Dobozy Borbála
| Dobozy Borbála | |
| Született | 1955. szeptember 18. (70 éves) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Erdélyi Zsuzsanna Dobozy Elemér |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | professor emeritus |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Tudományos pályafutása | |
| Tudományos fokozat | DLA (2013) |
| Szakintézeti tagság | Magyar Művészeti Akadémia (2019–) |
Dobozy Borbála (Budapest, 1955. szeptember 18. –) Liszt Ferenc-díjas magyar csembalóművész, professor emeritus. Erdélyi Zsuzsanna etnográfus és Dobozy Elemér belgyógyász leánya.
Élete, munkássága
[szerkesztés]Zenei általános iskolai és zeneiskolai tanulmányok után 1969–1974 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában tanult és zongora főtanszakon érettségizett. Ekkoriban ismerkedett meg a csembalóval, és már középiskolai tanulmányaival párhuzamosan Sebestyén János csembalóóráit is látogatta két éven át a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. 1976–1977 között Zuzana Růžičkovánál tanult tovább a pozsonyi Zeneművészeti Főiskolán, majd 1977-től a prágai Zeneakadémián, ahol 1980-ban kitüntetéses diplomával végzett. 1981–82-ben a salzburgi Mozarteumban képezte tovább magát Liselotte Brändle és Nikolaus Harnoncourt irányításával. Itt szerezte meg második diplomáját ugyancsak kitüntetéssel. Ezt követően még egy évig tanult a zürichi Zeneakadémián Johann Sonnleitnernél 1982–1983 között.[1]
1981-ben a párizsi nemzetközi csembalóverseny középdöntőjéig jutott, majd 1983-ban, a belgiumi Brugge-ben rendezett nemzetközi versenyen V. helyezett volt. Európa számos országában és az Amerikai Egyesült Államokban, neves zenei fesztiválokon is fellépő művész. Művészi tevékenysége középpontjában Johann Sebastian Bach művészete áll. Gyakran ad elő modern csembalóműveket is, így magyar zeneszerzők sora – Hidas Frigyes, Balázs Árpád, Arányi-Aschner György, Hollós Máté és Dubrovay László – is írt számára darabokat. Számos rádió-, televízió- és CD-felvételt készített, Muffat hat szólószvitjét tartalmazó lemeze 1992-ben elnyerte a hamburgi német lemezkritikusok díját.
1974-től hosszú ideig a Magyar Rádió külső munkatársa volt. Az ő irányításával valósult meg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem szegedi szegedi tagozatának csembaló főtanszaka. Kurzusokat tartott Magyarországon (például a ráckevei nemzetközi művészkurzuson), Norvégiában, Fehéroroszországban, Németországban, Ausztriában Szerbiában, Csehországban, 10 éven át tanára volt a franciaországi Thoiryban évente megrendezésre kerülő „Brillamment baroque” régizenei kurzusnak. A Magyar Bach Társaság alapító tagja, rendezvényeinek állandó résztvevője.
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professor emeritusa, a Magyar Művészeti Akadémia levelező (2017), majd rendes tagja (2019).
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- 2011 – Liszt Ferenc-díj
- 2012 – Belváros–Lipótváros Érdemkeresztje
- 2021 – A Magyar Érdemrend lovagkeresztje
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Az információ autentikus forrásból származó hiteles közlés. A közlést tartalmazó e-mailt archiváltuk, szövegét az önkéntes ügyfélszolgálatot ellátó szerkesztők a 2025123010006332 ügyszám alatt olvashatják. Aki meg szeretne bizonyosodni az információ valódiságáról, lépjen kapcsolatba a hozzáféréssel rendelkező önkéntesek valamelyikével!
Források
[szerkesztés]- Székely András szerk.: Ki kicsoda a magyar zeneéletben? Zeneműkiadó, Budapest, 1988. 101–102. old. ISBN 9633306728
- Dobozy Borbála honlapja Archiválva 2012. május 16-i dátummal a Wayback Machine-ben
- BMC – Dobozy Borbála
További információk
[szerkesztés]- ismertseg.hu – Édes Borbála: Interjú Dobozy Borbála csembalóművésszel Archiválva 2012. szeptember 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
- csembalo.hu – Dobozy Borbála
