Az 1990-es években és a 2000-es évek elején a legjobb orosz irányító középpályásnak tartották Jegor Tyitov mellett, elsősorban mert kétlábas labdarúgó volt és kitűnően látott a pályán. Loszkov az egyetlen játékos aki játszott bajnoki mérkőzést a Szovjetunió felbomlása előtt a 20. században, majd a már önálló Oroszország bajnokságában, a Premjer-Ligában is pályára lépett.[1] Egy időben ő tartotta a pályára lépések számában a rekordot a bajnoki mérkőzések tekintetében, de idővel Szergej Szemak megelőzte ezen a ranglistán.[1] A legtöbb bajnoki mérkőzést játszotta és a legtöbb bajnoki gólt lőtte a Lokomotyiv Moszkva színeiben, a klub szurkolóinak körében kultikus alaknak számít.
Loszkov szülővárosában, Kurganban, a helyi 3. sz. Gyermek és Ifjúsági Sportiskolában ismerkedett a labdarúgás alapjaival, majd 1983-ban a rosztovi sportinternátusban folytatta, 1990-ben pedig aláírta élete első profi szerződését a Rosztszelmas csapatához.[2][3] A felnőttek között a következő évben mutatkozott be és összesen hat évet töltött a rosztovi csapatnál. 1996-ban már érdeklődött utána a Lokomotyiv, de akkor még úgy döntött, hogy egy évet marad még a Rosztszelmasnál.
1997-ben igazolt a fővárosba és pályafutása legsikeresebb időszakát töltötte a vasutascsapatnál. Két bajnoki címet és három kupagyőzelmet ünnepelhetett és ugyancsak kétszer lett a bajnokság gólkirálya. 278 bajnokin lépett pályára a Lokomotyiv színeiben, ezalatt majd 100 gólt ért el, 2006-tól pedig ő lett a csapatkapitány. Loszkov több nyugat-európai élklub figyelmét felkeltette, de a Monaco és a Tottenham érdeklődését is visszautasította. A Kupagyőztesek Európa-kupájában az 1997–1998-as és az 1998–1999-es idényben is az elődöntőig jutott csapatával, a Bajnokok Ligájában pedig a 2003–04-es szezonban a második csoportkörig jutottak. Annak ellenére, hogy egy bő évtizeden át a legjobb orosz játékosként emlegették, az orosz válogatottban összesen 25 alkalommal lépett pályára és két gólt szerzett.
2007-ben konfliktusa támadt Anatolij Bizsovec edzővel ezért elhagyta a Lokomotívot és a Szaturnban folytatta pályafutását.[4] 2010. július 27-én ismét aláírt a moszkvai csapathoz és újra a 10-es mezben léphetett pályára.[5] Pályafutását 2013-ban fejezte be, majd edzőként is a csapat alkalmazásában maradt,[6] azonban 2017. február 24-én, 43 évesen a 2016-17-es bajnokság végéig újra játékosként írt alá szeretett klubjához.[7][8]
A Sport-Express szavazásán a bajnokság legjobb játékosa 2002.
A Sport-Express szavazásán az orosz bajnokság legjobb irányító középpályása 2000-ben és 2005-ben, valamint a legjobb támadó középpályása 1999-ben, 2002-ben, 2003-ban, és 2004-ben.
Észtország
Lettország
