Demény (település)
| Demény (Domaniža) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Trencséni |
| Járás | Vágbesztercei |
| Rang | község |
| Polgármester | František Matušík |
| Irányítószám | 018 16 |
| Körzethívószám | 042 |
| Forgalmi rendszám | PB |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1601 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 57 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 382 m |
| Terület | 26,06 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 02′ 40″, k. h. 18° 33′ 10″Koordináták: é. sz. 49° 02′ 40″, k. h. 18° 33′ 10″ | |
| Demény weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Demény témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Demény (szlovákul: Domaniža) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Vágbesztercei járásban. Kardos település tartozik hozzá.
Fekvése[szerkesztés]
Vágbesztercétől 10 km-re délkeletre található.
Története[szerkesztés]
A régészeti leletek tanúsága szerint a község területén már a korai bronzkorban is éltek emberek. A mai települést 1268-ban Domanysa néven említik először, de valószínűleg már a 11. században is létezett. Kezdetben több helyi nemesi család, köztük a Demények és a Kardosok birtoka, mely később vásártartási joggal is rendelkezett. 1559-ben a vágbesztervei uradalom részeként I. Ferdinánd Draskovich György pécsi püspöknek adta.
Vályi András szerint "DOMANISZ. vagy Domanitza. Mező Város Trentsén Vármegyében, földes Ura Gróf Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Illavatól három mértföldnyire, magos hegyek között, réttye, legelője, erdeje elég, kézi mesterséggel jó keresettyek, de mivel földgyei középszerűek, második Osztálybéli."[2]
Fényes Elek szerint "Dománis, Trencsén m. egy nagy hegyek közt fekvő tót mváros. Lakja 621 kath. 1 evang., 25 zsidó. Ékeskedik egy csinos urasági kastéllyal, s egy kath. templommal. Határja hegyes, erdős, sovány, de tölgyes, fenyves erdei szép hasznot hajtanak. A lakosok főképen kézimesterségekből élnek. F. u. gr. Eszterházy Józsefné. Ut. p. Zsolna."[3]
A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Vágbesztercei járásához tartozott.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 770, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 1492 lakosából 1481 szlovák volt.
2011-ben 1476 lakosából 1411 szlovák volt.
Neves személyek[szerkesztés]
- Itt született 1840. január 16-án Nyulassy Sándor Ferdinánd Ferenc festőművész,[4] Nyulassy Lajos öccse.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 14. században épült gótikus stílusban.
- A Mária-oszlop a 18. században készült.
- Erdeiben barna medve is előfordul, 2000-ben egy birkanyájat dézsmáló példányát lőtték ki.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ familysearch.org deményi r.k. születési anyakönyv p. 137 Alexander Ferdinandus Franciscus, sz.: Nob. Perill. Dnus Franciscus Nyulassi provisor dominalis és Perill. Dna Anna Dombay; kieselbach.hu
További információk[szerkesztés]
A Vágbesztercei járás települései | ||
|---|---|---|
Vágbeszterce (Považská Bystrica) | ||
Alsómarikó (Dolná Mariková) · Alsómogyoród (Dolný Lieskov) · Barossháza (Pružina) · Bogyós (Bodiná) · Boronás (Brvnište) · Cselkószabadja (Čelkova Lehota) · Demény (Domaniža) · Egyházasnádas (Podskalie) · Felsőhéve (Vrchteplá) · Felsőmarikó (Horná Mariková) · Felsőmogyoród (Horný Lieskov) · Gergőfalva (Ďurďové) · Hatna (Hatné) · Jeszence (Jasenica) · Kelestény (Klieština) · Kislednic (Malé Lednice) · Kosárfalva (Papradno) · Kosfalu (Kostolec) · Lejtős (Sverepec) · Osztopna (Stupné) · Pelyvássomfalu (Plevník–Drienové) · Pocsaró (Počarová) · Soltészperecsény (Prečín) · Szádecsne (Sádočné) · Sziklahát (Záskalie) · Szolopna (Slopná) · Vágudva (Udiča) |  | |
