Donji Smrtići
| Donji Smrtići | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Prnjavor |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 51 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 471 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 69,3 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 6,80 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 58′ 12″, k. h. 17° 45′ 34″44.970000°N 17.759400°EKoordináták: é. sz. 44° 58′ 12″, k. h. 17° 45′ 34″44.970000°N 17.759400°E | |
 | |
Donji Smrtići (szerbül: Доњи Смртићи), település Bosznia-Hercegovinában, a Bosanska Krajina és a Bosanska Posavina közötti átmeneti területen, Prnjavor község területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
[szerkesztés]Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 49, közúton 75 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 13, közúton 19 km-re északkeletre, az Ukrina és bal oldali mellékvize a Jadovica összefolyásától nyugatra fekvő dombvidéken, 120-204 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik.
Népessége
[szerkesztés]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[3] |
Népesség 2013[3] |
|---|---|---|
| Szerb | 660 | 463 |
| Bosnyák | 0 | 0 |
| Horvát | 5 | 5 |
| Jugoszláv | 0 | 0 |
| Egyéb | 7 | 3 |
| Összesen | 672 | 471 |
Története
[szerkesztés]A határában talált régészeti leletek tanúsága szerint terüólete már a korai kőkorszak óta lakott volt, de előkerültek itt ókori és középkori leletek is.[4] A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. A településre 1892-től az osztrák uralom alá került Dél-Lengyelországból és Nyugat-Galíciából számos lengyel és ruszin család települt itt le. A jobbágyok helyzete Lengyelországban, különösen Krakkó környékén nagyon nehéz volt. Amikor az osztrák hatóságok felhívást küldtek, hogy ha a lengyelek Boszniába akarnak menni, ingyen földet kaphatnak, a lengyel jobbágyok küldöttségüket Boszniába küldték. Amikor a delegáció jó hírekkel tért vissza, egyre többen jelentkeztek, hogy Boszniába települnek. Galícia ugyancsak Ausztria fennhatósága alá tartozott, onnan görög katolikus ukránok (ruszinok) vándoroltak be Bosznia-Hercegovinába. Bár termőföldet ígértek nekik, a korábban beköltözött lakosok által elfoglalt termőföld híján az ukránok többnyire megművelhetetlen területekre települtek.[5] 1910-ben a Prnjavori járáshoz tartozó településen 25 háztartást, 150 római katolikus és 7 görög katolikus lakost találtak.[6] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a településnek 45 háztartása és 260 lakosa volt.[7] Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a lengyel lakosság visszatelepült Lengyelországba, míg az ukránok nagy része a Vajdaság és Szlavónia nagyobb településeire költözött. Helyükre szerbek települtek. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a település Prnjavor község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent Marina nagyvértanú tiszteletére szentelt ortodox temploma 2014-ben épült a helyi temetőben.[4]
- Gaj – őskőkori telep másodlagosan fekvő maradványai egy a harmadidőszaki alapokig lekopott dombtetőn. A leletek a paleolitikum korai időszakában virágzott, közelebbről nem meghatározott kultúrához tartoznak.[4]
- Gradina – őskőkori telep és őskori erődített település maradványai az Ukrina és a Jadovica összefolyása feletti 100x60 méteres platón. A platót a déli olalról lehetett megközelíteni. Kőzépső részén a fekete színű rétegben megmunkált kőeszközöket találtak. A plató szélein az erdő alatti, sötétebb színű rétegben számos őskori kerámiatöredéket találtak. Korukat a bronzkorra és a vaskorra teszik.[4]
- Lješica – őskőkori telep maradványai egy kerek, agyagos dombtetőn. A leletek főként megmunkált kőeszközökből állnak és a paleolitikum korai időszakából származnak.[4]
- Pod Gradinom – a mészkőtalajba vájt valószínűleg késő ókori gabonatároló maradványai a Gradina nevű magaslat nyugati lejtőin. Magassága 2,40 méter, szélessége a nyílásnál 0,60 méter, lejjebb pedig 1,00 – 1,40 méter közötti. Nemrég a földmunkák során fedezték fel.[4]
- Rimsko Greblje – késő középkori temető maradványai, egy darab fennmaradt stećak sírkővel. A többi megsemmisült.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20494
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20494
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Prnjavor (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2025. március 3.)
- ↑ a b c d e f g Arheološki leksikon BiH Tom. 2.. Zemaljski Muzej Bosne i Hercegovine Sarajevo, 1988. (Hozzáférés: 2025. április 19.)
- ↑ Kako je Prnjavor postao Mala Evropa. prnjavor.info . (Hozzáférés: 2025. március 29.)
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 210. o.
- ↑ Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 114. o.
További információk
[szerkesztés]
