Diszperzió (optika)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az optika területén a diszperzió jelensége azt jelenti, hogy az elektromágneses hullám terjedési sebessége egy anyagi közegben függ a hullám frekvenciájától, illetve hullámhosszától.

Mivel a közeg törésmutatójának definíciója a fény terjedési sebességével kapcsolatos, ezért ez azt is jelenti, hogy a törésmutató függ a frekvenciától, illetve a hullámhossztól.[1][2]

A színszórás (kromatikus diszperzió) valamilyen spektrumú fényimpulzus összetevőkre bomlása új közegben, pl. a fehér fény összetevő színeire bomlik prizmán áthaladva. A jelenség magyarázata az, hogy az optikai közeg n törésmutatója függ az ω körfrekvenciától. Mivel

ezért úgy is fogalmazhatunk, hogy az n törésmutató a λ hullámhossz függvénye.

Diszperziós jelenségek a fényvezetőszálban[szerkesztés]

Módusdiszperzió[szerkesztés]

A módusdiszperzió (Dm) csak multimódusú szálban lép fel, oka a terjedő módusok eltérő csoportsebessége (lásd alább). A jelenség geometriai optikai magyarázata, hogy a szál tengelyével párhuzamosan haladó sugarak rövidebb utat futnak be, mint a tengellyel kis szöget bezáróak, melyek a szál határain teljes visszaverődést szenvednek. Ez az effektív sebességkülönbség részben kompenzálható a lépcsős törésmutatójú szálakkal (lásd feljebb). Az impulzusok szélességnövekedése l szakaszra , ahol Dm a szálra jellemző módusdiszperziós állandó egységben.

Kromatikus diszperzió[szerkesztés]

A kromatikus diszperzió (Dc) a hullámvezető diszperzióból (Dw) és az anyagi diszperzióból (Dmat) tevődik össze. A szál fázisforgatása ugyanis a frekvenciák nemlineáris függvénye (Dw), valamint a szál törésmutatója is frekvenciafüggő (Dmat). A törésmutató frekvenciafüggése okozta késleltetés a frekvencia monoton növekedő, a hullámvezetés miatt bekövetkező azonban a frekvencia monoton csökkenő függvénye, így egymás hatását az 1,3-1,5 μm-es tartományban kompenzálni is képesek. A diszperziót mérő Dw, Dmat jellemzőket ezért előjeles mennyiségnek tekintjük. Tehát . Az okozott impulzuskiszélesedés egyenesen arányos a szálhosszal és a jel sávszélességével: , Dc egysége ps/(nm·km). Összeillesztett szálak kromatikus diszperziója előjelesen összegződik. Ezen tulajdonsága alapján a korszerű, hullámhossz osztású (WDM) fényvezetős rendszerek kromatikus diszperziója gyakorlatilag teljesen kiküszöbölhető úgynevezett diszperziókompenzáló szálak alkalmazásával.

Polarizációs módusdiszperzió[szerkesztés]

Polarizációs módusdiszperziót (Dp) okoznak a szál geometriájának egyenetlenségei valamint a szál mentén a dielektromos állandó ingadozása. Így a kétféle polarizációjú hullám fázissebessége enyhén eltérő lesz. Mivel a fényvezetők anyaga (kvarcüveg) nem kristályszerkezetű, ezért a fenti anizotrópia statisztikusan ingadozik, továbbá a polarizációs módusok a terjedés során csatolásban állnak. Így a polarizációs diszperzió hatása – a módusdiszperzióhoz hasonlóan – statisztikusan, négyzetes középben összegződik, vagyis az impulzuskiszélesedés a szál hosszának négyzetgyökével lesz arányos:

Összefoglalás[szerkesztés]

A három diszperziós jelenség különböző fizikai eredetű, egymástól függetlenül érvényesül, így együttes hatásuk négyzetes középben összegződik: Tipikus értékei: Dc=(5-20 ps/nm·km); .

Fényimpulzusra gyakorolt hatása[szerkesztés]

A kromatikus diszperzió fényimpulzusra gyakorolt hatásának értelmezése érdekében írjuk fel a z irányban terjedő fényimpulzust hullámcsomag formájában:

ahol

az ω körfrekvenciájú hullámkomponens hullámszáma, c pedig a vákuumbeli fény sebessége.

