. ↑ Eça de Queirós (1995). To the Capital. Translated by Vetch, John. Manchester: Carcanet. [ii]. o. ISBN 1-85754-687-3. Hozzáférés: 2020. január 6.
  12. 1 2 3 Shepherd, Andrew. "Eça de Queiroz and the English". British Historical Society of Portugal. Hozzáférés: 2021. január 24.
  13. 1 2 3 José Duarte Ramalho Ortigão (1836. november 24. – 1915. szeptember 27.) portugál író.
  14. ↑ Ferdinando Petruccelli della Gattina (1815. augusztus 28. – 1890. március 29.) olasz újságíró, hazafi és politikus.
  15. ↑ Cláudio Basto, Foi Eça de Queirós um plagiador?, Maranus, 1924, p.70
  16. ↑ "Wall plaque at 53 Grey street image" (JPG). Farm9.staticflickr.com. Hozzáférés: 2016. november 24.
  17. ↑ Filomena Mónica, Maria (2005). Eça de Queiroz. Tamesis Books. 123. o.
  18. ↑ Filomena Mónica, Maria (2002). "Eça de Queiroz". Portuguese Studies. 18: 50–63. doi:10.1353/port.2002.0009.
  19. ↑ Ribeiro, Iolanda Cristina Teixeira (2009. május). Doença de Crohn: Etiologia, patogénese e suas implicações na terapêutica (Master's dissertation). Universidade da Beira Interior. hdl:10400.6/1028. Hozzáférés: 2023. április 1.
  20. 1 2 "News in Pictures". The Times. Hozzáférés: 2025. január 11.
  21. ↑ "Os Maias (2015)". RTP PLAY. Hozzáférés: 2025. január 8.
  22. ↑ "Mexico: the controversy of Father Amaro". BBC (brit angol nyelven). 2002. augusztus 16. Hozzáférés: 2018. november 26.
  23. ↑ "THE CRIME OF FATHER AMARO Scen ..." Washington Post (amerikai angol nyelven). 2003. június 1. ISSN 0190-8286. Hozzáférés: 2018. november 26.
  24. ↑ Público. "O Crime do Padre Amaro - Cinecartaz". Cinecartaz (portugál nyelven). Hozzáférés: 2018. november 26.
  25. ↑ "O Crime do Padre Amaro (2023)". IMDb. Hozzáférés: 2025. január 8.
  26. ↑ "Eça de Queirós". IMDb. Hozzáférés: 2018. november 26.
  27. ↑ "Primo Basílio (2007)". IMDb. Hozzáférés: 2018. november 26.
  28. ↑ "O Mistério da Estrada de Sintra". 2007. május 4. 2007. május 4. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2018. január 13.
  29. ↑ Cardoso, Joana Amaral. "Há cem anos ou agora, em livro ou em filme, "Os Maias" são Portugal". PÚBLICO (portugál nyelven). Hozzáférés: 2018. november 26.
  30. ↑ "Que Força é Eça?". Jornal visao (európai portugál nyelven). Hozzáférés: 2018. november 26.
  31. ↑ Cardoso, Joana Amaral. "Há cem anos ou agora, em livro ou em filme, "Os Maias" são Portugal". PÚBLICO (portugál nyelven). Hozzáférés: 2018. november 26.
  32. ↑ Tiago da Bernarda (2013. október 10.). "Botelho arranca com adaptação de Os Maias ao cinema". Público. Hozzáférés: 2014. szeptember 6.
  33. ↑ "Alice de Sousa". Doollee. Hozzáférés: 2022. június 11.

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Eça de Queiroz című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Eça_de_Queirós&oldid=29387864”