Ugrás a tartalomhoz

Donászy Kálmán (újságíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Donászy Kálmán
SzületettDunszt Kálmán[1][2]

Elhunyt1985. július 11. (88 évesen)[3][1][2]
Budapest[3][1][2]
Állampolgárságamagyar
SzüleiDunszt József
Foglalkozása
Tisztségeaz Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (1944. december 16. – 1945. november 4.)
IskoláiFerenc József Tudományegyetem (–1922, államtudomány)
Kitüntetései

Donászy Kálmán,[5][6][7] születési nevén Dunszt Kálmán[8][9][5] (Szeged[6] vagy Kecskemét[5], 1897. április 16. – Budapest, 1985. július 11.[9]) Aranytoll-díjas[7] magyar újságíró, irodalmár, műkritikus, költő és kisgazdapárti politikus.[10] A Délmagyarország alapító szerkesztője[11][12][13][14], a Szegedi Filharmonikus Egyesület főtitkára, valamint nemzetgyűlési képviselő és földművelésügyi miniszteri tanácsos.[15] Janikovszky Éva nevelőapja.[16][17][10]

Élete és pályafutása

[szerkesztés]

Polgári családból származott; szüleinek Dunszt Józsefnek és P. Kovách Máriának Kecskeméten vendéglőjük volt.[10] Jogot végzett, de emellett zeneszerzést is tanult. 1915-ben került a Kecskeméti Naplóhoz, majd 1918-ban a Borsszem Jankó című szatirikus lapnál dolgozott.[5]

Ismeretségbe került Révai Józseffel, Kassák Lajossal és a Ma című folyóirattal, tagja lett a Galilei Körnek is. A Tanácsköztársaság idején a kecskeméti helyi pártszervezet sajtópropaganda osztályán dolgozott. A kommün bukása idején Szolnokon, a Vörös Hadsereg kötelékében szolgált.[5]

Ezt követően Szegedre költözött, ahol kezdetben a Délmagyarország, majd a Szegedi Napló munkatársa lett, főként színi- és zenekritikákat írt. Kapcsolatban állt az ún. szegedi baloldali egyetemista fiatalok mozgalmával. 1942-ig a Földművelésügyi Minisztérium Növényvédő Iroda szegedi telepének igazgatójaként dolgozott, emellett a helyi filharmóniai társaság főtitkára is volt.[5]

1944 novemberében alapító szerkesztője lett az első demokratikus koalíciós lapnak, a Délmagyarországnak. 1944. december 16-án a szegedi népgyűlésen beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjává. 1944 decemberétől 1946 nyaráig a Szegedi Nemzeti Bizottság elnöke volt, és december 4-étől az Írók, Újságírók és Művészek Szabad Szervezetének elnökeként is tevékenykedett.[5]

1945 júniusától tagja lett a szegedi törvényhatósági bizottságnak, kulturális tanácsnok, valamint a Magyar Újságírók Országos Szövetsége dél-magyarországi kerületi tagozatának elnöke volt. 1944 decemberében belépett a Független Kisgazdapártba, ahol a helyi szervezet egyik vezetője lett. 1945 júliusától ügyvezető alelnök, majd az elnöki tanács tagja, augusztus 20-tól pedig az FKGP Országos Intéző Bizottságának tagja lett. Baloldali beállítottsága miatt az 1945. évi választásokon mellőzték.[5]

1948. november 9-én Budapestre költözött, miután a Földművelésügyi Minisztériumban miniszteri tanácsossá nevezték ki. 1950-ben indokolatlanul nyugdíjazták, ezután visszatért az újságíráshoz. 1956 után a Magyar Rádió munkatársa lett[18]: dolgozott a Falurádiónak és a Rádiólexikon szerkesztésében is.[5]

Díjai és elismerései

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Népszabadság, 1985. július 18.
  • Magyar Nemzet, 1985. július 18.
  • Gulyás: Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939–2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János. 19 db.
  • INA: Az 1944. évi december hó 21-re Debrecenben összegyűlt, majd később Budapestre összehívott Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja (1944. december 21. – 1945. november 9.) Főszerk. Vida István. Bp., Magyar Országgyűlés, 1994. 597 [1] o.
  • RÚL: Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996–. 16 db.
  • ÚMÉL: Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I–VI. köt. (2001–2007).
  • ÚMIL: Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 3 db.; 2. jav., bőv. kiad. 2000. 3 db.; CD kiad. 2000.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d e f Új magyar irodalmi lexikon. 1 Vizkelety András. 2. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1994. 499. o. ISBN 978-963-05-6805-0  
  2. ↑ a b c d e f Új magyar életrajzi lexikon, 223, 2
  3. ↑ a b c d PIM-névtér. (Hozzáférés: 2025. február 4.)
  4. ↑ PIM-névtér. (Hozzáférés: 2025. augusztus 31.)
  5. ↑ a b c d e f g h i Személyi névtér – Nemzeti Névtér. (Hozzáférés: 2025. augusztus 30.)
  6. ↑ a b (cím nélkül) . Viharsarok, 1 k. (1945. június 16.)
  7. ↑ a b c Aranytollasok 1978—2018 (pdf)
  8. ↑ Ex libris adelsheimi dr. Dunszt Kálmán – Könyvjegytár. (Hozzáférés: 2025. augusztus 30.)
  9. ↑ a b Donászy Kálmán | PLM Namespace (amerikai angol nyelven). PLM Namespace. (Hozzáférés: 2025. augusztus 30.)
  10. ↑ a b c d 1944_ngy_a_t110. mpgy.ogyk.hu. (Hozzáférés: 2025. augusztus 31.)
  11. ↑ (1964. október) „Könyvtár | Hungaricana”. Délmagyarország 54 (230-256). (Hozzáférés: 2025. augusztus 30.) 
  12. ↑ Panek, Sándor: A nap, amikor a szovjetek elfoglalták Szegedet. A nap, amikor a szovjetek elfoglalták Szegedet, 2017. október 2. (Hozzáférés: 2025. augusztus 30.)
  13. ↑ Újszászi, Ilona: Időutazás a Délmagyarral: Tarján - kész az ezredik lakás. Időutazás a Délmagyarral: Tarján - kész az ezredik lakás, 2009. augusztus 6. (Hozzáférés: 2025. augusztus 30.)
  14. ↑ Donászy Kálmán halálára - DélmagyArchív
  15. ↑ Szegedi Tudományegyetem | 95 éve született Janikovszky Éva, aki Kucses Évaként tanult a szegedi egyetemen. u-szeged.hu, 2021. április 27. (Hozzáférés: 2025. augusztus 30.)
  16. ↑ www.hollosizsolt.hu. www.hollosizsolt.hu. (Hozzáférés: 2025. augusztus 30.)
  17. ↑ Csupán 77 évet kapott a sorstól a kiváló magyar művész: "...próbált túlélni, szeretetet keresni...". Kiskegyed, 2023. július 19. (Hozzáférés: 2025. augusztus 30.)
  18. ↑ Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám) | Könyvtár | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2025. augusztus 31.)
  19. ↑ Browse by Full volume - DélmagyArchív. dmarchiv.bibl.u-szeged.hu. [2024. szeptember 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. augusztus 30.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Donászy_Kálmán_(újságíró)&oldid=28376630”