Dutka Ákos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Dutka Ákos
A Holnap szoborcsoport tagjaként Nagyváradon
A Holnap szoborcsoport tagjaként Nagyváradon
Született Dutka Ákos Sándor
1881. szeptember 11.
Nagyvárad
Elhunyt 1972. december 27.[1] (91 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Házastársa Sas Friderika Júlia
Foglalkozása költő, újságíró
Sírhely Farkasréti temető
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dutka Ákos témájú médiaállományokat.

Dutka Ákos, teljes nevén Dutka Ákos Sándor (Nagyvárad, 1881. szeptember 11.Budapest, 1972. december 27.[1][m 1]) magyar költő, újságíró.

Élete[szerkesztés]

Dutka Ákos hamvai a budapesti Farkasréti temetőben (N-554. fülke).

Dutka Ákos és Darabanth Gizella fia. A Nagyvárad és a Szabadság című lapok újságírója volt. 1905-ben Nagyváradon bemutatták A léghajósok című operettjét. Ugyanebben az évben Amerikába utazott, majd bejárta egész Európát. 1906-os hazatérése után ismét a Nagyvárad című lap munkatársa lesz. 1909-ben Nagyváradon házasságot kötött Sas Friderika Júliával.[1] Az első világháború után Budapestre költözik. 1940-ig a Külügyminisztérium sajtó előadója. 1939 és 1943 között a Friss Újság felelős, majd főszerkesztője. A németek bevonulásakor a laptulajdonos utasítására nem volt hajlandó Hitlerről dicsőítő cikket írni. Elbúcsúzott munkatársaitól és kiköltözött Máriaremetére. Itt visszavonultan élt, csak az ötvenes évek közepétől hallatott ismét magáról.

Irodalmi munkássága[szerkesztés]

Első versei nagyváradi lapokban illetve a Vallomások könyve (1904) kötetben jelentek meg. Megismerkedett és jó barátságba került Ady Endrével. 1908-ban a Nyugat előfutáraként emlegetett A Holnap című antológiában Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Emőd Tamás, Juhász Gyula és Miklós Jutka társaságában jelent meg. Ezzel a magyar költészet megújítói és a polgári radikális eszmék harcosai közé került. A Hét, az Új Idők, a Pesti Napló, a Világ, a Népszava és a Nyugat is közölte verseit. Első két kötetének versein érződik az impresszionista és szimbolista hatás. Az első világháború éveiben a békevágy kifejezése jellemzi esősorban költészetét.

Művei[szerkesztés]

  • Vallomások könyve; Sebő Ny., Nagyvárad, 1904
  • A föld meg a város. Versek; Singer-Wolfner, Bp., 1908
  • A Holnap. Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula, Miklós Jutka versei; sajtó alá rend. Antal Sándor; A Holnap Irodalmi Társaság, Nagyvárad, 1908
  • A Holnap új versei. Második könyv; összeáll., bev. Kollányi Boldizsár; Deutsch, Bp., 1909
  • Dutka Ákos új verses könyve 1908-1912; Singer-Wolfner, Bp., 1912
  • Az yperni Krisztus előtt és más versek; Sonnenfeld Ny., Nagyvárad, 1915
  • Ismerlek Caesar; Szigligeti Társaság, Nagyvárad, 1917
  • A bihari lant; többekkel; Biharmegyeiek és Nagyváradiak Szövetsége, Bp., 1920
  • Cédrusfa csellón. Versek; Singer-Wolfner, Bp., 1934
  • Remetei képeskönyv; s.n., Máriaremete, 1955
  • "A Holnap" városa. Regényes korrajz a nagyváradi "A Holnap" születésének idejéről; Magvető, Bp., 1955
  • Félévszázad viharában; bev. Ruffy Péter, ill. Würtz Ádám; Magvető, Bp., 1957
  • A nagy kaland. Regényes korrajz a kivándorlás idejéből; utószó Halasi Andor; Magvető, Bp., 1959
  • A vénség balladája; Magvető, Bp., 1965
  • A Holnaptól Remetéig; vál. Papp János; Rózsa Ferenc Gimnázium, Békéscsaba, 1966
  • Kallódó dallamok. Versek; Magvető, Bp., 1970
  • Nagyváradi színikritikák a Holnap évtizedében. Ady Endre, Bíró Lajos, Dutka Ákos és Juhász Gyula írásai a színházról; vál., bev. Indig Ottó; Kriterion, Bukarest, 1975 (Téka)
  • Higyjétek asszonyok; s.n., s.l., 1984
  • A Holnap városa. Regényes korrajz a nagyváradi A Holnap születésének idejéről; összeáll., szöveggond. Károly Márta; Palatinus, Bp., 2000 (Várad, villanyváros)
  • Új idők megszállottja. Versek és prózai írások antológiája a költő születésének 125-ik évfordulója alkalmából; összeáll., jegyz. Rauscher Erzsébet, Zalder Éva Mária, Pásztai Ottó; Premontrei Öregdiákok Egyesülete, Nagyvárad, 2006

