Dmitro Ivanovics Kocjubajlo
| Dmitro Ivanovics Kocjubajlo | |
 | |
| 2021-ben az Ukrán Legfelsőbb Tanácsban, az Ukrajna hőse kitüntetés átvételekor | |
| Született | 1995. november 1. Zadnyisztranszke |
| Elhunyt | 2023. március 7. (27 évesen) Bahmut |
| Állampolgársága | ukrán[1] |
| Élettársa | Alina Arturivna Mihajlova |
| Foglalkozása | katona |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | csatában esett el |
| Sírhelye | Aszkold sírja |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dmitro Ivanovics Kocjubajlo témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dmitro Ivanovics Kocjubajlo (cirill betűkkel: Дмитро Іванович Коцюбайло), beceneve és rádiós hívójele Da Vinci (Zadnyisztranszke, 1995. november 1. – Bahmut, 2023. március 7.) ukrán önkéntes, majd hivatásos katona. A Majdan téri forradalom (más néven a méltóság forradalma), majd 2014-től az orosz–ukrán háború résztvevője. 2016-tól haláláig a 67. önálló gépesített dandár Da Vinci farkasai 1. önálló gépesített zászlóaljának parancsnoka. A bahmuti csatában vesztette életét.
Életrajza[szerkesztés]
Az Ivano-frankivszki területen fekvő, napjainkban az Ivano-frankivszki járás Burstin községéhez tartozó Zadnyisztranszke faluban született. Dédapja az Ukrán Felkelő Hadsereg tagjaként harcolt. A hároméves középiskolai tanulmányait Bovsivban végezte, majd az Ivano-Frankivszki Művészeti Líceumban tanult.
2013 december elején Kijevbe utazott és résztvevője volt a Majdan téri forradalomnak. 2014 februárjában részt vett a Szakszervezetek házának védelmében. Az Ukrajnai elleni 2014-es orosz agresszió kezdetén, 18 évek korában csatlakozott a Jobboldali Szektor Önkéntes Ukrán Alakulathoz. 2014 tavaszán katonai kiképzésen vett részt, majd önkéntesként harcolt Kelet-Ukrajnában. 2014 tavaszán Da Vinci alakulata csatlakozott az orosz megszállás alá került Donyec medencei települések (Karlivka, Piszki, Avgyijivka) felszabadításához. 2014-ben Piszkinél súlyos sérülést szenvedett, amikor gránátszilánk találta el (az arca, a kulcscsontja és a bordái sérültek meg). Három hónap múlva, felépülése után visszatért a frontra. 2015 januárjában Kocjubajlót szakaszparancsnoknak, majd 2016. március 17-én az alakulat 1. rohamszázadának parancsnokává nevezték ki.
2020. augusztus 9-én a Jobboldali Szektor 7. kongresszusán a párt vezetőségének tagjává választották.[2]
A kelet-ukrajnai háborúban tanúsított helytállásáért 2021. november 30-án Volodimir Zelenszkij elnök az Ukrajna hőse kitüntetést adományozta Dmitro Kocjubajlónak.[3]
2022-ben a Kocjubajlo vezette századot zászlóalj nagyságúra bővítették, a Jobboldali Szektor Önkéntes Ukrán Alakulat egységeiből létrehozták az Ukrán Fegyveres Erők Szárazföldi Erőinek alárendeltségébe tartozó, Dnyipro központú a 67. önálló gépesített dandárt, ezzel a Kocjubajlo vezette zászlóalj is betagozódott az ukrán hadsereg szervezetébe.
A Da Vinci-zászlóalj az Ukrajna elleni 2022-es orosz invázió kezdetekor a Luhanszki területen található Scsasztya város körzetében tartózkodott. A zászlóalj később részt vett a Zaporizzsjai területen folyó harcokban, a kijevi csatában, a herszoni csatában, a Krivij Rihnél és Bilohorivkánál zajló harcokban, valamint a harkivi ellentámadásban.
Egysége a bahmuti csatában harcolt a város védelménél. 2023. március 7-én orosz tüzérségi támadás során elszenvedett sérülésben (repesz okozta sérülés a nyakán) vesztette életét Bahmutnál.[4]
2023. március 9-én Bovsiban és Burstinban tartottak búcsúztató szertartást, majd március 10-én Kijevben a Szent Mihály-székesegyházban és a Majdan téren került sor a temetési szertartásra, amelyen megjelent Volodimir Zelenszkij elnök, Valerij Zaluzsnij, az Ukrán Fegyveres Erők főparancsnoka, Kirilo Budanov, a katonai hírszerző szolgálat (HUR) vezetője, valamint Olekszij Reznyikov védelmi miniszter és az ukrán hadsereg más vezetői. Aszkold sírjánál temették el.[5]
Magánélete[szerkesztés]
2017 óta élt kapcsolatban Alina Mihajlovával, aki az 67. önálló gépesített dandár Da Vinci farkasai 1. önálló gépesített zászlóalja egészségügyi szolgálatának parancsnoka, 2020-tól a Kijevi Városi Tanács képviselője.[6] Kocjubajlo halála után is folytatja a katonai szolgálatot a kelet-ukrajnai fronton.[7]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Novy čas (belarusz nyelven), 2022. december 18.
- ↑ Дмитро Коцюбайло, Провід НВР Правий сектор. (Hozzáférés: 2023. április 16.)
- ↑ УКАЗ ПРЕЗИДЕНТА УКРАЇНИ №608/2021 Про присвоєння Д.Коцюбайлу звання Герой України. (Hozzáférés: 2023. április 16.)
- ↑ Стало відомо, як загинув легендарний боєць "Да Вінчі" - Дмитро Коцюбайло | БукІнфо (ukrán nyelven). bukinfo.com.ua. (Hozzáférés: 2023. április 15.)
- ↑ У Києві попрощалися з легендарним Героєм України "Да Вінчі": фото та відео з Майдану (ukrán nyelven). 24 Канал. (Hozzáférés: 2023. április 15.)
- ↑ Спадок Да Вінчі. Чому дівчина загиблого Героя пішла до суду (ukrán nyelven). Главком | Glavcom, 2023. június 12. (Hozzáférés: 2023. július 3.)
- ↑ "Мені неможливо зробити більш боляче". Як живе Аліна Михайлова після загибелі Да Вінчі (відео) (ukrán nyelven). РБК-Украина. (Hozzáférés: 2023. július 3.)
Források[szerkesztés]
- О. С. Іщенко: Коцюбайло Дмитро Іванович. 2023. ISBN 978-966-02-2074-4 Hozzáférés: 2023. április 15.
- Історії незламних: Герой України Дмитро “Да Вінчі” Коцюбайло – ГЛУЗД (ukrán nyelven). (Hozzáférés: 2023. április 15.)
- Загинув Дмитро Коцюбайло - легендарний "Да Вінчі". Яким він назавжди запам'ятався українцям (ukrán nyelven). РБК-Украина. (Hozzáférés: 2023. április 15.)
- Моя мета – воювати до перемоги, – інтерв’ю з легендарним бійцем “Да Вінчі” (ukrán nyelven). Інтерв'ю з України, 2021. május 19. (Hozzáférés: 2023. április 15.)