Dinátrium-tartarát
| Dinátrium-tartarát | |||
| |||
| Más nevek | 2,3-dihidroxi-nátrium szukcinát, nátrium-tartarát-dihidrát, E335, nátrium-tartarát | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 868-18-8 | ||
| PubChem | 13355 | ||
| ChemSpider | 12786 | ||
| InChIKey | HELHAJAZNSDZJO-UHFFFAOYSA-L | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | Na2C4H4O6 | ||
| Moláris tömeg | 230,08 g/mol | ||
| Megjelenés | fehér kristályok | ||
| Sűrűség | 1,05 g/cm³ (szilárd) | ||
| Olvadáspont | 150 °C | ||
| Oldhatóság (vízben) | 29 g/100 ml (6 °C) | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A dinátrium-tartarát a borkősav nátriummal alkotott vegyülete. Képlete: (Na2C4H4O6). Fehér kristályok formájában fordul elő.
Természetes úton egyes gyümölcsökben is előfordul, ipari mennyiségben a bortermelés melléktermékéből, a szőlő héjából állítják elő.
Az élelmiszeriparban emulgeálószerként, savanyúságot szabályozó anyagként és antioxidánsként alkalmazzák.
Sok élelmiszerben megtalálható, elsősorban cukrászipari termékekben, gyümölcsitalokban, kolbászokban, margarinokban és zselatinban.
Élelmiszerek esetén a napi maximum beviteli mennyisége 30 mg/testsúlykg.
A szervezetben egyáltalán nem szívódik fel, a vizelettel távozik.
A dinátrium-tartarát legelterjedtebb neve a nátrium-tartarát, mely valójában egy igen hasonló vegyületet, a mononátrium-tartarátot jelöl.