Dudás József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dudás József
Született 1912. szeptember 22.
Marosvásárhely
Elhunyt 1957. január 19. (44 évesen)
Budapest
Foglalkozása politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dudás József témájú médiaállományokat.

Dudás József (Marosvásárhely, 1912. szeptember 22.Budapest, 1957. január 19.) szerelő lakatos, műszaki tanácsadó, kommunista, majd kisgazda politikus, az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik parancsnoka. A forradalmat követő megtorlás első áldozatainak egyike.

Életrajz[szerkesztés]

Dudás József és Szabó János sírja Budapesten. Új köztemető: 301.

Ifjúkora Erdélyben[szerkesztés]

Erdélyben a két világháború között tagja volt a Román Kommunista Pártnak. 1933-ban Temesváron az ipari üzemek sztrájkjának egyik fő szervezője volt, ezért később kilenc év börtönre ítélték. 1939-ben szabadult. A második bécsi döntés után, ami Észak-Erdélyt Magyarországnak ítélte, Budapestre költözött.[1]

A világháború alatt[szerkesztés]

1944-ben a németellenes tömörülés egyik szervezője lett: munkahelyén szervezte hálózatba a baloldali elkötelezettségű személyeket. A [[|Horthy Miklós kormányzónál a kiugrást sürgető Magyar Frontban ő képviselte a Magyar Hazafiak Szabadság Szövetségét. Tagja lett annak a küldöttségnek, amely Horthy Miklós megbízásából 1944 szeptemberében létrehozta az első összeköttetést Budapest és Moszkva között. Később részt vett a fegyveres ellenállásban.[1]

A háború után[szerkesztés]

A háború után nem vették fel a Magyar Kommunista Pártba, az utolsó elutasítást személyesen az addig barátjának tartott Rajk Lászlótól kapta, ami későbbi vallomása szerint jelentősen megrázta. A kommunista párttal elégedetlen baloldali munkások között kezdett szervezetet létrehozni: röplapokat gyártottak, amelyen 12 pontban tiltakoztak a párt tevékenysége ellen. Tildy Zoltán meghívására belépett a Kisgazda Pártba és mandátumot szerzett a fővárosi törvényhatósági választásokon. Kovács Béla megbízásából pártiskolát, szemináriumot és szervezőgárdát kezdett szervezni kisgazda fiatalok bevonásával.

Azonban 1947-ben több különutas volt kommunistával együtt letartóztatták köztársaság-ellenes összeesküvés vádjával. A vád szerint a vádlottak a Magyar Testvéri Közösség szervezet keretei között a Horthy-rendszer visszaállításán dolgoztak. Mivel a vádlottak sok esetben a Horthy-rendszer üldözöttei voltak a vád annyira képtelennek bizonyult, hogy a koncepciós per szervezői nem is vállalták annak nyilvános megtartását. Dudást ítélet nélkül internálták és tartották fogva a Buda-délre, a kistarcsai internálótáborban, majd a recski kényszermunkatáborban. 1951-ben a román hatóságok kikérték Magyarországtól azzal a váddal, hogy a '30-as években Romániában besúgó volt, de 1954-ben ejtették ellene a vádat és visszaszállították Magyarországra. 1954 májusában szabadon engedték. Szabadulása után háttérbe húzódott, szerelőként dolgozott és megnősült. 1956 október elején az Igazságügyi minisztérium egy hivatalos értesítésben elismerte, hogy fogva-tartása alaptalan volt.[1]

Szerepe az 1956-os forradalomban[szerkesztés]

1956. október 23-án felvonult az egyetemisták tüntetésén, de a következő két napot hűvösvölgyi házában töltötte. Október 27-étől fegyveres csoport tagjaként tevékenykedett. Csoportjából alakult október 28-án a II. kerületi tanácsházán a Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány, a felkelésből kinövő első kormányellenes politikai és fegyveres csoportosulás. 1956. október 29-én fegyveres csoportjával elfoglalta a Szabad Nép Blaha Lujza téri székházát és nyomdáját. Függetlenség majd Magyar Függetlenség című napilapjában huszonöt pontos kiáltványt tett közzé „Nem ismerjük el a jelenlegi kormányt” címmel. Ugyanakkor hozzájárult, hogy az épületben a kormányhoz hű lapokat is szerkesszék és kinyomtassák. 1956. november 2-án fegyveres csoportjának tagjai megszállták a Külügyminisztérium épületét. Ezt Nagy Imre hadserege visszafoglalta. Dudás Józsefet letartóztatták, de miután tisztázódott, hogy az akcióra nem adott parancsot, november 3-án szabadon engedték. A forradalom leverése után Újpesten szervezte az ellenállást. 1957. januárban tartóztatták le. Gyorsított büntetőeljárás után halálraítélték és kivégezték Szabó Jánossal együtt.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Drucza–Szekér, 2016.: (2016. október-november) „A megtorlás első áldozata. Dudás József.”. Rubicon (folyóirat) 27 (299-300), 15–25. o. ISSN 0865-6347. (Hozzáférés ideje: 2016. november 1.)  

További információk[szerkesztés]