Ugrás a tartalomhoz

Dorombolás

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Macska

A dorombolás a macskafélék, különösképpen macskák, és leginkább a házi-, vagy fogságban élő macskák jellegzetes tulajdonsága, berregő-vibráló, 25 és 150 Hz közé eső frekvenciájú hangjelzés, mely általában az állat elégedettségét jelzi.

Dorombolásra képes állatok: macska, gepárd, nyúl, mókus, hiéna, tengerimalac, gorilla, róka, medve, puma.

A macskák általában akkor dorombolnak, ha boldogok, elégedettek, de sokszor ellenkező esetben is, a dorombolás nyugtató hatása miatt. A nőstény macska dorombol fialáskor, és később dorombolva „beszélget” kicsinyeivel.

Az anyamacska dorombolása ráadásul megnyugtatja a kölyköket, amelyek együtt maradnak a vackukban. A fiatal példányok születésüktől fogva tudnak dorombolni, valószínűleg azért alakult ki ez a képességük, mert jelentősen elősegíti az életben maradásukat.

A dorombolás elégedettséget is jelent

A legvalószínűbb, és általánosságban elfogadott elmélet, hogy a hang az állat gégéjében jön létre, a hangszalagok ritmikus megfeszítésével és elernyesztésével. Az agy a hangszalagokhoz futó idegekkel üzenetet küld, amelynek hatására a szalagok másodpercenként hússzor-harmincszor is megfeszülnek, majd elernyednek. Mivel az agy ezeket az üzeneteket a be- és kilélegzés során is folyamatosan küldi, a doromboló hangot folyamatosnak érzékeljük. Nem csak a Felis nembe tartozó macskák dorombolnak, e furcsa hangra többek között képes a hiúz, a puma és a gepárd is. Más nagymacskák, például az oroszlán, a leopárd vagy a jaguár viszont a finom rezegtetés helyett inkább kieresztik a hangjukat, és nagyot bömbölnek. A hópárduc[1] átmenetet képez a kismacskák és a nagymacskák között, mivel nem tud dorombolni, mint a kismacskák, és nem tud ordítani, mint a nagymacskák. Ez az állat tigris-pöfögéshez hasonló hanggal fejezi ki örömét.

A dorombolás alapfrekvenciája három macskafaj esetén pontosan 25 vagy 50 Hz. Egyúttal ez a leghatásosabb frekvencia a csontnövekedésre és a csonttörések gyógyulására. Minden macskaféle dorombolásának frekvenciája a 20–140 Hz tartományba esik. A gepárd kivételével minden macskaféle domináns frekvenciája 50 Hz. Három macskaféle dorombolásának felharmonikus frekvenciája 120±2 Hz. Úgy találták, hogy ez a frekvencia a legelőnyösebb az ínszalag sérülésének gyógyulásához.

A dorombolás egyes vélemények szerint biomechanikus gyógyító mechanizmus.

1976-os orvosi feljegyzések azt igazolják, hogy a macskák a vártnál gyorsabban gyógyulnak fel a magasból való leesés során szerzett sérüléseikből. 132 eset alapján a zuhanások átlagos magassága 5,5 emelet volt, és a macskák súlyos sérüléseket szenvedtek el. A macskák 90%-a túlélte a zuhanást. A legnagyobb magasság, ahonnan macska leesett és túlélte, 45 emelet volt.

Kutatások szerint az operációk után a házi macskák esetén kevésbé alakulnak ki komplikációk (például kutyákkal összehasonlítva).

1996-ban Dr. Clinton Rubin és munkatársai azt találták, hogy kis erősségű, 20–50 Hz közötti frekvencia növelte a vastag bordák csontsűrűségét.[2] Egy kutatásban baromfikat napi húsz percig vibráló felületre helyeztek, és azt találták, hogy a csontozatuk erősebb lett.[3]

Egy másik kutatásban kis erősségű, alacsony frekvencia alkalmazása elősegítette sérült inak és izmok gyógyulását. 50–150 Hz közötti vibráció az esetek 82%-ában csökkentette a páciensek fájdalomérzetét, akik akut vagy krónikus eredetű fájdalomban szenvedtek.[4]

1999-ben M. Falempin és S.F. In-Albon felfedezte, hogy 120 Hz-es mechanikus vibráció csökkentette az ínsorvadást.[5]

Az orosz sportorvoslásban 18–35 Hz közötti mechanikus rezgést alkalmaznak, ami elősegíti a feszült izmok ellazulását és növeli az inak nyújthatóságát.

Összefoglalva: a 20–140 Hz frekvenciájú rezgéseknek gyógyító hatása van csontnövekedés, csonttörés, fájdalom, gyulladás, sebgyógyulás, izomnövekedés, ínsérülés, ízületek mozgathatósága esetén.

A fentiek egy tudományos kutatás laikusok számára összeállított változatának megállapításai, ami jelenleg még további vizsgálatokat igénylő hipotézis. Mivel a kutatások még tartanak, és a hipotézis még nincs bizonyítva (kivéve a hivatkozott kutatásokat és a macska dorombolásának gyakoriságát), nem tekinthető állatorvosi vagy orvosi tanácsnak.

A dorombolás mint zene

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A doromb aerofon típusú hangszer. A játékos ennek keretét a kissé szétnyitott ajkaihoz nyomja, kezével pedig a rugó kiálló végét pengeti. A hangszer egy alaphangon szól, melynek felharmonikusait a játékos szájürege erősíti fel, mozgatva ajkait így dallamot képezve. Dallam- és ritmushangszerként egyaránt használható, a macskáéhoz hasonló doromboló hangot ad.

  1. A hópárduc különlegessége
  2. Clinton Rubin, (1999), Strain mediated augmentation of bone mass and morphology: Is it possible to harness the anabolic potential of mechanical stimuli without necessarily requiring exercise?, Wellcome Trust.
  3. National Geographic, January 2001, p. 11.
  4. Lundeberg, 1983
  5. Elizabeth von Muggenthaler. "The Felid Purr: A healing mechanism?". 2011. július 3. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2020. november 6. {{cite web}}: Unknown parameter |accesdate= ignored (|access-date= suggested) (súgó)