Dzsingiszidák

Dzsingiszidák
Ország	Mongólia, Kína, Perzsia stb.
Nemzetiség	mongolok
Alapítva	1206
Alapító	Dzsingisz mongol nagykán
Kihalt	nem halt ki

A Dzsingiszidák egy mongol uralkodócsalád volt. Közülük kerültek ki a mongol nagykánok, majd a széteső Mongol Birodalom kisebb részterületeinek uralkodói az 1200-as évektől az 1800-as évekig.

Története

A Dzsingiszidák Dzsingisz mongol nagykán (megh. 1227), és első felesége, Börte leszármazottai voltak. A dinasztia, amely Dzsingisz kán saját Borzsigin törzséből fejlődött ki, uralta a Mongol Birodalmat és annak utódállamait. A „csinggiszida elv” — miszerint csak Dzsingisz kán és Börte leszármazottai lehetnek legitim uralkodók a mongol vagy a poszt-mongol világban — évszázadokon keresztül fontos fogalom maradt, egészen a Kazah Kánság bukásáig, az utolsó Dzsingiszida uralkodók által irányított államokig, 1847-ben.

A Borzsigin leszármazási vonal, Kaidu, egy korai mongol vezető leszármazottai, kezdetben a mongol vidéken élő számos klán egyike volt. Dzsingisz kán körülbelül 1162-ben született, egy Borzsigin harcos, Jeszügei fiaként, aki a Qiyat alklán tagja volt; a következő évtizedekben leigázta vagy megölte minden potenciális riválisát, Borzsigin legyen vagy sem. Amikor Dzsingisz 1206-ban megalapította a Mongol Birodalmat, az egyetlen megmaradt Borzsigin leszármazott Jeszügei leszármazottai voltak. Ők alkották az altan uruqot („Arany Család”) — az egyetlen embereket, akik az birodalomban uralkodhatnak. Közülük Dzsingisz és első, elsődleges felesége, Börte leszármazottai élveztek legnagyobb rangidőséget; a Dzsingiszida elv szerint ez a konkrét leszármazási vonal volt az egyetlen legitim uralkodó. A mongol vallási ideológia szerint a Dzsingiszidák végül az egész világ uralkodóivá válnak.

A mongol hódítások miatt a Dzsingiszidák Eurázsia nagy részének uralkodóivá váltak, még akkor is, amikor a Mongol Birodalom utódállamokra szakadt: az Arany Horda, a Csagatai-kánság, az Ilkánátus és a Jüan-dinasztia.

Kiváló dinasztiák

A mongol birodalom hamar szétesett, és a különböző részekben uralkodó ágak idővel önálló dinasztiákká váltak. Ilyen volt például a Kínát uraló Jüan-dinasztia, majd a mongolok Kínából való 1368-as kiűzése utáni Északi Jüan-dinasztia.

Más főágak:

• Perzsia: Ilhánok.
• Belső-Ázsia: Csagatáj Kánság.
• Délnyugat-Oroszország: Arany Horda.

Idővel ezek is tovább bomlottak kisebb családokra, így például külön dinasztiája volt az Arany Hordából kiváló Krími Tatár Kánságnak.

Genetika

Egy molekuláris genealógiát alkalmazó tanulmány szerint az északnyugat-kínai Lu-klán Y-kromoszóma haplotípusai, akik Dzsingisz kán hatodik fiának, Toghannak a leszármazottai szeretnének lenni, főként a C2b1a1b1-F1756 haplocsoporthoz tartoznak. Ez a haplocsoport széles körben elterjedt az altáji nyelvű népek között, és szoros kapcsolatban áll a kazah Tore-klánnal, akik Dzsingisz kán első fiától, Dzsocsitól származnak. A haplotípus-csoport legutóbbi közös őse, amely magában foglalja a Lu és a Tore klánokat, kb. 1000 évvel ezelőtt élt. A Huo és Tuo klán tagjai, akik a szóbeli hagyomány szerint a Lu-klán férfi rokonai voltak, nem osztják a Lu-klán közös Y-kromoszóma vonalait. Ezért a C2b1a1b1-F1756 haplocsoport lehet a Dzsingisz kán valódi Y-kromoszóma vonalának másik jelöltje.

Egy nemzetközi genetikusokból álló csoport szerint, akik az Y-kromoszóma adatokat vizsgálták, 2003-ban a korábbi Mongol Birodalom területén élő férfiak majdnem 8%-ának (a világ népességének 0,5%-a) szinte azonos Y-kromoszómája volt. Ennek megfelelően 2003-ban körülbelül 16 millió Dzsingisz kán leszármazottja élt.

Családfák

A belső-ázsiai Csagatáj kánok ága

• Csagatáj kánok családfája

Az Arany Horda ága

• Arany Horda kánok családfája
• kiszakadó kisebb családok:
  • Hivai kánok családfája
  • Krími kánok családfája
  • Szibir kánok családfája
  • Üzbég és buharai kánok családfája

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Chinggisids című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Atwood, Christopher P. (2004). Encyclopedia of Mongolia and the Mongol Empire. New York: Facts on File. ISBN 978-0-8160-4671-3.
• Dunnell, Ruth W. (2023). "The Rise of Chinggis Khan and the United Empire". In Biran, Michal; Kim, Hodong (eds.). The Cambridge History of the Mongol Empire. Cambridge: Cambridge University Press. pp. 19–106. ISBN 978-1-3163-3742-4.
• Hope, Michael; May, Timothy (2022). "Introduction". In May, Timothy; Hope, Michael (eds.). The Mongol World. Abingdon: Routledge. pp. 1–15. ISBN 978-1-3151-6517-2.
• May, Timothy (2017). "The Altan Urugh and the Chinggisid Principle". In May, Timothy (ed.). The Mongol Empire: A Historical Encyclopedia. Vol. II. Santa Barbara: ABC-CLIO. p. 15. ISBN 978-1-6106-9339-4.
• Togan, Isenbike (2022). "The Early Mongol State". In May, Timothy; Hope, Michael (eds.). The Mongol World. Abingdon: Routledge. pp. 68–86. ISBN 978-1-3151-6517-2.