Domingo Caycedo
 |
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
| Domingo Caycedo | |
 | |
| Új-granadai Köztársaság 5. alelnöke | |
| Hivatali idő 1837. április 1. – 1843. április 1. | |
| Elnök | José Ignacio de Márquez |
| Előd | José Ignacio de Márquez |
| Utód | Joaquín Gori |
| Nagy-Kolumbia 6. és 7. alelnöke | |
| Hivatali idő 1831. május 3. – 1831. november 21. | |
| Elnök | betöltetlen |
| Előd | betöltetlen |
| Utód | megszüntették a pozíciót |
| Hivatali idő 1830. május 3. – 1830. június 13. | |
| Elnök | Joaquín Mosquera |
| Előd | Francisco de Paula Santander |
| Utód | betöltetlen |
| Született | 1783. augusztus 4.[1][2] Bogotá |
| Elhunyt | Bogotá |
| Párt | Kolumbiai Konzervatív Párt |
| Szülei | Luis Caycedo y Flórez |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | Our Lady of the Rosary University |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Domingo Caycedo témájú médiaállományokat. | |
Domingo Caycedo (teljes nevén: Domingo Caycedo y Sanz de Santamaría) (Bogotá, 1783. augusztus 4. – Bogotá, 1843. július 1.) kolumbiai politikus, Nagy-Kolumbia és Új-Granada alelnöke volt. A betöltetlen elnöki pozíciók alatt Kolumbia kormányzó elnökeként tevékenykedett.
Élete
[szerkesztés]Caycedo vagy Caicedo 1783. augusztus 4-én született Bogotában. Szülei, Luis Caicedo y Flórez és Josefa Sanz de Santamaría, arisztokraták voltak.[3]Caycedo 1793-ban ösztöndíjat nyert a Colegio Mayor de Nuestra Señora del Rosario (ma Universidad del Rosario) nevű egyetemen, ahol latint, filozófiát, teológiát és jogot tanult.[3][4][5] Később rektorhelyettesi és tanácsadói pozíciót is betöltött.[4][5] 1808-ban Bonaparte Napóleon elfoglalta Spanyolországot a félszigeti háború során, és a trónra bátyját, Józsefet ültette. A trónfosztás miatt a spanyolok fellázadtak, és saját parlamentet alapítottak Cádizban, a Cortest, ahova a tartományok és a kolóniák képviselőit várták.
1809-ben Caycedo Spanyolországba utazott, hogy a kreol lakosságot képviselve panaszt tegyen a kormánynál a spanyol hatóságok által elkövetett, szerinte rossz bánásmód és hatalommal való visszaélés miatt.[3][6] Caycedo csatlakozott a spanyol hadsereghez, akik megpróbálták visszaverni Napóleont, de hamar szembesült vele, hogy túlerővel állnak szemben.[3][5][6] A hírre, hogy Bogotában is mozgolódik a nép, hogy független legyen, Caycedo 1811-ben hazahajózott, és Simón Bolívar égisze alatt részt vett a függetlenségi háborúban. 1815-ben feleségül vette Juana Jurado y Bertendonát, és hét gyermekük született.[3][4]
Politikai pályafutása
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b various authors: Diccionario biográfico español (spanyol nyelven). Spanish Biographical Dictionary. Royal Academy of History, 2011
- ↑ a b c d e Baraya, Biografes militares
- ↑ a b c Kolumbiai Köztársaság honlapja
- ↑ a b c Universidad del Rosario
- ↑ a b Historia Hispánica
Források
[szerkesztés]- Domingo Caycedo adatlapja a Colombián (spanyol nyelven). colombia.com. (Hozzáférés: 2025. október 14.)
- Domingo Caycedo a Historia Hispánica weboldalán (spanyol nyelven). historia-hispanica.rah.es. (Hozzáférés: 2025. október 14.)
- Domingo Caycedo az Universidad del Rosario honlapján (spanyol nyelven). urosario.edu.co. (Hozzáférés: 2025. október 14.)
- Domingo Caycedo a Kolumbiai Köztársaság honlapján (spanyol nyelven). wsp.presidencia.gov.cov. (Hozzáférés: 2025. október 21.)
- Baraya, José María. Biografias militares: o Historia militar del pais en medio siglo (spanyol nyelven). Imprenta de Gaitan, Los Estados Unidos de Colombia, 211-226. o. (1874. július 20.). Hozzáférés ideje: 2025. október 21.