Amennyiben az átlagos körfrekvenciát -sal (ejtsd: omega felülvonással), az átlagos hullámszámot pedig -sal jelöljük, az első egyenlet a következőképp írható:

ahol

Abban az esetben, ha A(z,t) valós függvény, a egyenlet szerint az impulzus az A(z,t) burkoló függvény szerint lassan változó amplitúdójú, körfrekvenciájú hullám. Az így leírható függvényt Fourier-transzformáció határoltnak nevezzük. Amennyiben a frekvenciafüggés elhanyagolható, a fenti egyenlet szerint a csoportsebességgel terjedő impulzus alakja nem változik a terjedés során.

Ellenkező esetben az A(z,t) burkoló a terjedés során térben és időben kiszélesedik, és komplex értékűvé válik, tehát az impulzus meghosszabbodik. A csoportsebesség diszperziója tehát a fényimpulzus meghosszabbodásához vezet.

A nagy diszperziós rendek általánosított megfogalmazása - Lah-Laguerre optika[szerkesztés]

A kromatikus diszperzió perturbatív módon, Taylor-koefficiensek segítségével történő leírása előnyös olyan optimalizálási problémák esetén, ahol több különböző rendszer diszperzióját kell kiegyenlíteni. Például a chirp impulzuslézer-erősítőkben az impulzusokat először időben megnyújtják egy nyújtó segítségével, hogy elkerüljék az optikai károsodást. Ezután az erősítési folyamatban az impulzusok az anyagokon áthaladó lineáris és nemlineáris fázist elkerülhetetlenül felhalmozzák. Végül pedig az impulzusokat különböző típusú kompresszorokban tömörítik. A felhalmozott fázisban maradó magasabb rendek megszüntetése érdekében általában az egyes rendeket mérik és kiegyensúlyozzák. Egyenletes rendszerek esetén azonban gyakran nincs szükség ilyen perturbatív leírásra (pl. terjedés hullámvezetőkben). A diszperziós rendeket számításbarát módon, Lah-Laguerre típusú transzformációk formájában általánosították. [3][4]

A diszperziós rendeket a fázis vagy a hullámvektor Taylor-féle kiterjesztése határozza meg.

A hullámtektor diszperziós összefüggései és a fázis a következőképpen fejezhető ki:

,

Bármely differenciálható függvény deriváltja a hullámhossz- vagy frekvenciatérben a Lah-transzformációval a következőképpen adható meg:

A transzformáció mátrixelemei a Lah-koefficiensek:

A GDD-re írva a fenti kifejezés azt mondja ki, hogy egy GGD hullámhosszúságú konstansnak nulla magasabb rendű lesz. A GDD-ből kiértékelt magasabb rendek a következők:

A (2) egyenletet a törésmutató vagy az optikai út esetén az (1) egyenletbe behelyettesítve zárt alakú kifejezéseket kapunk a diszperziós rendekre. Általában a rendű diszperzió POD negatív kettes rendű Laguerre-típusú transzformációja:

A transzformációk mátrixelemei az előjel nélküli Laguerre-koefficiensek mínusz 2 rendűek, és a következők szerint adódnak:

Az első tíz diszperziós rend, explicit módon leírva a hullámvektorra, a következő:

A csoportos törésmutatót a következőképpen határozzuk meg: .

Explicit módon, a fázisra leírva, az első tíz diszperziós rend a hullámhossz függvényében a Lah-transzformációval ((2. egyenlet)) a következőképpen fejezhető ki:


Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Erostyák J., Raics P., Kürti J.: Fizika III. Fénytan. Relativitáselmélet. Atomhéjfizika, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2007 ISBN 9789631958065
  2. Max Born and Emil Wolf: Principles of Optics Electromagnetic Theory of Propagation, Interference and Diffraction of Light Elsevier 1980 ISBN 978-0-08-026482-0
  3. (2022. október 24.) „Analytical Lah-Laguerre optical formalism for perturbative chromatic dispersion” (angol nyelven). Optics Express 30 (22), 40779–40808. o. DOI:10.1364/OE.457139. PMID 36299007.  
  4. Popmintchev, Dimitar; Wang, Siyang; Xiaoshi, Zhang; Stoev, Ventzislav; Popmintchev, Tenio (2020-08-30). "Theory of the Chromatic Dispersion, Revisited" (in angol). arXiv:2011.00066 [physics.optics].

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]