Dzsarír ibn Atijja
| Arab |
| جرير بن ﻋﻄﻴﺔ |
| Tudományos átirat |
| Ğarīr ibn ʿAṭiyya |
| Fordítás |
| ʿAṭiyya fia Ğarīr |
| Dzsarír ibn Atijja | |
 | |
| Született | 650 Nedzsd |
| Elhunyt | 728 (77-78 évesen)[1] Nedzsd |
| Állampolgársága | Omajjád kalifátus |
| Foglalkozása | költő |
Dzsarír ibn Atijja (meghalt 728 k.) az Omajjád-kori arab költészet egyik legkimagaslóbb alakja volt.
Életéről nem sokat tudunk. A Tamím törzs Kulajb nemzetségéhez tartozott. A mai Bahrein területén élt, és verseivel elnyerte al-Haddzsádzs ibn Júszuf, a hírhedt iraki kormányzó jóindulatát és pártfogását. Később Abd al-Malik és II. al-Valíd kalifa damaszkuszi udvarában is felbukkant, de csak később, II. Omár alatt részesült meleg fogadtatásban.
Dzsarír neve elválaszthatatlan Farazdakétól, aki a szintén Tamím törzshöz tartozó Dárim nemzetség fia volt. A két mezopotámiai születésű költő a gúnyversek (hidzsá) kiemelkedő művelője volt, és tehetségüket leginkább egymás ellen érvényesítették. Költeményeikben egekig magasztalták dicső őseiket és törzsüket, míg kíméletlenül kipellengérezték a másik család és törzs múltjának kétes eseményeit. Elsősorban Farazdak büszkélkedhetett apjával és nagyapjával, akik a Tamím törzs berkein belül nagy hírnévre tettek szert dicső tetteikkel és bőkezűségükkel – igaz, az irodalomtörténet Dzsarír verseit nagyobbra értékeli, mivel azokban a szokásos témák mellett a humoros reflexiók is felbukkannak.
A vetélkedésbe a kor harmadik költőóriása, a keresztény al-Ahtal is beszállt Farazdak oldalán. A kölcsönös szapulás és ellenségeskedő dicsekvés termékeit az arab irodalmárok külön műszóval illetik (an-Nakáid = Az ellentétek).
Források
[szerkesztés]- Goldziher Ignác: Az arab irodalom rövid története. Budapest, Kőrösi Csoma Társaság, 2005. ISBN 9638378212
- Arab költők a pogánykortól napjainkig. Szerk. Germanus Gyula. Budapest: Magyar Helikon. 1961. Online elérés
- ↑ OpenITI corpus. OpenITI