Dzsumbuj
| Illatos úti szükséglakás-telep | |
| „Dzsumbuj” | |
 | |
| Illatos út 5/B a Gubacsi út felől 2013. februárban; az épületet még ez évben lebontották. | |
| Település | Budapest IX. kerülete |
| Cím | 1097 Budapest, Illatos út 5. |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1936–1937 |
| Lebontás éve | 2009–2014 |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | épületegyüttes |
| Elhelyezkedése | |
 Illatos úti szükséglakás-telep
Pozíció Budapest térképén
| |
 é. sz. 47° 27′ 13″, k. h. 19° 05′ 25″47.453611°N 19.090278°EKoordináták: é. sz. 47° 27′ 13″, k. h. 19° 05′ 25″47.453611°N 19.090278°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Illatos úti szükséglakás-telep témájú médiaállományokat. | |
Illatos úti szükséglakás-telep, illetve „Dzsumbuj” volt a közkeletű neve Budapest IX. kerületében, az Illatos út és a Gubacsi út találkozásánál lévő egykori szükséglakásos bérházkolóniának, mely 1936–37-ben épült[1] a Székesfőváros beruházásában, Árkay Bertalan, Benedikty Sándor, Lauber László és Nyiri István tervei szerint, angliai minták alapján, azzal a céllal, hogy a környéken felszámolt alacsony komfortfokozatú telepek lakóinak megfelelő életkörülményeket biztosítsanak.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az eredetileg Darányi-házaknak nevezett bérkaszárnya-komplexum három H-alaprajzú, 3- ill. 4-emeletes ikerépületből állt, bennük 28 és 50 m²-es, komfort nélküli, szoba-konyhás, cementpadlós szükséglakásokkal (Illatos út 5/A és C: 96−96 lakás, 5/B: 184 lakás; összesen 376 lakás), kétlakásonként közös előtérrel és WC-vel. A függőfolyosókról megközelíthető fürdőhelyiségeket és a mosókonyhát ugyancsak közösen használták a bérlők. A nyomortelepekhez képest lényegesen jobb, de valójában csak minimális életfeltételeket biztosító lakásokat az induláskor olyan családoknak utalták ki, ahol 4 vagy több gyermek volt és legalább az egyik szülőnek volt bejelentett, állandó munkahelye. Az eredeti terv szerint az „A” épületben nyolc üzlethelyiséget is kialakítottak volna, ebből végül három imaterem lett.
_P3260111.jpg)
A szolgáltatások nélküli, ipari környezetben épült, szegregált, kedvezőtlen elhelyezkedésű telep állapota egyrészt a lakók társadalmi összetétele és szociális helyzete miatt, másrészt az infrastrukturális fejlesztések hiánya és a karbantartások elmaradása következtében folyamatosan romlott. Az 1980-as években az addigi bérlők mintegy fele az állami lakásprogram jóvoltából el tudott költözni innen, ugyanakkor az évtized vége felé megindult egy újabb, erőteljes betelepülési folyamat; a nyomor körforgásának új bevándorlói vidéki, elszegényedett családokból álltak, akik a jobb élet reményében költöztek a megüresedett lakásokba, de velük együtt megjelentek az illegális beköltözők is. Ezzel kezdetét vette a telep agóniája, állagának, közegészségügyi és közbiztonsági helyzetének rohamos romlása. Az épületegyüttes végül élhetetlen szociális krízisterületté (a környelvben: gettóvá) vált, amelynek fölszámolására a főváros és a IX. kerületi önkormányzat 2005-ben szociális és városrehabilitációs programot indított. A Budapest szégyenfoltjává züllött kolónia szanálása évekre elhúzódott. Épületeit három menetben bontották le: az 5/A-t 2009-ben, az 5/B-t 2013-ban, az utolsót (5/C) 2014-ben. A jogszerűen itt lakók máshol kaptak önkormányzati bérleményt.[2][3]
A „Kisdzsumbuj”
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A területtől északra, a Gubacsi út és a Kén utca találkozásánál is volt egy munkáskolónia (korabeli nevén „kísérleti munkástelep”), amely még a monarchia idején, 1897 körül épült, díszesebb, eklektikus stílusban, összesen kb. 160, szoba-konyhás szükséglakással, a fedett gangok végében közös WC-vel és falikúttal. A négy épületből álló komplexum, mely később a „Kisdzsumbuj” nevet kapta, eredetileg magasabb presztízsű telep volt a „nagy” Dzsumbujnál. A négy közül az egyik bérkaszárnyát már az 1960-as években lebontották, a helyére szocialista modern stílusú kommunális blokkházat húztak föl, de a kolónia így is hasonló sorsra jutott, mint egy utcával lejjebb az Illatos úti telep. Az elbontására 2012–2016 között került sor.[4][5]
A név eredete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az argóban keletkezett dzsumbuj szó jelentése: zűrzavaros állapot, rendetlenség, összevisszaság.[6] Ez az értelmezés vonódott át szemléleti alapon Külső-Ferencváros rossz hírű, zsúfolt munkáskolóniáira.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ ekkoriban épült fel a hasonló státuszú és sorsú Hős utcai lakótelep is
- ↑ "Hallott már a Dzsumbujról? Ma bontják a gettó utolsó épületét" (magyar nyelven). Index. 2014. augusztus 29. Hozzáférés: 2014. augusztus 29.
- ↑ "Még közelebb a dzsumbuj lebontásához" (magyar nyelven). TőzsdeFórum. 2007. június 21. 2007. szeptember 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. augusztus 7.
- ↑ https://pestbuda.hu/cikk/20221129_ilyen_volt_a_kis_dzsumbuj_harom_lakasra_jutott_egy_vizcsap_a_125_eve_epult_munkaslakasokban
- ↑ https://pestbuda.hu/cikk/20160912_eltunik_a_kis_dzsumbuj
- ↑ Idegen szavak szótára
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Juhász Júlia: Híradás a Dzsumbujról. Kossuth, Bp., 1976
- Anóka Eszter: IX., Illatos út 5. In: Folyamatos jelen; Szépirodalmi, Bp., 1981 (Magyarország felfedezése-sorozat)
- Ambrus Péter: A Dzsumbuj. Egy telep élete. Magvető, Bp, 1988 (Gyorsuló idő-sorozat)
- Ferkai András: Pest építészete a két világháború között. Modern Építészetért Kht., Bp., 2001
- Ferkai András: Lakótelepek. Bp. Főpolgármesteri Hivatal, 2005 (A mi Budapestünk-sorozat)
További irodalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ambrus Péter: A Dzsumbuj. Egy telep élete, Lazi Bt., Szeged, 2000, ISBN 963-9227-20-x
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Amaro Drom: Segítség a gettóban Kende Ágnes írása
- A város peremén projekt
- Történetek a Dzsumbujról - A város peremén projekt blogja
- NOL: Tanoda a hátrányokkal élőknek
- Jövőre kezdik bontani a ferencvárosi Dzsumbuj egyik részét, Magyar Hírlap, 2006. november 14.
