Dombi József (művészettörténész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dombi József
Született1910. január 17.[1]
Budapest
Elhunyt1990 (79-80 évesen)
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • szakíró
  • iskolaigazgató
  • művészettörténész
  • gimnáziumi tanár
SablonWikidataSegítség

Dombi József (Budapest, 1910. január 17. – Budapest, 1990) magyar művészettörténész, tanár, iskolaigazgató, szakíró.

Tanulmányai[szerkesztés]

Tanulmányait a Fasori Evangélikus Gimnáziumban végezte, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen történelem-földrajztudomány szakos tanári diplomát szerzett Gerevich Tibor professzor tanársegédjeként és doktorált Perugia (Perusia) ókori történetéből.

193334-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt, ahol számos képzőművésszel került jó kapcsolatba (Aba-Novák Vilmos, Molnár C. Pál, Jeges Ernő - az ún. római iskola).

Munkássága[szerkesztés]

Hazatérte után Budapest Székesfőváros Népművelési Intézeténél került alkalmazásba, mint titkár, számos utazást tett Itáliában.

A második világháború után a Népművelésnél folytatta munkáját és óraadó tanárként is dolgozott.

1948-ban állásából elbocsátották, sokáig munkanélküli volt, majd az Eötvös Gimnáziumban taníthatott 1953-ig.

1953-tól az újonnan létesült Csepeli Jedlik Ányos Gimnázium tanára lett, 1958-tól az Apáczai Csere János Gimnázium vezető tanára.

Művei[szerkesztés]

Az 1950-es években kezdte el írni Művészettörténet című tankönyvét a középiskolások számára, amely először 1957-ben jelent meg és több kiadást ért meg.

Jelentős igény lett 1959 után útikönyvek kiadására, melyeket a Panoráma Könyvkiadó jelentetett meg. Dombi József kezdetben lektorként és fejezetíróként működött közre Fajth Tibor Itália című könyvénél, később társszerzővé vált. Nápoly című útikönyve később jelent meg.

Önálló munkája még a Múzeumok - Remekművek című képzőművészeti könyv, mely abban az időben még fekete-fehérben jelent meg.

1954-től haláláig a Budapesti Olasz Kultúrintézetben heti egy alkalommal - a hallgatók számára ingyenes - vetítettképes előadássorozatokat tartott az olasz művészetről magyar nyelven.

1966-tól 1974-ben történt nyugdíjazásáig a Budapesti Kirakatrendező és Dekoratőr Iskola igazgatója volt, ahol számtalan képzőművész dolgozott tanárként vagy tanult diákként, aki diákéveit követően vált művésszé.

Könyvei[szerkesztés]

  • Dombi József: Perusia ókori története (1932)
  • Dombi József: Esztergom (Budapest Székesfőváros Polgármesteri VII. Ügyosztálya, 1942)
  • Dr. Dombi József: Művészettörténet (Tankönyvkiadó Vállalat, 1958)
  • Dombi József: Bernini (A művészet kiskönyvtára sorozat - 1964)
  • Dombi József: Múzeumok - remekművek (Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1964)
  • Dombi József: Nápoly (Panoráma útikönyv, 1978)
  • Fajth Tibor – Dombi József: Itália (Panoráma útikönyv, 1980)
  • Dr. Dombi József: Itália mini lexikon (Olasz Kultúrintézet, 1981)

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Olasz Köztársaság Lovagrendje [2]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]