Dublini rendelet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A dublini szabályokat alkalmazó államok
  Dublini rendelet, EU-Dánia egyezmény
  EU-Dánia egyezmény
  nem-Eu tagok akik vállalták a szabályokat

A dublini rendelet (hivatalosan: az egy harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló 343/2003/EK tanácsi rendelet;[1] néha Dublin II rendelet; korábban dublini egyezmény) az Európai Unió egy jogszabálya volt, mely meghatározza egy tagállam felelősségét egy menedékkérelem elbírálásában az Európai Unión belül. Ez a dublini rendszer sarokköve, mely a dublini rendeletből és az úgynevezett EURODAC rendeletből áll, mely létrehoz egy európai szintű ujjlenyomat-adatbázist az EU területére illegálisan belépettekről. A dublini rendelet célja „gyorsan meghatározni a tagállam felelősségét [egy menedékkérésben]” és egy menedékkérőt abba a tagállamba irányítani. A felelős általában az a tagállam, melyen át a menedékkérő belépett az EU területére.

A dublini rendeletet 2003-ban fogadták el a dublini egyezmény[2] (Dublin I) felváltásaként. A dublini egyezményt Írországban, Dublinban 1990. június 15-én írták alá és 1997. szeptember 1-jén lépett hatályba az első 12 aláíró államban (Belgium, Dánia, Franciaország, Németország, Görögország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Portugália, Spanyolország és az Egyesült Királyság), 1997. október 1-jén Ausztria és Svédország 1998. január 1-jén Finnország területén is életbe lépett. Ma már a szerződés néhány, az Unión kívüli országra is kiterjedt, mind például Norvégia és Izland. Svájc is aláírta a rendeletet és 2005. június 5-én 54,6% aránnyal ratifikálta; 2008. december 12-én lépett életbe.

Célok[szerkesztés]

Ujjlenyomat-szkenner. A dublini rendelet szerint létre kell hozni egy központi rendszerből álló Eurodac rendszert, amely biometrikus adatokat tartalmazó adatbázisként működik, továbbá a tagállamok és a központi rendszer közötti elektronikus adatátvitelt szolgálja. Az ujjlenyomatok összehasonlításával a tagállamok meg tudják határozni, hogy egy menedékkérő vagy egy külföldi, aki illegálisan tartózkodik egy tagállamban, egy másik tagállamban korábban kért-e már menedéket[3]

A dublini egyezmény egyik fő célja volt megakadályozni, hogy egy kérelmező több tagállamban is kérelmet nyújtson be. Egy másik cél a „keringő” menedékkérők számának csökkentése. Mivel azonban az az ország felelős a kérelem elbírálásáért, ahova a személy először megérkezett, nagy nyomás alatt vannak azok a határterületek, melyek államai gyakran épp a legkevésbé képesek a menedékkérők támogatására és védelmére. Jelenleg azok, akiket a dublini rendelet értelmében átszállítanak, nem mindig jutnak hozzá a menedékkérelmi eljáráshoz. Ezzel abba a veszélybe kerülnek, hogy ismét üldöztetés lesz a sorsuk.[4]

Kritika és kiegészítés[szerkesztés]

A Menekültek és Száműzöttek Európai Tanácsa (European Council on Refugees and Exiles (ECRE)) és az UNHCR szerint a mostani rendszer nem nyújt elegendő védelmet. Több esetben kimutatta mind az ECRE[5] mind az UNHCR,[6] hogy a rendelet több pontban akadályozza a menedékkérők személyes jogainak vagy jólétének biztosítását, egyes esetekben még a menedékkérelmük megfelelő elbírálását is, annak elismerése esetén a hatékony védelmet és bizonyos gondokat okoz a tagállamok között egyenlőtlenül eloszló menedékkérelmek miatt is.

E rendelet alkalmazása jelentősen hátráltathatja a kérelmek benyújtását és ez azt eredményezheti, hogy egyes kérelmek sohasem kerülnek elbírálásra. A menedékkérők kényszerű átszállítása a megállapított felelős országokba olyan problémákat hordoz, mint családok szétválasztása vagy az átszállítás elleni fellebbezés hatékony lehetőségének megtagadása. A dublini rendszer növeli a nyomást az EU külső határrégióin, ahol a menedékkérők túlnyomó többsége belép az EU területére és mely államok gyakran még kevésbé képesek a menedékkérők támogatására és védelmére.[7]

Az új dublini rendelet (Dublin III)[szerkesztés]

2008. december 3-án az Európai Bizottság kiegészítéséket javasolt a dublini rendelethez, létrehozva a dublini rendszer reformjának lehetőségét.[8]

A javaslatot hosszú folyamat[9] után, 2013 júniusában fogadták el, hivatalos címe: az egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet,[10] és hatályba lépésével a régi Dublini Rendelet hatályát vesztette.

Az új rendeletet Dublin III rendeletként is emlegetik.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Tanács 343/2003/EK rendelete (2003. február 18.) egy harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról
  2. Convention determining the State responsible for examining applications for asylum lodged in one of the Member States of the European Communities - Dublin Convention
  3. Nagy Klára: biometrikus azonosítás új iránya
  4. Sharing Responsibility for Refugee Protection in Europe: Dublin Reconsidered. ECRE. (Hozzáférés: 2008. március 31.)
  5. ECRE Comments on the European Commission Proposal to recast the Dublin Regulation (PDF). ECRE. (Hozzáférés: 2012. január 3.)
  6. UNHCR's Comments on the European Commission’s Proposal for a recast of the Dublin and Eurodac Regulations. UNHCR. (Hozzáférés: 2009. június 11.)
  7. Greece under fire over refugee treatment. EU Observer. (Hozzáférés: 2009. június 11.)
  8. Javaslat: az Európai parlament és a Tanács rendelete egy harmadik ország állampolgára, illetve hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról (átdolgozás)
  9. A Dublin III rendelet elfogadásának folyamata
  10. Az Európai Parlament és a Tanács 604/2013/EU rendelete (2013. június 26.) egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Dublin Regulation című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]