Dorombolás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Macska

A dorombolás a macskafélék, különösképpen macskák, és leginkább a házi-, vagy fogságban élő macskák jellegzetes tulajdonsága, berregő-vibráló, 25 és 150 Hz közé eső frekvenciájú hangjelzés, mely általában az állat elégedettségét jelzi.

Használata[szerkesztés]

A macskák általában akkor dorombolnak, ha boldogok, elégedettek, de sokszor ellenkező esetben is, a dorombolás nyugtató hatása miatt. A nőstény macska dorombol fialáskor, és később dorombolva „beszélget” kicsinyeivel.

Az anyamacska dorombolása ráadásul megnyugtatja a kölyköket, amelyek együtt maradnak a vackukban. A fiatal példányok születésüktől fogva tudnak dorombolni, valószínűleg azért alakult ki ez a képességük, mert jelentősen elősegíti az életben maradásukat.

Keletkezése[szerkesztés]

A dorombolás elégedettséget is jelent

A legvalószínűbb, és általánosságban elfogadott elmélet, hogy a hang az állat gégéjében jön létre, a hangszalagok ritmikus megfeszítésével és elernyesztésével. Az agy a hangszalagokhoz futó idegekkel üzenetet küld, amelynek hatására a szalagok másodpercenként hússzor-harmincszor is megfeszülnek, majd elernyednek. Mivel az agy ezeket az üzeneteket a be- és kilélegzés során is folyamatosan küldi, a doromboló hangot folyamatosnak érzékeljük. Nem csak a házi macskák dorombolnak, e furcsa hangra többek között képes a vadmacska, a puma és a gepárd[1] is. Más nagymacskák, például az oroszlán, a leopárd vagy a jaguár viszont a finom rezegtetés helyett inkább kieresztik a hangjukat, és nagyot bömbölnek. A hópárduc[2] átmenetet képez a kismacskák és a nagymacskák között, mivel nem tud dorombolni, mint a kismacskák, és nem tud ordítani, mint a nagymacskák. Ez az állat tigris-pöfögéshez hasonló hanggal fejezi ki örömét.

A dorombolás alapfrekvenciája három macskafaj esetén pontosan 25 vagy 50 Hz. Egyúttal ez a leghatásosabb frekvencia a csontnövekedésre és a csonttörések gyógyulására. Minden macskaféle dorombolásának frekvenciája a 20-140 Hz tartományba esik. A gepárd kivételével minden macskaféle domináns frekvenciája 50 Hz. Három macskaféle dorombolásának felharmonikus frekvenciája 120±2 Hz. Úgy találták, hogy ez a frekvencia a legelőnyösebb az ínszalag sérülésének gyógyulásához.

Hatása[szerkesztés]

A dorombolás egyes vélemények szerint biomechanikus gyógyító mechanizmus.

1976-os orvosi feljegyzések azt igazolják, hogy a macskák a vártnál gyorsabban gyógyulnak fel a magasból való leesés során szerzett sérüléseikből. 132 eset alapján a zuhanások átlagos magassága 5,5 emelet volt és a macskák súlyos sérüléseket szenvedtek el. A macskák 90%-a túlélte a zuhanást. A legnagyobb magasság, ahonnan macska leesett és túlélte, 45 emelet volt.

Kutatások szerint az operációk után a házi macskák esetén kevésbé alakulnak ki komplikációk (például kutyákkal összehasonlítva).

1996-ban Dr. Clinton Rubin és munkatársai azt találták, hogy kis erősségű, 20-50 Hz közötti frekvencia növelte a vastag bordák csontsűrűségét.[3] Egy kutatásban baromfiakat napi húsz percig vibráló felületre helyeztek, és azt találták, hogy a csontozatuk erősebb lett.[4]

Egy másik kutatásban kis erősségű, alacsony frekvencia alkalmazása elősegítette sérült inak és izmok gyógyulását. 50-150 Hz közötti vibráció az esetek 82%-ában csökkentette a páciensek fájdalomérzetét, akik akut vagy krónikus eredetű fájdalomban szenvedtek.[5]

1999-ben M. Falempin és S.F. In-Albon felfedezte, hogy 120 Hz-es mechanikus vibráció csökkentette az ínsorvadást.

Az orosz sportorvoslásban 18-35 Hz közötti mechanikus rezgést alkalmaznak, ami elősegíti a feszült izmok ellazulását és növeli az inak nyújthatóságát.

Összefoglalva: a 20-140 Hz frekvenciájú rezgéseknek gyógyító hatása van csontnövekedés, csonttörés, fájdalom, gyulladás, sebgyógyulás, izomnövekedés, ínsérülés, ízületek mozgathatósága esetén.

A dorombolás, mint zene[szerkesztés]

A doromb aerofon típusú hangszer. A játékos ennek keretét a kissé szétnyitott ajkaihoz nyomja, kezével pedig a rugó kiálló végét pengeti. A hangszer egy alaphangon szól, melynek felharmonikusait a játékos szájürege erősíti fel, mozgatva ajkait így dallamot képezve. Dallam- és ritmushangszerként egyaránt használható, a macskáéhoz hasonló doromboló hangot ad.

Források[szerkesztés]

  1. A gepárd - Kislexikon
  2. A hópárduc különlegessége
  3. Clinton Rubin, (1999), Strain mediated augmentation of bone mass and morphology: Is it possible to harness the anabolic potential of mechanical stimuli without necessarily requiring exercise?, Wellcome Trust.
  4. National Geographic, January 2001, p. 11.
  5. Lundeberg, 1983

További információ[szerkesztés]