Dudás József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dudás József
Született 1912. szeptember 22.
Marosvásárhely
Elhunyt 1957. január 19. (44 évesen)
Budapest
Foglalkozása politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dudás József témájú médiaállományokat.

Dudás József (Marosvásárhely, 1912. szeptember 22.Budapest, 1957. január 19.) szerelő lakatos, műszaki tanácsadó, kommunista, majd kisgazda politikus, az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik önálló elképzelésekkel és politikai ambíciókkal rendelkező felkelő-parancsnoka, az ún. Dudás-csoport vezetője. A forradalmat követő megtorlás első áldozatainak egyike.

Életrajz[szerkesztés]

Dudás József és Szabó János sírja Budapesten. Új köztemető: 301.

Ifjúkora Erdélyben[szerkesztés]

Erdélyben a két világháború között tagja volt a Román Kommunista Pártnak. 1933-ban Temesváron az ipari üzemek sztrájkjának egyik fő szervezője volt, ezért később kilenc év börtönre ítélték. 1939-ben szabadult. A második bécsi döntés után, ami Észak-Erdélyt Magyarországnak ítélte, Budapestre költözött.[1]

A világháború alatt[szerkesztés]

1944-ben a németellenes tömörülés egyik szervezője lett: munkahelyén szervezte hálózatba a baloldali elkötelezettségű személyeket. A Horthy Miklós kormányzónál a kiugrást sürgető Magyar Frontban ő képviselte a Magyar Hazafiak Szabadság Szövetségét. Tagja lett annak a küldöttségnek, amely Horthy Miklós megbízásából 1944 szeptemberében létrehozta az első összeköttetést Budapest és Moszkva között. Később részt vett a fegyveres ellenállásban.[1]

A háború után[szerkesztés]

A háború után nem vették fel a Magyar Kommunista Pártba, az utolsó elutasítást személyesen az addig barátjának tartott Rajk Lászlótól kapta, ami későbbi vallomása szerint jelentősen megrázta. A kommunista párttal elégedetlen baloldali munkások között kezdett szervezetet létrehozni: röplapokat gyártottak, amelyen 12 pontban tiltakoztak a párt tevékenysége ellen. Tildy Zoltán meghívására belépett a Kisgazda Pártba és mandátumot szerzett a fővárosi törvényhatósági választásokon. Kovács Béla megbízásából pártiskolát, szemináriumot és szervezőgárdát kezdett szervezni kisgazda fiatalok bevonásával.

Azonban 1947-ben több különutas volt kommunistával együtt letartóztatták köztársaság-ellenes összeesküvés vádjával. A vád szerint a vádlottak a Magyar Testvéri Közösség szervezet keretei között a Horthy-rendszer visszaállításán dolgoztak. Mivel a vádlottak sok esetben a Horthy-rendszer üldözöttei voltak a vád annyira képtelennek bizonyult, hogy a koncepciós per szervezői nem is vállalták annak nyilvános megtartását. Dudást ítélet nélkül internálták és tartották fogva a Buda-délre, a kistarcsai internálótáborban, majd a recski kényszermunkatáborban. 1951-ben a román hatóságok kikérték Magyarországtól azzal a váddal, hogy a '30-as években Romániában besúgó volt, de 1954-ben ejtették ellene a vádat és visszaszállították Magyarországra. 1954 májusában szabadon engedték. Szabadulása után háttérbe húzódott, szerelőként dolgozott és megnősült. 1956 október elején az Igazságügyi minisztérium egy hivatalos értesítésben elismerte, hogy fogva-tartása alaptalan volt.[1]

Szerepe az 1956-os forradalomban[szerkesztés]

1956. október 23-án felvonult az egyetemisták tüntetésén, de a következő napokat hűvösvölgyi házában töltötte. Első kimozdulásakor, október 27-én a Margit hídnál Veres Péter író-politikust, akit többen felelőssé tették a rákosista rendszer bűneiért, megvédte beszédében, aztán egy járműroncs tetejéről a forradalom céljairól, és a kormány leváltásának szükségéről szónokolt nagy tetszést aratva. Politikai ambícióit éreztetve a fegyveres felkelők közé nem állt be, de jelezte, számít a támogatásukra. Október 28-án a Széna téren óriási tömeg előtt újabb hatásos beszédet mondott a Széna téren összegyűlt hatalmas tömegnek.

