Donáth Péter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Donáth Péter
Született 1948. december 16. (68 éves)
Újpest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása egyetemi tanár

Donáth Péter (Újpest, 1948. december 16. –) történész, egyetemi tanár.[1]

Munkássága[szerkesztés]

1973-ban történelem-filozófia szakon végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Azóta különböző budapesti felsőoktatási intézményekben oktat történelmet (korábban filozófiát). Kutatásai a 20. századi eszme-, nevelés- és társadalomtörténet témakörét érintik.

A történelemtudományban 1987-ben kandidátusi, 2010-ben MTA doktori fokozatot szerzett. 1997-ben habilitált. 1988 szeptemberétől - 2013. június 30-ig vezette a Budapesti Tanítóképző Főiskola, majd - az egyetemi integrációt követően - az ELTE Tanító- és Óvóképző Kara Társadalomtudományi Tanszékét, előbb főiskolai-, majd 1999-től egyetemi tanárként. Azóta az ELTE professor emeritusaként folytatta oktató s kutatómunkáját.

2006-tól 2016-ig tagja volt az ELTE Tudományos Tanácsának, 2010-től 2016-ig (tanácskozási joggal) az ELTE Habilitációs Bizottságának, 1997-2000-ig és 2005-től 2016-ig elnöke volt az ELTE TÓK Kari Tudományos Bizottságának. 2003-tól tagja az MTA Pedagógiai Bizottsága Neveléstörténeti Albizottságának. 1990-től 2016-ig szerkesztője, ill. társszerkesztője volt a Filozófia - Művelődés - Történet c. tudományos kiadványsorozatnak.

Kutatói érdeklődése elsősorban a 20. század történeti, ideológia- s eszmetörténeti problémáira irányul, különös figyelemmel a vizsgált eszme-, illetve művelődéstörténeti jelenségeknek a szűkebb, vagy tágabb társadalmi praxissal, illetve az oktatással való összefüggéseire. A hetvenes években Kelet-Európában akkoriban uralkodó ideológia genezisének problémái foglalkoztatták, majd a kelet-európai változások irányították figyelmét a térségünkben újra a figyelem központjába került nemzeti- nemzetiségi problematika felé.

Az ezredfordulót követően az állam - ideológia - iskola. Politikai-világnézeti törekvések (elvárások) és a nevelés, valamint a társadalomtudományi oktatás a tanítóképzőkben a 20. századi Magyarországon kutatási téma különböző aspektusainak vizsgálatával foglalkozott. Újabb könyvei arra hívták fel a figyelmet, hogy az iskolakötelezettség kiterjedésével(de még a rádió és TV korszak előtt) a kultúraközvetítés egyetlen olyan intézménye amely szinte minden állampolgárhoz elért, a nép- majd az általános iskola volt, főszereplőjével a jövő nemzedékek nevelőjének, „programozójának” tekintett tanítóval, akit a tanítóképzőkben készítettek fel hivatására.

Ezért „a szélsőségek korában” egymást tagadó politikai-világnézeti törekvések, különböző modernizációs elképzelések megvalósításán serénykedő oktatáspolitikusok, iskolafenntartók közös meggyőződése volt, hogy fontos miképp programozzák a programozókat, s hogy megfelelően válogassák, kézben tartsák, instruálják a programozók programozóit: a tanító(nő)képző intézeti tanárokat.

A tanítóképzők sorsának alakulása így a közoktatás többi intézményénél szorosabban követi a rendszer, illetve kurzusváltásokat, s karakteresen jeleníti meg azok jellegét. A tanítóképzés politikai és társadalomtörténetét érintő írásai sajátos képet adnak a 20. század során többször „színét” és jellegét váltó hatalom mindenkori ideológiai céljairól, az érvényesítésük érdekében alkalmazott (tanügyigazgatási-ellenőrzési; eszmei, financiális, karriert ösztönző, valamint adminisztratív, sőt: munka- és büntetőjogi megtorló) eszközeiről – s ezek effektivitásáról vagy diszfunkcionalitásáról. Tanulmányaiban különös figyelemet szentel az iskolákban szereplő „kisemberek” (diákok, pedagógusok) – mindenkori történeti korlátok közötti – mozgására, boldogulási kísérleteire: az én-érvényesítés és az én-azonosság megőrzésének visszatérő konfliktusaira.