Idézetek[szerkesztés]

Ady Endre[szerkesztés]

Dutka Ákosnak nem szabad lakolnia azért, mert Ady Endrének nevezett csekélységemnek kortársa. S ha a magam nyomorúságain kívül mostanában még tudott fájni nekem valami távoli is, a Dutka esete fájt. Erre a szép, komoly, daloló emberre ráfogták, hogy semmi más, mint lelketlen Ady-utánzó.

Hegedűs Géza[szerkesztés]

Nem volt igazán jelentékeny költő, de művészszakmájában mesterfokon képviselte a századkezdet néhány jellemző hangulatát, és hosszú élete folyamán hűségesen őrizte a nála nagyobbak továbbható hagyományát.

Szilágyi Géza[szerkesztés]

… Dutka Ákos egy ideig a megújuló magyar líra egyik tehetségének mutatkozott. Széles látókörű, művelt, világot látott ember volt. A Nagyvárad szerkesztőségében ismerkedett meg Ady Endrével, s együtt vettek részt a Holnap Társaság munkájában. Költészetére erősen hatottak olvasmányai: elsők között zendített meg líránkban impresszionista, szimbolista hangokat. Amikor Budapestre költözött, az újságírás munkája kötötte le energiáját, ritkábban jelentkezett új verseivel.

Ilia Mihály[szerkesztés]

Volt a holnaposoknak egy saját találmányuk, az irodalmi matinék, ahol a szerzők műveiket olvasták föl, vagy színészek adták elő, zeneszerzők játszották új szerzeményeiket, modern festők képei voltak a falakon, amelyekről írók beszéltek, sőt még a tudományt is bevitték ezekre a matinékra. A Holnap léte az antológiák mellett ezekben mutatkozik meg igazán. A Nyugat ezt a fajta közönséggel való kapcsolattartást eltanulta A Holnaptól.

Összegzés[szerkesztés]

Nagy út "A Holnap"-tól Remetéig,
könnyben, közönyben taposni végig,
kaján kortársak sorfalán keresztül
töretlen hittel, – bár sajgott veszettül, –
meg nem hajolni, csakazért is,
a Sors parancsát végezni mégis.
(Hol volt, hol nem volt…)

Jegyzetek[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. A Dutkával foglalkozó lexikonok egy része tévesen Máriaremetét jelölik meg a halál helyéül, az itt szereplő adatok Dutka Ákos halotti anyakönyvi kivonatából származnak.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Bp., Szerző, 2005.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Gutenberg nagy lexikon. Minden ismeretek tára. Bp., Nagy Lexikon Kiadóhivatal, 1931-1932.
  • Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné, Kis Tamás. Bp., Kossuth, 1969.
  • Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. 2. átd., bőv. kiad. Szerk. Fonó Györgyné. Bp., Kossuth, 1972.
  • Kortárs magyar írók 1945-1997. Bibliográfia és fotótár. Szerk. F. Almási Éva. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1997, 2000.
  • Kortárs magyar írók kislexikona 1959-1988. Főszerk. Fazakas István. Bp., Magvető, 1989.
  • Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. köt. Erdély. 4. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940.
  • Das geistige Ungarn. Biographisches Lexikon. Hrsg. Oscar von Krücken, Imre Parlagi. Wien-Leipzig, W. Braumüller, 1918.
  • Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézetének . . . évi jelentése. Bp., 1940-1943.
  • Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. Bp., Akadémiai Kiadó, 1963-1965.
  • Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-.
  • A magyar muzsika könyve. Szerk. Molnár Imre. Bp., Havas Ödön, 1936.
  • Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Bp., 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Tolnai világlexikona. Bp., Magyar Kereskedelmi Közlöny, 1912-1919. Bp., Kassák Kiadó, 1999-.
  • Tolnai új világlexikona. Bp., Tolnai, 1926-1933.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 3 db.; 2. jav., bőv. kiad. 2000.
  • Új magyar lexikon. Bp., Akadémiai Kiadó, 1959-1962. Kieg. kötet, 1962-1980. 1972, 1981; Kieg. füzet. 1983.
  • Magyar irodalmi lexikon. Flóris Miklós és Tóth András közreműködésével szerk. Ványi Ferenc. Átnézte Dézsi Lajos, Pintér Jenő. Bp., Studium, 1926.