Durankulaki-tó
| Durankulaki-tó | |
 | |
| Ország(ok) | Bulgária |
| Hosszúság | 4,0 km |
| Szélesség | 1,1 km |
| Felszíni terület | 4,05 km2 |
| Legnagyobb mélység | 4,0 m |
| Tszf. magasság | 0,50 m |
| Elhelyezkedése | |
 Durankulaki-tó
Pozíció Bulgária térképén
| |
 é. sz. 43° 40′ 12″, k. h. 28° 32′ 12″43.670000°N 28.536667°EKoordináták: é. sz. 43° 40′ 12″, k. h. 28° 32′ 12″43.670000°N 28.536667°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Durankulaki-tó témájú médiaállományokat. | |
A Durankulak-tó (bolgárul: Дуранкулашко езеро) egy brakkvizes lagúna (limán) Bulgária északkeleti részén, amelyet egy alig 100 méteres homokturzás választ el a Fekete-tengertől. A bolgár Fekete-tenger parton, a Dobrics megyei Durankulak falu közelében található, mintegy hat kilométerre délre a bolgár-román határtól. Védett terület, ahol számos ritka növény- és állatfaj él, 1984 óta pedig rámszari terület.[1] Itt tárták fel Durankulak régészeti lelőhelyét is, amely a tó két szigete közül a nagyobbikon található.[2]
Földrajza
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A tó Dobrudzsa térségében, a Fekete-tenger nyugati partján fekszik, északnyugaton Durankulak, délen Krapecs, délnyugaton Vaklino falvak között, mintegy 15 km-re északra Sabla városától és 10 km-re a Sablai-tótól. Körülbelül 10 000 évvel ezelőtt alakult ki a földkéreg epeirogén mozgásai miatt süllyedő szárazföldi és a Fekete-tengerbe ömlő folyók közeli torkolataiba visszaduzzadó tengervíz eredményeként.[3]
A Durankulak-tó „Y” betű alakú, felső vége nyugat felé néz. Két fő ága van, a kisebbik északnyugati az I-9-es első osztályú út Durankulaknál lévő hídjánál kezdődik, a délnyugati pedig a Sablenszka reka folyóból táplálkozik. Területe mintegy 4 km² , nyugati részén két sziget található, a Nagy-sziget (0,02 km²) és a Kis-sziget (0,0053 km²). A Durankulak-tó egy mesterséges csatornán keresztül kapcsolódik az északon fekvő Orlovo Blato mocsárhoz.
Maximális mélysége 4 m, a víz térfogata 4,9 millió m³ , sótartalma 4‰-ig terjed. A rendszertelen folyóáramlás és az alacsony csapadékmennyiség miatt a tavat főként karsztforrások táplálják, melyek a teljes vízmennyiség mintegy 80%-át teszik ki.[4] Az éves vízmérleg 11,714 millió m³ víz beáramlását tartalmazza, amelyből 2,001 millió m³ csapadékból, 0. 473 millió m³ felszíni vízből és 9,240 millió m³ felszín alatti vízből származik. A teljes vízfogyás 11,734 millió m³, amelyből 2,270 millió m³ párolgásból, 2,322 millió m³ a transpirációból származik, és 7,142 millió m³ a Fekete-tengerbe folyik.[5]
Természetvédelmi jelentősége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A tó több mint 260 ritka és veszélyeztetett faj élőhelyeként Bulgária egyik legfontosabb és legjobban megőrzött tengerparti vizes élőhelye a tőle mintegy 10 kilométerre fekvő Sablai-tórendszerrel együtt. Védett területnek minősül 1980 óta, területe 446 hektár.[6] Emellett a Durankulaik-tó az Európai Unió madárvédelmi irányelve és élőhelyvédelmi irányelve alapján is védett. 1984 óta a tó a rámszari egyezmény értelmében a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek közé tartozik. A védett terület földterülete állami tulajdonban van, és a bolgár Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium kezeli.
Régészeti jelentősége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A tó régészeti szempontból is fontos területnek számít. A nyugati part közelében Dobrudzsa legrégebbi ismert lakóinak veremházait tárták fel, amelyek Kr. e. 5100-4700-ra datálhatók, valamint Kr. e. 3500-3400-ból származó halomsírokat és egy szarmata nekropoliszt a késő ókorból. A Durankulaki-tó Nagy-szigete különösen fontos, mivel itt található egy Kr. e. 4600-4200 közötti eneolitikus település, amely nemzeti jelentőségű kulturális emlék. A szigeten található még egy Kr. e. 1300-1200 közötti erődített település, egy hellenisztikus sziklába vájt Kübelé-barlangszentély (Kr. e. 3. század) és egy bolgár település a Kr. u. 9-10. századból, az első bolgár birodalom idejéből.[3] Korából és jelentőségéből adódóan a régészeti komplexumot a „bolgár Trója” néven emlegetik.[7]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Durankulak Lake | Ramsar Sites Information Service". rsis.ramsar.org. Hozzáférés: 2025. május 4..
- ↑ "Дуранкулашко езеро – снимки, природа и археология". Hozzáférés: 2025. május 4..
- 1 2 Добрич, Р. И. М. (2021. szeptember 5.). "Археологическият комплекс „Дуранкулашко езеро" – природа, екология и открития". Регионален Исторически Музей Добрич (bolgár nyelven). Hozzáférés: 2025. május 4..
- ↑ Micsev 1980 191
- ↑ "Защитени местности и природни забележителности". www.moew.government.bg (bolgár nyelven). Hozzáférés: 2025. május 4..
- ↑ "Регистър на защитените територии и защитените зони в България". Hozzáférés: 2025. május 6..
- ↑ "Bulgarian Troy to Open Doors for Tourists - Novinite.com - Sofia News Agency". www.novinite.com. Hozzáférés: 2025. május 6..
Irodalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Golemanski 2015: Golemanski, Vasil; Peev, Dimitar; Chipev, Nesho; Beron, Petar; Biserkov, Valko (2015). Red Book of Bulgaria, Volume II (in Bulgarian). Sofia: Bulgarian Academy of Sciences. ISBN 978-954-9746-19-8.
- ↑ Micsev 1980: Мичев (Michev), Николай (Nikolay); Михайлов (Mihaylov), Цветко (Tsvetko); Вапцаров (Vaptsarov), Иван (Ivan); Кираджиев (Kiradzhiev), Светлин (Svetlin) (1980). Географски речник на България [Geographic Dictionary of Bulgaria] (in Bulgarian). София (Sofia): Наука и култура (Nauka i kultura).
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Lake Durankulak című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
