A kromatikus diszperzió fényimpulzusra gyakorolt hatásának értelmezése érdekében írjuk fel a z irányban terjedő fényimpulzust hullámcsomag formájában:

ahol

az ω körfrekvenciájú hullámkomponens hullámszáma, c pedig a vákuumbeli fény sebessége.
Amennyiben az átlagos körfrekvenciát
-sal (ejtsd: omega felülvonással), az átlagos hullámszámot pedig
-sal jelöljük, az első egyenlet a következőképp írható:

ahol

Abban az esetben, ha A(z,t) valós függvény, a
egyenlet szerint az impulzus az A(z,t) burkoló függvény szerint lassan változó amplitúdójú,
körfrekvenciájú hullám. Az így leírható függvényt Fourier-transzformáció határoltnak nevezzük. Amennyiben a frekvenciafüggés elhanyagolható, a fenti egyenlet szerint a
csoportsebességgel terjedő impulzus alakja nem változik a terjedés során.
Ellenkező esetben az A(z,t) burkoló a terjedés során térben és időben kiszélesedik, és komplex értékűvé válik, tehát az impulzus meghosszabbodik. A csoportsebesség diszperziója tehát a fényimpulzus meghosszabbodásához vezet.
A kromatikus diszperzió perturbatív módon, Taylor-koefficiensek segítségével történő leírása előnyös olyan optimalizálási problémák esetén, ahol több különböző rendszer diszperzióját kell kiegyenlíteni. Például a chirp impulzuslézer-erősítőkben az impulzusokat először időben megnyújtják egy nyújtó segítségével, hogy elkerüljék az optikai károsodást. Ezután az erősítési folyamatban az impulzusok az anyagokon áthaladó lineáris és nemlineáris fázist elkerülhetetlenül felhalmozzák. Végül pedig az impulzusokat különböző típusú kompresszorokban tömörítik. A felhalmozott fázisban maradó magasabb rendek megszüntetése érdekében általában az egyes rendeket mérik és kiegyensúlyozzák. Egyenletes rendszerek esetén azonban gyakran nincs szükség ilyen perturbatív leírásra (pl. terjedés hullámvezetőkben).
A diszperziós rendeket számításbarát módon, Lah-Laguerre típusú transzformációk formájában általánosították.
[3][4]
A diszperziós rendeket a fázis vagy a hullámvektor Taylor-féle kiterjesztése határozza meg.


A hullámtektor diszperziós összefüggései
és a fázis
a következőképpen fejezhető ki:
,

Bármely differenciálható függvény
deriváltja a hullámhossz- vagy frekvenciatérben a Lah-transzformációval a következőképpen adható meg:

A transzformáció mátrixelemei a Lah-koefficiensek: 
A GDD-re írva a fenti kifejezés azt mondja ki, hogy egy GGD hullámhosszúságú konstansnak nulla magasabb rendű lesz. A GDD-ből kiértékelt magasabb rendek a következők:

A (2) egyenletet a törésmutató
vagy az optikai út
esetén az (1) egyenletbe behelyettesítve zárt alakú kifejezéseket kapunk a diszperziós rendekre. Általában a
rendű diszperzió POD negatív kettes rendű Laguerre-típusú transzformációja:

A transzformációk mátrixelemei az előjel nélküli Laguerre-koefficiensek mínusz 2 rendűek, és a következők szerint adódnak: 
Az első tíz diszperziós rend, explicit módon leírva a hullámvektorra, a következő:

A csoportos törésmutatót
a következőképpen határozzuk meg:
.









Explicit módon, a
fázisra leírva, az első tíz diszperziós rend a hullámhossz függvényében a Lah-transzformációval ((2. egyenlet)) a következőképpen fejezhető ki:









