Doggerbanki csata (1781)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Doggerbanki csata (1781)
a doggerbanki csata Thomas Luny ábrázolásában
a doggerbanki csata Thomas Luny ábrázolásában

Konfliktusnegyedik angol-holland háború (amerikai függetlenségi háború)
Időpont1781. augusztus 5.
HelyszínDogger-pad, Északi-tenger
Eredménydöntetlen
Szemben álló felek
 Nagy-Britannia Hollandia
Parancsnokok
 Hyde Parker Johan Zoutman
Szemben álló erők
7 sorhajó
5 kisebb hajó
7 sorhajó
6 kisebb hajó
Veszteségek
104 halott
339 sebesült
142 halott
403 sebesült
Térkép
Doggerbanki csata (Európa)
Doggerbanki csata
Doggerbanki csata
Pozíció Európa térképén
é. sz. 54° 43′ 26″, k. h. 2° 46′ 08″Koordináták: é. sz. 54° 43′ 26″, k. h. 2° 46′ 08″
A Wikimédia Commons tartalmaz Doggerbanki csata (1781) témájú médiaállományokat.

Az 1781. augusztus 5-én lezajlott doggerbanki csata (angolul: Battle of Dogger Bank, hollandul: Slag bij de Doggersbank) a negyedik angol–holland háború (az amerikai függetlenségi háború részkonfliktusa) egyik tengeri ütközete volt az Északi-tengeren a Dogger-pad (Doggerbank) vizein. A sok áldozatot követelő összecsapásban egy Hyde Parker altengernagy vezette brit hajóraj csapott össze a Johan Zoutman holland altengernagy vezette konvojokat kísérő hajórajjal.

Előzmények[szerkesztés]

1780 decemberében Nagy-Britannia hadat üzent a Hollandiának és ezzel bevonták az amerikai függetlenségi háborúba.[1] A hollandok évek óta támogatták az amerikaiakat és francia ellátmányokat is eljuttattak hozzájuk.[2] A hadüzenet azt jelentette, hogy a balti-tengeri kereskedelmük – mely révén a britek a hajóikhoz szükséges faanyag nagy részére szert tettek – veszélybe került és ezért az Északi-tengeren növelni kellett a kereskedelmi hajóik védelmét. Ezért blokád alá vették a holland kikötőket és a kereskedelmi konvojok mellé felfegyverzett hajókat rendeltek. A hollandok a belpolitikai ellentétek miatt nem tudtak hatékonyan fellépni a britekkel szemben.[3] A tehetetlenség következménye a gazdaságilag fontos kereskedelmük összeomlása volt.[4]

Hyde Parker egy a Balti-tenger felől érkező konvojok védelmére hajózott ki, mikor augusztus 5-én reggeli négy órakor észlelte a holland flottát. Azonnal Anglia felé irányította a kereskedelmi hajókból álló konvojt a hadihajóival pedig a hollandok felé közelített.[5] Zoutman, akinek a hadihajói a kereskedelmi hajók közé vegyültek, jelt adott a sorba való rendeződésre a konvoj és a brit hajók között.

A csata[szerkesztés]

a csata holland ábrázolása

A nyugodt tengeren enyhe északkeleti szellő fújt. Zoutman kelet-délkeletnek tartva a hajói bal oldalát mutatta az ellenségnek és így várta Parkert, aki szélirányból közeledett. A 06:10-kor leadott jelzésnek megfelelően a közeledő brit flotta próbált sorba rendeződni, de egyes hajók rossz állapota miatt ez nehézkesen sikerült. Két hajó helycserére kapott utasítást, ami félreértéshez vezetett és a 44 ágyús Dolphin került szembe az egyik legnagyobb holland egységgel, míg a Bienfaisant ellenfél nélkül maradt.[6]

Röviddel nyolc óra előtt a holland hajókhoz érve Parker felvonta a hadilobogót, de meglepetésükre a hollandok nem nyitottak tüzet egészen addig, míg a két csatavonal közötti távolság fél muskétalövésnyire nem csökkent. Zoutman ekkor szintén felhúzta a hadilobogót, majd a brit parancsnokkal egyidőben felhúzta a tűz megnyitására utasító vörös zászlót is. Ekkor a Fortitude-on végigsöpört az első sortűz. A közelharc három órán és negyven percen át tartott.[7] A reggel folyamán a holland kereskedelmi flotta a harcoktól eltávolodva Texel felé vette az útját. Parker 11:35-kor jelt adott a csatavonal újrarendezésére a hajói kezelhetetlensége miatt, melyekkel a szélárnyékos oldalra fordult és lassan eltávolodott a hollandoktól.[8]

A csata mindkét oldalon sok áldozatot követelt a résztvevő hajók számához viszonyítva. Az egy hónappal később a Chesapeake-öbölben jó kétszer ekkora flották között vívott csatában sem volt annyi áldozat, mint itt. A britek 104 halottat és 339 sebesültet veszítettek, míg a hollandok 142 halottat és 403 sebesültet.[9] Egyes személyes beszámolók szerint a holland veszteség jóval magasabb volt és elérhette az 1100-at is. A Hollandia még azon az éjszakán elsüllyedt. Zászlaját a Belle Poule szerezte meg és átadta Parker tengernagynak.[10]

Következmények[szerkesztés]

a csata résztvevői számára veretett medál

A csata után mindkét fél magának tulajdonította a győzelmet. A hollandok azonban nem küldtek ki hadihajókat a tengerre a háború hátralévő részében, próbálván tartani magukat a fegyveres semlegességhez és ennek következtében a tengeri kereskedelmük is erősen visszaesett. A Balti-tengerre összesen egy konvojuk jutott el, de ez svéd zászló alatt hajózott egy svéd fregatt kíséretében.[11]

Parker is magának tulajdonította a győzelmet, de úgy vélte nem volt kellőképpen felszerelve a feladathoz és mikor a Temzéhez érkezve a Nore homokpadnál találkozott a III. György királlyal közölte vele: "Felségednek jobb hajókat és fiatalabb tiszteket kívánok. Én a magam már túl öreg vagyok a szolgálatra." ("I wish Your Majesty better ships and younger officers. As for myself, I am now too old for the service.")[12] Ezt követően lemondott parancsnoki beosztásáról. A csata nem volt hatással a háború menetére.

A csata jelentősége Hollandiában[szerkesztés]

A tengeri csatát régóta nem vívó Hollandiában a doggerbanki csatát nagy győzelemként ünnepelték. Zoutmant az egész ország hősként ünnepelte és dísztőrrel tüntették ki. V. Vilmos, a köztársaság helytartója javaslatára medált vertek (Doggersbank-medaille), mely az első olyan holland kitüntetés volt, melyet szalagon viseltek. A medálon a “Pax quaeritur bello” (“A háború hozza el a békét”) felirat volt olvasható. Zoutman és első tisztje, Jan van Kinsbergen valamint a hajók parancsnokai egy-egy arany medálban részesültek. A tisztek ezüstből készült példányokat kaptak piros-fehér-kék szalagon. A kadétok és az altisztek is ezüstmedált kaptak, de ennek szalagja narancsszínű volt. Az alacsonyabb rangúak pénzjutalomban részesültek.

Sok holland viselt narancsszínű szalagot a csatára emlékezve. Az elesett tengerészek özvegyeinek megsegítésére alapot hoztak létre. A pénzadományok segítségével 1785-ben két iskola összevonásából kereskedelmi tengerésziskolát hoztak létre. Egy 1815. július 8-ai királyi dekrétumban Van Kinsbergent a Katonai Vilmos-rend Nagykeresztjével tüntették ki és a csatában szintén részt vevő Albert Kikkertet a rend parancsnokává tették meg. 1781-ben egy anonim pamflet jelent meg a tengeri csatáról "De geest van W.G. Focquenbroch, zingende in een vrolyke en aangenaame melody, De Hollandsche zeehelden in het Zondags pak, of de vlugtende Engelschen in het hembd" címmel. A holland patrióták a csatáról minden évben augusztus 5-én megemlékeznek. A költő Jan Frederik Helmers hálaéneket, Rhijnvis Feith győzelmi dalt és Hiëronymus van Alphen egy kantátát írt a csatára emlékezve.

A csatában részt vevő hajók[szerkesztés]

Nagy-Britannia[szerkesztés]

Sorhajók

  • Berwick (74 ágyús), John Ferguson kapitány)
  • Buffalo (60) (William Truscott)
  • Fortitude (74) (George Robertson; Parker zászlóshajója)
  • Princess Amelia (80) (John Macartney †)
  • Preston (50) (Alexander Graeme)
  • Bienfaisant (64) (Richard Brathwaite)

Kisebb hajók

  • Dolphin (44) (William Blair)
  • Artois (40 ágyús ötödosztályú hajó) (John MacBride)
  • Latona (38 ágyús ötödosztályú hajó) (Hyde Parker)
  • Belle Poule (38 ágyús ötödosztályú hajó) (Philip Patton)
  • Cleopatra (32 ágyús ötödosztályú hajó) (George Murray)
  • Surprise (14 ágyús kutter) (Peter Rivett)

Hollandia[szerkesztés]

Sorhajók

  • Erfprins (54 ágyús) (Braak kapitány)
  • Admiraal Generaal (74) (van Kinsbergen)
  • Argo (40) (Staring)
  • Batavier (54) (Bentinck)
  • Admiraal de Ruijter (68) (Staringh; Zoutman zászlóshajója)
  • Admiraal Piet Hein (54) (van Braam)
  • Hollandia (68) (Dedel) – később elsüllyedt

Kisebb hajók

  • Bellona (36 ágyús fregatt) (Docker)
  • Dolfijn (24 ágyús fregatt) (Mulder)
  • Ajax (20 ágyús kutter) (van Welderen)
  • Eensgezindheit (36 ágyús fregatt) (Boritius)
  • Zephijr (36 ágyús fregatt) (Wiertz)
  • Amphitrite (36 ágyús fregatt) (von Woensel)

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fájl:Commons-logo.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz Doggerbanki csata (1781) témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Edler, 343. o.
  2. Davies, 469. o.
  3. Edler, 169-176. o.
  4. Davies, 468. o.
  5. Ross, Sir John. Memoirs of Admiral de Saumarez, 1. kötet, 46. o.
  6. Ross, Sir John. Memoirs of Admiral de Saumarez, 1. kötet, 48. o.
  7. Ross, Sir John. Memoirs of Admiral de Saumarez, 1. kötet, 49. o.
  8. Ross, Sir John. Memoirs of Admiral de Saumarez, 1. kötet, 50. o.
  9. Clowes, 508. o.
  10. Allen 319. o.
  11. Davies, 472. o.
  12. Ross, Sir John. Memoirs of Admiral de Saumarez, 1. kötet, 52. o.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Slag bij de Doggersbank (1781) című holland Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Dogger Bank (1781) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.