Diszén-dioxid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Diszén-dioxid
Dicarbon-dioxide-3D-balls.png
A diszén-dioxid pálcikamodellje
IUPAC-név etén-1,2-dion
Szabályos név etiléndion
Más nevek diszén-dioxid

dimer szén-monoxid
dimer szén-oxid
dimer szén(II)-oxid
etiléndion

Kémiai azonosítók
CAS-szám 4363-38-6
PubChem 314937
ChemSpider 278619
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C2O2
Moláris tömeg 56,02 g/mol
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A diszén-doxid, más néven etén-1,2-dion egy feltételezett kémiai vegyület, képlete C2O2 vagy O=C=C=O. A szén-monoxid dimerje, de tekinthető a glioxilsav (OHC−COOH) keténjének is.

A korai elméleti kutatások arra utaltak, hogy a C2O2 triplett állapota stabil lehet, bár jóval kisebb mértékben, mint a szén-dioxid vagy szén-szuboxid. A szintézisére irányuló próbálkozások azonban sikertelenek maradtak. A legújabb kutatások szerint a molekula élettartama rendkívül rövid lehet, 10−8 másodpercen belül két molekula szén-monoxidra bomlik.[1]

Kétszeresen negatív anion alakja, az acetiléndiolát (C2O22−) ugyanakkor vízmentes környezetben meglehetősen stabil.

William Frederick Koch (1885–1967) az 1940-es évek elején azt állította, hogy sikerült előállítania a vegyületet, amelynek rendkívül híg oldatával rákot és más betegségeket tud gyógyítani. Az FDA (Federal Drug Administration) csalónak nyilvánította dr. Kochot, aki végül Brazíliába költözött. Glyoxylide nevű készítményét betiltották. Egyes alternatív gyógyítással foglalkozó internetes honlapokon és fórumokon ez később, mint elfelejtett rákellenes csodaszer jelent meg.

2015-ben az Arizonai Egyetem kutatóinak glioxál víztelenítése révén sikerült előállítaniuk diszén-dioxidot, amely 0,5 nanomásodpercig volt stabil. [2]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ethylene dione című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Detlef Schröder, Christoph Heinemann, Helmut Schwarz, Jeremy N. Harvey, Suresh Dua, Stephen J. Blanksby, John H. Bowie (1999.). „Ethylenedione: An Intrinsically Short-Lived Molecule”. Chemistry - A European Journal 4 (12), 2550–2557. o. DOI:<2550::AID-CHEM2550>3.0.CO;2-E 10.1002/(SICI)1521-3765(19981204)4:12<2550::AID-CHEM2550>3.0.CO;2-E.  
  2. A Phys.org tudományos hírportál tudósítása