Diszén-dioxid
| Diszén-dioxid | |||
 A diszén-dioxid pálcikamodellje | |||
| |||
| |||
| IUPAC-név | etén-1,2-dion | ||
| Szabályos név | eténdion | ||
| Más nevek | diszén-dioxid dimer szén-monoxid | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 4363-38-6 | ||
| PubChem | 314937 | ||
| ChemSpider | 278619 | ||
| SMILES | O=C=C=O | ||
| InChI | 1S/C2O2/c3-1-2-4 | ||
| InChIKey | FONOSWYYBCBQGN-UHFFFAOYSA-N | ||
| UNII | P4RWY4EEW6 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C2O2 | ||
| Moláris tömeg | 56,02 g/mol | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A diszén-dioxid, más néven etén-1,2-dion egy feltételezett kémiai vegyület, képlete C2O2 vagy O=C=C=O. A szén-monoxid dimerje, de tekinthető a glioxilsav (OHC−COOH) keténjének is.
A korai elméleti kutatások arra utaltak, hogy a C2O2 triplett állapota stabil lehet, bár jóval kisebb mértékben, mint a szén-dioxid vagy szén-szuboxid. A szintézisére irányuló próbálkozások azonban sikertelenek maradtak. A legújabb kutatások szerint a molekula élettartama rendkívül rövid lehet, 10−8 másodpercen belül két molekula szén-monoxidra bomlik.[1]
Kétszeresen negatív anion alakja, az acetiléndiolát (C2O2−2) ugyanakkor vízmentes környezetben meglehetősen stabil.
William Frederick Koch (1885–1967) az 1940-es évek elején azt állította, hogy sikerült előállítania a vegyületet, amelynek rendkívül híg oldatával rákot és más betegségeket tud gyógyítani. Az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala csalónak nyilvánította dr. Kochot, aki végül Brazíliába költözött. Glyoxylide nevű készítményét betiltották. Egyes alternatív gyógyítással foglalkozó internetes honlapokon és fórumokon ez később elfelejtett rákellenes csodaszerként jelent meg.
2015-ben az Arizonai Egyetem kutatóinak glioxál víztelenítése révén sikerült előállítaniuk diszén-dioxidot, amely 0,5 ns-ig maradt fenn.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑
Detlef Schröder, Christoph Heinemann, Helmut Schwarz, Jeremy N. Harvey, Suresh Dua, Stephen J. Blanksby, John H. Bowie (1999). "Ethylenedione: An Intrinsically Short-Lived Molecule". Chemistry - A European Journal. 4 (12): 2550–2557. doi:10.1002/(SICI)1521-3765(19981204)4:12<2550::AID-CHEM2550>3.0.CO;2-E.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ A Phys.org tudományos hírportál tudósítása
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ez a szócikk részben vagy egészben az Ethylene dione című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.