Dohy János (növénypatológus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Dohy János
Született Göllner János
1905. október 19.
Kolozsvár
Elhunyt 1990. március 6. (84 évesen)
Mosonmagyaróvár
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása fitopatológus,
pedagógus
Kitüntetései Széchenyi-díj (1990)
A Wikimédia Commons tartalmaz Dohy János témájú médiaállományokat.

Dohy János, idősebb (született: ifjabb Göllner János[1]) (Kolozsvár, 1905. október 19.Mosonmagyaróvár, 1990. március 6.) Széchenyi-díjas fitopatológus, mezőgazdasági akadémiai, főiskolai, majd egyetemi tanár.

Családja, tanulmányai[szerkesztés]

Apja, idősebb Göllner János, a Kolozsvári Mezőgazdasági Akadémia tanszékvezető tanára, édesanyja zongoratanárnő volt. Ifjabb Göllner János Kolozsváron élt és nevelkedett 1920-ig, amikor Erdély elcsatolása miatt Debrecenbe költöztek. A háborúban megapadt debreceni tanári kart kassai és kolozsvári menekült tanárokkal egészítették ki, így idősebb Göllner Jánost kinevezték a debrecen-pallagi Gazdasági Akadémia[2] műszaki tanszékének vezetőjévé, ahol ifj. Sporzon Pállal és Erdei Jánossal látták el a mezőgazdasági gépészet oktatását.

Középfokú tanulmányait a debreceni piarista gimnáziumban végezte, ezután a debrecen-pallagi Gazdasági Akadémián tanult tovább, 1926-ban szerzett diplomát, majd a Debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetemen doktorált Soó Rezső professzornál „summa cum laude” minősítéssel.

Pályafutása[szerkesztés]

Először a debrecen-pallagi Gazdasági Akadémia növénytermesztési intézetében, majd növényvédelmi tanszékén fizetés nélküli gyakornokként dolgozott. 1929–1932 között a Magyaróvári Gazdasági Akadémiára helyezték. 1932 őszétől ismét Pallagon, 1938-tól már kinevezett rendkívüli tanárként, oktatott. Megnősült, feleségével, Székely Lujzával két gyermekük született. Fiuk a később neves állatgenetikus, Dohy János és leányuk, Dohy Mária.

1940-ben a Kolozsvári Mezőgazdasági Akadémia növénytani és növényegészségügyi tanszékének szervezésével és vezetésével bízták meg. A háborús események miatt 1944 őszén, az egyetem átköltöztetésével egyidejűleg, családjával Keszthelyre került, és 1946 őszéig az akadémián, később főiskolán alkalmazták nyilvános rendes tanárként. Itt dolgozta ki 1945/1946-ban javaslatait a növényvédelmi képzés (mai kifejezéssel: növényorvosképzés) egyetemi keretek közötti megszervezésére. 1946. szeptember 2-án az új struktúrában felállított budapesti Agrártudományi Egyetem debreceni osztályán nyilvános rendkívüli tanári kinevezéssel a növényvédelmi intézet vezetőjévé nevezték ki. 1949-ben az egyetem vidéki osztályait, így a debrecenit is, megszüntették, illetőleg a vidéki társintézményekkel együtt Budapestre vonták össze, a tanárok egy részét pedig elirányították egyéb kutatóhelyekre. Vallásossága miatt nem kerülhetett a budapesti Agrártudományi Egyetemre, ezért a kisvárdai Növénynemesítő Telep burgonyakórtani laboratóriumának vezetői posztjába helyezték, ahol a burgonya gombás betegségeire vonatkozó és rezisztencia-nemesítési kutatásokat vezetett. 1954-ben a mezőgazdasági akadémiák újjászervezése során került vissza tanári állásába, és 1954. július 15-én megbízták a Mosonmagyaróvári Mezőgazdaság Akadémia növénytani és állattani tanszékének megszervezésével, ahol a tanszékvezetői és az akadémia igazgatóhelyettesi posztját is betöltötte. Az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága 1957. február 28-án – az addigi tudományos munkásságának elismeréséül – kandidátusi oklevelet adott részére.

Az 1956-os forradalomban tanúsított magatartásáért, melynek során hallgatóit tiltakozó és szimpátia-menetükben elkísérte, s jelen volt a sortűz eldördülésekor,[3] tendenciózus perben, koholt vádak alapján előbb halálra, majd 10 évi börtönbüntetésre ítélték, melyből közel öt évet le is ült (1957. május 28-ától 1962. április 3-áig).

Előbb vizsgálati fogságban Győrben, majd Budapesten, a Kozma utcai Gyűjtőfogházban volt, később Vácra került, majd ismét vissza a Gyűjtőbe. Magánzárka fogsága után egy kémiai laboratóriumban dolgozott, majd a Gyűjtő úgynevezett „fordítóirodáján”. Itt Kosáry Domokos, Déry Tibor, Darvas Iván és sok más kitűnő író, tudós, művész társaságában találta magát. A család számára csupán félévente engedélyeztek láthatást.