Főbb művei[szerkesztés]

1. Elmélet és gyakorlat: A “baloldaliság” korai történetéhez: Gorkij - Lunacsarszkij - Bogdanov, 1907-1910: [a kandidátusi értekezés javított, rövidített változata]. - Bp.: BTF, 1990. - 335 p. - (A Budapesti Tanítóképző Főiskola Tudományos Közleményei; IX. k.)

2. Iskola és Politika. Az állami német nemzetiségi tanítóképzés magyarországi történetéhez 1919-1944. - 2., jav., bőv. kiad.; - Bp., Trezor Kiadó, 1997. - 280 p. [a 2.-hoz képest változatlan] 3. kiadás. Trezor Kiadó, Bp., 1998. - 280 p. online elérés

3. Adalékok Nagy László pályájához. Publikálatlan önéletrajza, iskolareformterv, a Gyermektanulmányi Társaság, az egyetemi gyermektanulmány-oktatás, s a lélektani laboratóriumok dokumentumai 1918-1922-ből. Trezor Kiadó, Bp., 2007. 174 p. (Megjelent a Filozófia – Művelődés – Történet 2007. évi kötetében is.) online elérés

4. A magyar művelődés, a tanítóképzés történetéből 1868-1958. Trezor Kiadó, Bp., 2008. 860 p. ISBN 9789638144256 online elérés

5. Oktatáspolitika és tanítóképzés Magyarországon 1945-1960. Trezor Kiadó, Bp., 2008. 586 p. ISBN 9789638144263 online elérés

6. A Cserny-különítmény rémtettei „Mozdony utcai laktanyájukban” 1919 júliusában. Fery Oszkár és tiszttársai halálának körülményei, következményei, utóélete. In: Sorsfordító mozzanatok a magyarországi kisgyermekkori nevelőképzés, a Budapesti Tanítóképző Főiskola, az ELTE TÓK és épülete történetéből. (Szerkesztette, s az előszót írta: Donáth Péter) Bp., Trezor Kiadó, 2012. 144- 254. pp. ISBN 9789638144416 online elérés

7. Tanítói, tanári viták a magyarországi tanítók társadalmi küldetéséről, helyzetük javításáról, a tanítóképzés korszerűsítéséről, felsőfokúvá tételéről, 1890-1905. In: Filozófia - művelődés -történet 2015. Az ELTE TÓK Tudományos Közleményei XXXVI. Trezor Kiadó, Bp. 2015. 223-387 pp. ISSN 1587-4230 online elérés http://mek.oszk.hu/14800/14883/index.phtml

Elismerései[szerkesztés]

Szent-Györgyi Albert-díj, 2014. (EMMI); Magyar Arany Érdemkereszt, 2014. (KE); Diákokért, 2009. (ELTE TÓK HÖK); Pro Universitate Érem Arany fokozata 2009. (ELTE); Mestertanár Aranyérem, 2005. (OTDT); Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett, 2004. (OM); Diákokért, 1998. (BTF HÖK); Főiskoláért Emlékplakett 1993. (BTF Főiskolai Tanács); Kiváló Munkáért, 1979. (OM)

Lexikoncikkek róla[szerkesztés]

  • Révai Új Lexikona V. k. Babits Kiadó, Szekszárd, 2000. 683-684. pp.;
  • Ki-kicsoda 2009. MTI 2008.;
  • Who is Who Magyarországon 2013. Hübners Who is Who, Svájc, 559. p.;
  • Who'sWho in the World 2013. 30th Edition, Marquis Who'sWho, Berkeley USA, 1870. p.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

Források[szerkesztés]