Ugrás a tartalomhoz

Domokos Péter (irodalomtörténész)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Domokos Péter
Született1936. január 15.
Gyergyóújfalu
Elhunyt2014. május 27. (78 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar[1]
Nemzetiségemagyar
SzüleiDomokos Pál Péter
Foglalkozásairodalomtörténész,
nyelvész
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (–1959)
KitüntetéseiPuskin-érem (2006)

SablonWikidataSegítség

Domokos Péter (Gyergyóújfalu, 1936. január 15.Budapest, 2014. május 27.[2]) finnugrista irodalomtörténész, nyelvész, a finnugor nyelvű irodalmak és népköltészet kutatója, tanára. 2007-től professor emeritus. 30 önálló kötete, illetve összeállítása, mintegy 350 cikke, tanulmánya jelent meg.

Életrajzából

[szerkesztés]

Apja Domokos Pál Péter tanár, történész, néprajzkutató, a csángók kultúrájának kutatója. A család 1944-ben Budapestre költözött. Domokos Péter a budapesti József Attila gimnáziumban érettségizett, az ELTE BTK magyar szakán tanult tovább, ahol 1959-ben szerzett diplomát. Középiskolai tanár lett, majd 1965–1970 között a Leningrádi Állami Egyetem magyar nyelvi és irodalmi lektoraként oktatta a finnugor tanszék hallgatóit. Közben eljutott a Szovjetunió akkoriban nehezen látogatható városaiba, így Petrozavodszkba, Sziktivkarba, Joskar-Olába is.

Hazatérése után, 1970-től a szegedi JATE Finnugor Tanszékének tudományos munkatársa, 1980-tól az ELTE BTK Finnugor Tanszékének főmunkatársa, 1986-tól professzora. Közben 1973-ban kandidátusi, 1984-ben akadémiai doktori címet szerzett (irodalom- és kultúra tudományok).

1992-től közel egy évtizeden át állt az ELTE Finnugor Tanszék élén. 2006 elején nyugdíjba vonult, 2007-től professor emeritus. A doktori képzésben és a nemzetközi finnugor konferenciákon továbbra is részt vett.

Munkássága

[szerkesztés]

Kezdő tudományos kutatóként egy ideig etimológiai cikkeket írt, de a nyelvészet helyett hamarosan a finnugor nyelvű népek irodalmával kezdett foglalkozni. Ennek eredményeként az 1970-es években több összefoglaló jellegű munkája jelent meg a Szovjetunióban kisebbségben élő („keleti”) finnugor népek irodalmáról.

Az udmurt irodalom története megjelenése idején (1975) nemzetközi viszonylatban is a legrészletesebb udmurt irodalomtörténet volt és a finnugor irodalomtudomány egyik alapvető műve lett. A könyv több is, mint irodalomtörténet, hiszen az udmurt történelemmel, folklórral és az írásbeliség kialakulásával is részletesen foglalkozik; ez akkoriban úttörő és nem veszélytelen vállalkozásnak számított. A finnugor irodalmak kutatásának másik kiemelkedő jelentőségű munkája a tíz évvel később közreadott A kisebb uráli népek irodalmának kialakulása című monográfia. A két könyv oroszul, (e népek közvetítő nyelvén) csak a Szovjetunió felbomlása után jelenhetett meg, az első Udmurtföld fővárosában, Izsevszkben (1993), a második Joskar-Olában (1993).

Magyar történeti, irodalomtörténeti vizsgálódásait Szkítiától Lappóniáig című könyvében adta közre, melynek sokatmondó alcíme: A nyelvrokonság és az őstörténet kérdéskörének visszhangja irodalmunkban. A finnugrisztikai kutatástörténet tárgykörébe illeszkednek a múlt magyar tudósairól, így Hunfalvy Pálról vagy Kállay Ferencről készült összefoglaló munkái.

Számos általa szerkesztett könyv közül kiemelhető a Hajdú Péterrel közösen összeállított Uralisztikai olvasókönyv (1977), valamint a Finnugor-szamojéd (uráli) regék és mondák I-II. kötet (1984), melynek előszavát és jegyzeteit is Domokos Péter írta.