Egyéni kegyelemmel szabadult 1962-ben. 1963. március 1-jén a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola Rinyatamási Burgonyanemesítő telepére vették fel műszaki ügyintézői státuszba, ugyanis 56-os múltjáért még kutatónak sem nevezhették ki. 1966-ban a Növényvédelmi Kutató Intézet keszthelyi laboratóriumába került, ahol nyugdíjazásáig (1969. december 31.) előbb műszaki, majd tudományos ügyintézőként működött. Ezután még 10 évig az Agroinform külső munkatársa is volt.

Rendőri felügyelet alatt élt. A Tudományos Minősítő Bizottság 1959-ben – hivatkozva a népbírósági ítéletre – megfosztotta a kandidátusi fokozattól, és illetménytől, amelyet csak 1973-ban kapott vissza.

A Széchenyi-díjat elsőként ő kapta meg, odaítéléséről[4] még betegágyán örömmel értesült, de átvételét (1990. március 15.) már nem érhette meg.

Emlékezete[szerkesztés]

  • Nyugdíjba vonulása után teljes növénytani kórképgyűjteménye átkerült a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola Növénytani Tanszékére.
  • A Debreceni Agrártudományi Egyetem, a Növényvédelmi Tanszék és a Növényvédelem Oktatásának Fejlesztéséért Alapítvány „In memoriam Dohy (Göllner) János” üléssel és a Növényvédelmi Szakmai Nap eseményeivel emlékezett meg jeles kórtanos professzoráról. Munkásságát, életpályáját bemutató kiállítás egyidejűleg az egyetem aulájában Dohy (Göllner) János élete dokumentumokban címmel volt látható.

Művei[szerkesztés]

  • Göllner János: Tanulmány a dinnye anthraknozisáról. Debrecen, Magyaróvár, Kiad. Győri Hírlap Ny., 1930. 40 oldal
  • Göllner János: A tarlóhántás. Tarlóhántás - növényvédelem. In: A Gazda 1931. Mezőgazdasági szaklap. Kiadó: Nagybirtokosok, Birtokosok és Bérlők Országos Gazdasági Egyesülete - XII. évfolyam
  • Göllner János: Vizsgálatok néhány nedves- és porcsávázó szer üszögspóra-ölő hatásáról. Debrecen, Tiszántúli Könyv- és Lapkiadó, 1936. 8 oldal
  • Göllner János: Az építő kisgazda. Bp., 1936. Kiad. Pátria. 135 oldal
  • Göllner János: A diófa egyik ritka levélfoltos betegségéről. Bp., Stephaneum Nyomda, 1937. 4 oldal
  • Göllner János: Vizsgálatok néhány nedves- és porcsávázó-szer üszögspóraölő hatásáról. Bp., Pátria Ny., 1936. [2], 5, [1] oldal
  • Göllner János: Néhány szó a gabonafélék üszög- és rozsdabetegségéről, Kolozsvár, Kiad. Minerva, 1941. 18 oldal
  • Borus József - Dohy János - Szalay-Marzsó László: A burgonyán élő levéltetvek vizsgálata és a védekezési kísérletek. In: A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Osztályának közleményei, 1965. (24. évf.) 1-2. sz. 107-124. old.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Nevét 1944-ben változtatta Dohyra apai nagyanyja után.
  2. A mai egyetem jogelődje a Magyar Királyi Felsőbb Gazdasági Tanintézet 1868-ban nyílt meg a Debrecenhez tartozó Pallagpusztán. 1906-ban akadémiai rangra emelték, s Magyar Királyi Gazdasági Akadémia néven működött tovább, kezdetben a keszthelyi és óvári akadémiákkal együtt három, 1942-től négy tanéves gazdasági akadémiaként. 1945-1949 között a Magyar Agrártudományi Egyetem, Mezőgazdaságtudományi Kar Debreceni Osztálya megnevezéssel folytatta tevékenységét. Majd 1953-ban Debreceni Mezőgazdasági Akadémia néven önálló felsőfokú képzés indult újra.
  3. Visszaemlékezése szerint: „Hallgatóink közül hatan vesztették életüket, 4 férfi és 2 leányhallgató. A tüzelés megszűnése után a sebesültek elsősegélyben részesítésében és elszállításában, valamint a halottak elszállításában tanártársaimmal és több hallgatóval együtt részt vettem”
  4. Indoklása: „Több évtizeden át az agrár felsőoktatás és a növénykórtani kutatás terén elért kiemelkedő, iskolateremtő kutatói és oktatói tevékenységéért” (az ajánlók Horn Artúr és Barabás Zoltán akadémikusok voltak).

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Kovács Éva: Tudományos pálya és forradalom. Dohy János életútja. 1905-1990. In: História 21. évf. 1999. 4. szám, 27-29. oldalak (Az életrajz az 1956-os Kutatóintézet Oral History Archívumában őrzött interjú, melyet Dohy János fiával, ifjabb Dohy Jánossal, az MTA rendes tagjával készítettek, illetőleg Kuroli Géza életrajzi összefoglalása – Debreceni Szemle, 1998/4. szám – felhasználásával készült. Online változatát lásd előbb, a Források között!)
  • Czimber Gyula: János Dohy (Göllner) 1905-1990. In: Acta botanica Hungarica 36. 1990/91. 1-4. 3-6.
  • Vinczeffy Imre: Dohy János (1905-1990). In: Debreceni Szemle (1993) 6. 1998. 1. 107-114. oldalak