Dublini rendelet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A dublini szabályokat alkalmazó államok
  Dublini rendelet, EU-Dánia egyezmény
  EU-Dánia egyezmény
  nem-Eu tagok akik vállalták a szabályokat

A dublini rendelet (hivatalosan: az egy harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló 343/2003/EK tanácsi rendelet;[1] néha Dublin II rendelet; korábban dublini egyezmény) az Európai Unió egy jogszabálya volt, mely meghatározza egy tagállam felelősségét egy menedékkérelem elbírálásában az Európai Unión belül. Ez a dublini rendszer sarokköve, mely a dublini rendeletből és az úgynevezett EURODAC rendeletből áll, mely létrehoz egy európai szintű ujjlenyomat-adatbázist az EU területére illegálisan belépettekről. A dublini rendelet célja „gyorsan meghatározni a tagállam felelősségét [egy menedékkérésben]” és egy menedékkérőt abba a tagállamba irányítani. A felelős általában az a tagállam, melyen át a menedékkérő belépett az EU területére.

A dublini rendeletet 2003-ban fogadták el a dublini egyezmény[2] (Dublin I) felváltásaként. A dublini egyezményt Írországban, Dublinban 1990. június 15-én írták alá és 1997. szeptember 1-jén lépett hatályba az első 12 aláíró államban (Belgium, Dánia, Franciaország, Németország, Görögország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Portugália, Spanyolország és az Egyesült Királyság), 1997. október 1-jén Ausztria és Svédország 1998. január 1-jén Finnország területén is életbe lépett. Ma már a szerződés néhány, az Unión kívüli országra is kiterjedt, mind például Norvégia és Izland. Svájc is aláírta a rendeletet és 2005. június 5-én 54,6% aránnyal ratifikálta; 2008. december 12-én lépett életbe.

Célok[szerkesztés]

Ujjlenyomat-szkenner. A dublini rendelet szerint létre kell hozni egy központi rendszerből álló Eurodac rendszert, amely biometrikus adatokat tartalmazó adatbázisként működik, továbbá a tagállamok és a központi rendszer közötti elektronikus adatátvitelt szolgálja. Az ujjlenyomatok összehasonlításával a tagállamok meg tudják határozni, hogy egy menedékkérő vagy egy külföldi, aki illegálisan tartózkodik egy tagállamban, egy másik tagállamban korábban kért-e már menedéket[3]

A dublini egyezmény egyik fő célja volt megakadályozni, hogy egy kérelmező több tagállamban is kérelmet nyújtson be. Egy másik cél a „keringő” menedékkérők számának csökkentése. Mivel azonban az az ország felelős a kérelem elbírálásáért, ahova a személy először megérkezett, nagy nyomás alatt vannak azok a határterületek, melyek államai gyakran épp a legkevésbé képesek a menedékkérők támogatására és védelmére. Jelenleg azok, akiket a dublini rendelet értelmében átszállítanak, nem mindig jutnak hozzá a menedékkérelmi eljáráshoz. Ezzel abba a veszélybe kerülnek, hogy ismét üldöztetés lesz a sorsuk.[4]

Kritika és kiegészítés[szerkesztés]

A Menekültek és Száműzöttek Európai Tanácsa (European Council on Refugees and Exiles (ECRE)) és az UNHCR szerint a mostani rendszer nem nyújt elegendő védelmet. Több esetben kimutatta mind az ECRE[5] mind az UNHCR,[6] hogy a rendelet több pontban akadályozza a menedékkérők személyes jogainak vagy jólétének biztosítását, egyes esetekben még a menedékkérelmük megfelelő elbírálását is, annak elismerése esetén a hatékony védelmet és bizonyos gondokat okoz a tagállamok között egyenlőtlenül eloszló menedékkérelmek miatt is.

E rendelet alkalmazása jelentősen hátráltathatja a kérelmek benyújtását és ez azt eredményezheti, hogy egyes kérelmek sohasem kerülnek elbírálásra. A menedékkérők kényszerű átszállítása a megállapított felelős országokba olyan problémákat hordoz, mint családok szétválasztása vagy az átszállítás elleni fellebbezés hatékony lehetőségének megtagadása. A dublini rendszer növeli a nyomást az EU külső határrégióin, ahol a menedékkérők túlnyomó többsége belép az EU területére és mely államok gyakran még kevésbé képesek a menedékkérők támogatására és védelmére.[7]

Az új dublini rendelet (Dublin III)[szerkesztés]

2008. december 3-án az Európai Bizottság kiegészítéséket javasolt a dublini rendelethez, létrehozva a dublini rendszer reformjának lehetőségét.[8]

A javaslatot hosszú folyamat[9] után, 2013 júniusában fogadták el, hivatalos címe: az egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet,[10] és hatályba lépésével a régi Dublini Rendelet hatályát vesztette.

Az új rendeletet Dublin III rendeletként is emlegetik.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ A Tanács 343/2003/EK rendelete (2003. február 18.) egy harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról
  2. ↑ Convention determining the State responsible for examining applications for asylum lodged in one of the Member States of the European Communities - Dublin Convention
  3. ↑ Nagy Klára: biometrikus azonosítás új iránya
  4. ↑ Sharing Responsibility for Refugee Protection in Europe: Dublin Reconsidered. ECRE. [2012. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 31.)
  5. ↑ ECRE Comments on the European Commission Proposal to recast the Dublin Regulation (PDF). ECRE. [2015. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 3.)
  6. ↑ UNHCR's Comments on the European Commission’s Proposal for a recast of the Dublin and Eurodac Regulations. UNHCR. (Hozzáférés: 2009. június 11.)
  7. ↑ Greece under fire over refugee treatment. EU Observer. (Hozzáférés: 2009. június 11.)
  8. ↑ Javaslat: az Európai parlament és a Tanács rendelete egy harmadik ország állampolgára, illetve hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról (átdolgozás)
  9. ↑ A Dublin III rendelet elfogadásának folyamata
  10. ↑ Az Európai Parlament és a Tanács 604/2013/EU rendelete (2013. június 26.) egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Dublin Regulation című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dublini_rendelet&oldid=26777651”