Diszpozíció
A jogtudományban a diszpozíció vagy rendelkezés írja elő azt a követendő magatartást, amelyet a tényállás elemeinek megvalósulása esetén a jogalanyoknak tanúsítaniuk kell.[1] A büntetőjogban a diszpozíciók általában az egyes bűncselekmények különös részi meghatározásának felelnek meg.[2]
Története[szerkesztés]
Fajtái[szerkesztés]
A büntetőjogban a diszpozíciók négy fajtáját különböztetjük meg:
Egyszerű diszpozíció[szerkesztés]
Az egyszerű diszpozíció a bűncselekményt a nevével határozza meg.[2]
Leíró diszpozíció[szerkesztés]
A leíró diszpozíció a bűncselekményt lényeges ismérveinek körülírásával határozza meg. Ilyen például a lopás különös részi tényállása az 1978. IV. tv. szerint.[2]
Hivatkozó diszpozíció[szerkesztés]
A hivatkozó vagy utaló diszpozíció a büntetőtörvény egy másik rendelkezésére hivatkozik a bűncselekmény meghatározásakor. Ilyen például a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak különös részi tényállása az 1978. IV. tv. szerint.[3]
Keretdiszpozíció[szerkesztés]
A keretdiszpozíció esetén a bűncselekmény meghatározását valamilyen más jogágazathoz tartozó jogszabály, szakmai szabály vagy jogszabály alapján kiadott hatósági rendelkezés tölti ki tartalommal. Ilyenek például a közlekedési bűncselekmények, amelyek elkövetési magatartását a közlekedési szabályok határozzák meg.[3]
Hivatkozások[szerkesztés]
- Pokol Béla: Jogi alaptan, Rejtjel Kiadó, Budapest, 2000
- Bíró György, Lenkovics Barnabás: Általános tanok, Novotni Kiadó, Miskolc, 2010
- Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog általános része, 2. kiadás, HVG-Orac, Budapest, 2010