Dionüszodórosz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dionüszodórosz
SzületettΔιονυσόδωρος
I. e. 5. század
Híosz
ElhunytI. e. 5. század vagy I. e. 4. század
Foglalkozásamatematikus
Filozófusi pályafutása
görög szofizmus
I. e. 5. század
Iskola/Irányzatszofizmus
SablonWikidataSegítség

Dionüszodórosz (I. e. 5. század) görög szofista, Euthüdémosz testvére volt.

Élete[szerkesztés]

Dionüszodórosz Platón Euthüdémosz című dialógusának egyik szereplője, a címben szereplő szofista hasonló foglalkozású fivére. A mű cselekménye I. e. 421 és I. e. 415 között játszódik.[1]

Szókratész úgy mutatja be őket, hogy Híoszról származnak, majd áttelepültek Thurioiba, ahonnan el kellett menekülniük.[2] Először hadi művészeteket, majd szónoklatot és bíróságibeszéd-írást tanítottak, most pedig az erényre oktatnak. „Kiművelték magukat a küzdelemnek abban a fajtájában is, amelyet eddig nem űztek, úgyhogy senki se tudna megmérkőzni velük, olyan ügyesek lettek a szóharcban és abban, hogy az éppen elhangzó beszédet – akár hamis az, akár igaz, egyaránt – megcáfolják”, mondja Szókratész barátjának, Kritónnak (272 a).[3] Platón Euthüdémoszt és Dionüszodóroszt úgy mutatja be, mint olyan vitatkozókat, akik a nyilvánvalóan értelmetlen érvektől sem riadnak vissza annak érdekében, hogy nevetségessé tegyék beszélgetőtársukat.[1]

Dionüszodürosz megjelenik Xenophón Emlékeim Szókratészról című munkájában is. A harmadik könyv első fejezete azzal kezdődik, hogy Dionüszodórosz feltűnik Athénban, és azt hirdeti, bárkit megtanít a hadvezéri mesterségre.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Steiger 132-133. oldal
  2. Platón 57. oldal
  3. Platón 58. oldal
  4. Xenophón 169. oldal

Források[szerkesztés]

  • Platón: Platón. Euthüdémosz, Kharmidész. Euthüdémosz. Atlantisz (2006). ISBN 963 9165 88 3 
  • Steiger: Steiger Kornél. Utószó, Kharmidész. Euthüdémosz. Atlantisz (2006). ISBN 963 9165 88 3 
  • Xenophón: Xenophón. Emlékeim Szókratészról, Filozófiai és egyéb írásai. Osiris Kiadó (2003). ISBN 963 389 496 4