Dunamelléki református egyházkerület

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Dunamelléki Református Egyházkerület szócikkből átirányítva)
Jump to navigation Jump to search

A Dunamelléki Református Egyházkerület (sokszor dunáninneni), amely a felsődunamelléki létezése idejében néha alsódunamellékinek máskor meg ráckevinek, patajinak, pestinek is neveztetett, mindjárt a reformációnak helvét irányba terelésekor megalakult, amennyiben Szegedi Kis István, addig csak baranyai püspök Ráckevén 1563-ban való letelepedése után a váci püspökségre, valamint a veszprémiből és a kalocsai érsekségből a közelében fekvő részekre szintén kiterjesztette gondozását.

Története[szerkesztés]

Miután az eredeti baranyai kerületnek a zöme 1608-ban elvált a kerület északibb részétől, ettől fogva 1629-ig öt egyházmegyéből állott ez utóbbi: a tolnaiból vértesaljaiból, pestiből, soltiból és kecskemétiből. 1629-ben aztán a Balatontól délkeletre eső vidéken fekvő s addig részben a kiskomáromi, részben a veszprémi egyházmegyéhez tartozó Somogy vármegyei egyházak több szomszédos Veszprém és Tolna vármegyei egyházzal együttesen a külsősomogyi egyházmegyévé szervezkedvén, ide csatlakoztak, minek következtében hatra emelkedett az egyházmegyék száma. Majd 1714-ben a baranyai kerületből még meglevő egyházak is beléolvadtak, miként addig, úgy ezentúl is a felső- és alsóbaranyai egyházmegyékre oszoltan, de az előbbivel együtt ekkor idekerült Somogy vármegyei egyházak, melyek addig a szigetvári egyházmegyét képezték, 1731 után a dunántúli egyházkerülethez szakadtak el. A dunamelléki ref. egyházkerület beosztása azóta is ment keresztül némely módosulásokon, kiterjedése azonban csak 1920-ban szenvedett változást az alsóbaranya-bácsi-szlavóniai egyházmegye túlnyomó részének Jugoszláviához csatolásával, amikor is hét egyházmegyéje maradt, de a budapesti, majd a pestkörnyéki egyházmegyének a pestiből való kiválása újabban ismét nyolcra, azután kilencre emelte egyházmegyéi számát. 1941-ben visszatérvén a délbaranyai és bácskai egyházak, egyszerre két egyházmegyével (A bácskai némettel is) gyarapodott a kerület, de ez a helyzet csak 1945-ig tartott. 1952. július 1-jén nagy változás ment végbe a kerületnek a területén is, a beosztásán is. Azóta a következők az egyházmegyéi: bács-kiskunsági, baranyai, délpesti, északpesti, tolnai, vértesaljai, budapest-északi és budapest-déli, 19521956-ban a hevesi is.

A successiót („Suffraganeus” püspökből, illetőleg – mint más kerületekben – generalis notariusból püspökké) két ízben is életbe léptette a kerület, először 1723-ban, másodszor 1791-ben, de egyik alkalommal sem volt sokáig érvényben. A 17. század közepén összesen 161 egyháza volt, 1796-ban 228, 1885 táján 253, az ország új határainak kialakítása előtt pedig 287; 1940-ben 264 volt, most 345 van, de a Budapesten önállósítottaknak is a beszámításával. A kerület egész területén egy teol. akadémia (Budapest), van, volt egy jogakadémia (Kecskemét), két tanítóképezde (fiú: Nagykőrös, női: Kecskemét), nyolc gimnázium és hat polgári iskola állott fenn.

Püspökei[szerkesztés]

Név Szolgálati idő Megjegyzés
Szegedi Kis István 1563–1572 ráckevei lelkész
Veresmarti Illés 1572–1589 hercegszőlősi l.
Körtvélyesi János 1589–1594 ceglédi (?), gyöngyösi l.
ismeretlen 1594–1607
Hercegszőlősi Gáspár 1607–???? ráckevei l.
Kecskeméti Molnár István ????–1620 gyöngyösi, ceglédi l.
Monostori János 1620–1625 ráckevei, makádi l.
Simándi Bodó Mihály 1626–1631 ráckevei l.
Barsi Fabricius János 1632–1638 nagykőrösi, makádi, dunavecsei l.
Paksi K. György 1639–1651 kecskeméti l.
Pathai P. Sámuel 1652–1661 tolnai, dunapataji, helynélküli l.
Ungvári Gergely 1661–1691 nagykőrösi, dunavecsei, ráckevei, dunavecsei, helynélküli l.
Pathai Baracsi János 1691–1729 kunszentmiklósi, dunapataji, ceglédi, ráckevei, dömsödi, helynélküli l.
Kecskeméti Pál 1729–1730 fülöpszállási, helynélküli l.
Patai János 1731–1739 szigetszentmiklósi l.
Helmeczi Komoróci István 1740–1753 nagykőrösi, helynélküli l.
Csáthi Dániel 1753–1757 nagykőrösi l.
Szőnyi Virág Mihály 1757–1790 kunszentmiklósi l.
Végveresmarti Sámuel 1790–1807 kecskeméti l.
Tormássy János 1807–1814 kiskunhalasi l.
Báthory Gábor 1814–1842 pesti, helynélküli l.
Üresedés 18421846
Polgár Mihály 1846–1854 kecskeméti l.
Üresedés 18541860
Török Pál 1860–1883 pesti l.
Szász Károly 1884–1903 budapesti l.
Baksay Sándor 1904–1915 kunszentmiklósi l.
Petri Elek 1915–1921 budapesti l.
Ravasz László 1921–1948 budapesti l.
Bereczky Albert 1948–1959 budapesti l.
Szamosközi István 1959–1977 budapesti l.
Tóth Károly 1977–1991
Hegedűs Lóránt 1991–2002
Szabó István 2003–

Főgondnokai[szerkesztés]

  • Gyürky István 1740–1757,
  • Darvas József 1757–1772,
  • Beleznay Miklós 1772–1786, gr.
  • Teleki József 1787–1796,
  • gr. Ráday Gedeon 1797–1801,
  • gr. Teleki László 1801–1821,
  • gr. Ráday Pál 1821–1827,
  • gr. Wartensleben Károly 1827–1835,
  • gr. Teleki Sámuel 1835–1857,
  • gr. Ráday Gedeon 1860–1870,
  • gr. Lónyay Menyhért 1871–1884,
  • gr. Tisza Lajos 1885–1898,
  • Szilágyi Dezső 1898–1901,
  • Darányi Ignác 1902–1927,
  • gr. Teleki József 1927–1944,
  • Lázár Andor 1945–1948,
  • Kiss Roland 1949–1957,
  • Esze Tamás 1958-tól.

Irodalom[szerkesztés]

  • Tormássy János: A d. e. története (Sp. Füz. 1867.), (Közli Fábián Mihály, külön is.)
  • Uő.: Adalékok a dunamelléki ref. püspökök életéhez (1892.),
  • Földváry László: Adalékok a d. ev. ref. ek. történetéhez (2 k. 1898.),
  • Polgár Mihály: A dunamelléki helvétiai vallástételt követő egyházi kerület rövid históriája (Egyházi Almanach, 1836.),
  • Báthory Gábor: Egyházi névtár 1848. évre.

Források[szerkesztés]

  • www.radayleveltar.hu/Archont.rtf – dunamelléki egyházi tisztségviselők
  • Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8