Ugrás a tartalomhoz

Dirichlet-konvolúció

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Dirichlet-konvolúció a matematikában egy két operandusú művelet a számelméleti függvényeken. A német Peter Gustav Lejeune Dirichlet kezdte el felhasználni a számelméletben.

Ha f és g számelméleti függvények, akkor Dirichlet-konvolúciójuk f ∗ g, ahol

és az összegzés végigfut n pozitív osztóin, vagy ekvivalensen az (a, b) pozitív számpárokon, melyeknek szorzata n.

A számelméleti függvények halmaza egységelemes kommutatív gyűrűt alkot a pontonkénti összeadásra és a Dirichlet-konvolúcióra. Ez a Dirichlet-gyűrű. A gyűrű egységeleme az az ε függvény, ami 1-ben 1-et, a többi helyen 0-t vesz fel. A gyűrű egységei, azaz invertálható elemei azok a számelméleti függvények, amelyek 1-ben nullától különböző értéket vesznek fel.

Speciálisan, a Dirichlet-konvolúció asszociatív:

(f ∗ g) ∗ h = f ∗ (g ∗ h),

disztributív az összeadásra

f ∗ (g + h) = f ∗ g + f ∗ h = (g + h) ∗ f,

kommutatív

f ∗ g = g ∗ f,

és egységeleme a fent definiált ε:

f ∗ ε = ε ∗ f = f.

Továbbá, ha f olyan számelméleti függvény, hogy f(1) ≠ 0, akkor van egy g számelméleti függvény, hogy 1=f ∗ g = ε. Ez az f függvény Dirichlet-inverze.

Két multiplikatív függvény konvolúciója multiplikatív, továbbá a multiplikatív függvény invertálhatók, és inverzük is multiplikatív.

Ha f teljesen multiplikatív, akkor 1=f(g ∗ h) = (fg) ∗ (fh), ahol a melléírás a pontonkénti szorzást jelöli. Két teljesen multiplikatív függvény Dirichlet-konvolúciója multiplikatív, de nem mindig teljesen multiplikatív.

Ezekben a képletekben

ε a Dirichlet-konvolúció identitásfüggvénye. (ε(1) = 1, a többi értéke 0.)
1 a konstans 1 minden n-re. (1(n) = 1.) Fontos megjegyezni, hogy 1 nem az identitás.
1C, ahol az indikátorfüggvények halmaza. (1C(n) = 1 ha n ∈ C, 0 különben.)
Id az identitásfüggvény n. (Id(n) = n.)
Idk a k. hatványfüggvény. (Idk(n) = nk.)
  • 1 ∗ μ = ε   (a konstans 1 függvény Dirichlet-inverze a Möbius-függvény.) Ennélfogva
  • g = f ∗ 1 akkor és csak akkor, ha 1=f = g ∗ μ   (a Möbius-féle megfordítási formula).
  • λ ∗ μ = ε   ahol λ a Liouville-függvény.
  • λ ∗ 1 = 1Sq   ahol Sq = {1, 4, 9, ...} a négyzetszámok halmaza
  • Idk ∗ (Idk μ) = ε
  • σk = Idk ∗ 1   a σk osztóösszeg-függvény
  • σ = Id ∗ 1   az 1=σ = σ1 függvény definíciója
  • d = 1 ∗ 1   az 1=d(n) = σ0 függvény definíciója
  • Idk = σk ∗ μ   a σk, σ, és d Möbius-inverziója
  • Id = σ ∗ μ
  • 1 = d ∗ μ
  • d3 ∗ 1 = (d ∗ 1)2
  • φ ∗ 1 = Id  
  • Jk ∗ 1 = Idk   A Jordan-függvény.
  • (IdsJr) ∗ Js = Js + r
  • σ = φ ∗ d   Bizonyítás: Konvolváljuk 1-et az Id = φ ∗ 1 egyenlet két oldalával.
  • Λ ∗ 1 = log   ahol Λ a von Mangoldt-függvény.

Ha f számelméleti függvény, akkor Dirchlet-inverze rekurzívan számítható a definíció alapján.

n = 1 esetén:

(f ∗ g) (1) = f(1) g(1) = ε(1) = 1, így
g(1) = 1/f(1). Eszerint, ha f(1) = 0, akkor az inverz nem létezik.

n = 2-re:

(f ∗ g) (2) = f(1) g(2) + f(2) g(1) = ε(2) = 0,
g(2) = −1/f(1) (f(2) g(1)),

n = 3-ra:

(f ∗ g) (3) = f(1) g(3) + f(3) g(1) = ε(3) = 0,
g(3) = −1/f(1) (f(3) g(1)),

n = 4-re:

(f ∗ g) (4) = f(1) g(4) + f(2) g(2) + f(4) g(1) = ε(4) = 0,
g(4) = −1/f(1) (f(4) g(1) + f(2) g(2)),

Általában, n > 1-re:

Mivel a számítás során csak f(1)-gyel kell osztani, azért az invertálhatóság egyetlen kritériuma az, hogy f(1) ≠ 0.

Táblázat ismert szám, elméleti függvények Dirichlet-inverzéről:

Számelméleti függvényDirichlet-inverz
Konstans 1 függvényμ Möbius-függvény
λ Liouville-függvényμ| abszolút értéke

Ha f számelméleti függvény, akkor Dirichlet-sorának generátorfüggvénye

azokra a komplex s argumentumokra, amelyekre a függvény konvergál. A Dirichlet-sorok szorzása illeszkedik a számelméleti függvények konvolúciójához:

minden olyan s-re, amire mindkét bal oldali sor konvergál, és legalább az egyik abszolút konvergens. Mindkét sor egyszerű konvergenciája ugyanis nem biztosítja a jobb oldal konvergenciáját. Ez a konvolúciótétel analogonja, ha a Dirichlet-sort megfeleltetjük a Fourier-sornak.

  • * Apostol, Tom M. (1976), Introduction to analytic number theory, Undergraduate Texts in Mathematics, New York-Heidelberg: Springer-Verlag, ISBN 978-0-387-90163-3
  • Chan Heng Huat (2009). Analytic Number Theory for Undergraduates. Monographs in Number Theory. World Scientific Publishing Company. ISBN 981-4271-36-5.
  • Hugh L. Montgomery; Robert C. Vaughan (2007). Multiplicative number theory I. Classical theory. Cambridge tracts in advanced mathematics. Vol. 97. Cambridge: Cambridge Univ. Press. 38. o. ISBN 0-521-84903-9.