A követőiből alakult október 28-án a II. kerületi tanácsházán a Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány, a felkelésből kinövő, első kormányellenes politikai és fegyveres csoportosulás.

1956. október 29-én fegyveres csoportjával elfoglalta a Szabad Nép Blaha Lujza téri székházát és nyomdáját. Függetlenség majd Magyar Függetlenség című napilapjában 25 pontos kiáltványt tett közzé „Nem ismerjük el a jelenlegi kormányt” címmel. Ugyanakkor hozzájárult, hogy az épületben a kormányhoz hű lapokat is szerkesszék és kinyomtassák. Programja a pillanatnyi helyzetben radikálisnak számított: koalíciós kormány, többpártrendszer, semlegesség. A hozzá csatlakozó, de tőle nem szorosan függő fegyvereseknek (kb. 400 fő), az ún. Dudás-csoportnak a forradalmi erők körében nem volt túl jó híre. Október 30-án a szovjet Különleges Hadtest megbízott törzsfőnökével, Malasenko ezredessel tárgyalva el akarta érni, hogy Nagy Imre helyett a szovjetek őt ismerjék el a legfőbb magyar politikai és katonai hatalom birtokosának.

1956. november 2-án Dudás és csoportja döntő presztízsveszteséget szenvedett el, amikor tudta nélkül a Széna térieket „a Külügyminisztériumban fészkelő, áruló ÁVH-sok és külügyesek” ellen irányították. A felkelők jelentős anyagi kárt okoztak az épületben, inzultálták a külügyi tisztviselőket. Mindezért Dudást okolták, Nagy Imre elrendelte Király Bélánál a letartóztatását. Király három teherautónyi nemzetőrrel körbevette az épületet, lecsendesítette az épületben lövöldöző szabadságharcosokat. Mint kiderült, azt mondták nekik, a Külügyminisztériumban áruló külügyesek vannak, és a szovjeteknek dolgoznak. Dudás József aláírásával mutattak is egy parancslevelet. Király elmagyarázta a szabadságharcosoknak, hogy nincs szó árulókról, a külügyesek éppen az ENSZ-szel táviratoznak a Nagy Imre-kormány képviseletében az ország semlegességéről. Király behívatta Dudást a Deák téri parancsnokságra, miután kiderítették, hogy nevét aláhamisították, Dudás szabadon távozott.[2]

Az incidens végképp szétfoszlatta Dudás tekintélyét és jó hírnevét, a forradalmi karhatalmi bizottság ki akarta mozdítani vezetői helyzetéből, a főkapitánysági nemzetőrségi értekezleten Dudást támadták, a civil csoportok képviselői kiközösítették, majd saját fegyveresei is leváltották helyettesére, Kovács Andrásra.[3]

A forradalom leverése után Újpesten szervezte az ellenállást. 1957. januárban tartóztatták le. Gyorsított büntetőeljárás után halálraítélték és kivégezték Szabó Jánossal együtt.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d Drucza–Szekér, 2016.
  2. '56 arcai – Király Béla, a Nemzetőrség főparancsnoka, mno.hu, 2003.06.04. [1]
  3. Dudás József és ’56 | Beszélő. beszelo.c3.hu. (Hozzáférés: 2016. november 28.)

Források[szerkesztés]

  • Drucza–Szekér, 2016.: (2016. október-november) „A megtorlás első áldozata. Dudás József.”. Rubicon (folyóirat) 27 (299-300), 15–25. o. ISSN 0865-6347. (Hozzáférés ideje: 2016. november 1.)  

További információk[szerkesztés]