Szakmai munkájának fontos része volt vezetői tevékenysége. Az MTA Modern Filológiai Bizottságának tagja, majd titkára, 1997-től elnöke. Az 1980-as évektől a Filológiai Közlöny szerkesztőbizottságának tagja, később elnöke. A Finnugor Kongresszusok Nemzetközi Bizottságának (ICFUC) 1985-től rendes tagja, 2010-ben tiszteletbeli tagja.

Domokos Péter 1960-tól több mint 50 éven át a Nemzetközi Finnugor Kongresszusok állandó résztvevője volt. Fontos szerepe volt abban, hogy az 1975-ös budapesti finnugor kongresszustól kezdve az irodalmi szekció helyet kaphatott a finnugrisztika hagyományos tudományágai között. Közreműködött a Finnugor Írók Szövetsége megalapításában (1989), melynek megalakulásától alelnöki, 1993-tól 1996-ig elnöki tisztét töltötte be, 2004-től pedig ismét alelnöke volt.

Díjak, elismerések

[szerkesztés]
  • A Munka Érdemrend ezüst fokozata (MTA), 1986.
  • Az Udmurt ASzSzK Legfelsőbb Tanácsának díszoklevele (Szovjetunió, Izsevszk), 1989.
  • Az Udmurt Kenes Nemzeti Társaság diplomája és díja (Oroszország, Udmurt Köztársaság, Izsevszk), 1996.
  • A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje, 1996.
  • Az E. W. Ponkkala Alapítvány kitüntetése és díja (Finnország, Helsinki), 1998.
  • Az Észt Köztársaság Elnökének Pro terra Mariana Érdemrendje, V. fokozata, 1999.
  • A Finn Köztársaság elnöke által adományozott Fehér Rózsa Érdemrend lovagja, 2002.
  • A Komi Állami Egyetem kitüntetése, 2005.
  • A Mari Köztársaság külföldieknek adható legmagasabb kitüntetése, 2006.
  • A Szentpétervári Állami Egyetem díszdoktora, 2006.
  • Puskin-érem Vlagyimir Putyin orosz elnöktől, 2006.

Főbb műveiből

[szerkesztés]
  • A finn irodalom fogadtatása Magyarországon. Bp., Akadémiai Kiadó, 1972.
  • Az udmurt irodalom története. Bp., Akadémiai Kiadó, 1975.
  • Literaturen finnisch-ugrischer und samojedischer Völker in der Sowjetunion. Göttingen, 1977. (Philologisch-Historische Klasse. 1977. 2.)
  • Uráli nyelvrokonaink (Hajdú Péter társszerzővel). Bp., Tankönyvkiadó, 1978. *Handbuch der uralischen Literaturen. Szeged. (Studia Uralo-Altaica N. 18.), 1982.
  • Itäisten suomalais-ugrilaisten kansojen kirjallisuudesta. Helsinki-Porvoo, 1983.
  • A kisebb uráli népek irodalmának kialakulása. Bp., Akadémiai Kiadó, 1985.
  • Hunfalvy Pál (Paládi-Kovács Attila társszerzővel). Bp., Akadémiai Kiadó, 1986.
  • Die uralischen Sprachen und Literaturen (Hajdú Péter társszerzővel). Bp., Akadémiai Kiadó, (Bibliotheca Uralica 8.), 1987.
  • Kállay Ferenc. Bp., Akadémiai Kiadó, 1990.
  • Szkítiától Lappóniáig. A nyelvrokonság és az őstörténet kérdéskörének visszhangja irodalmunkban. Bp., Akadémiai Kiadó, 1991.
    • Második, átdolgozott kiadás. Bp., Universitas Könyvkiadó, 1998.
  • Barna Ferdinánd. Bp., Akadémiai Kiadó, 1991.
  • Isztorija udmurtszkoj lityeraturi. Izsevszk, 1993.
  • Formirovanyije lityeratur malih uralszkih narodov. Joskar-Ola, 1993.
  • Négy tanulmány (három ráadással). Bp., (Budapesti Finnugor Füzetek 4.), 1996.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF catalogue général (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2017. március 25.)
  2. Elhunyt Domokos Péter. Nol.hu, 2014. május 28. (Hozzáférés: 2014. május 29.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]