Dijon–Vallorbe-vasútvonal

Dijon–Vallorbe-vasútvonal
Vonal:	850 000
Hossz:	145 km
Nyomtávolság:	1435 mm
Feszültség:	Dijon-Dole: 1500 V = Dole-Vallorbe: 25 kV 50 Hz ~
Üzemeltető:	SNCF Réseau (2015–) Réseau Ferré de France (1997–2014) SNCF (1938–1997) Compagnie des Chemins de fer de Paris à Lyon et à la Méditerranée (1857–1937)
Maximális emelkedés:	15 ‰
A Wikimédia Commons tartalmaz Dijon–Vallorbe-vasútvonal témájú médiaállományokat.
Párizs felől 314,2 Dijon-Ville 315,8 Ouche Marseille felé 318,2 Ouche 323,2 Neuilly-lès-Dijon 327,5 Magny-Fauverney 330,1 Norges 332,8 Genlis 334,2 Tille 336,9 Collonges LGV Rhin-Rhône Saint-Jean-de-Losne felől 343,4 Villers-les-Pots Gray felől Saône (négy híd) 346,1 Auxonne 346,3 Saône 350,5 Villers-Rotin 356,4 Champvans-les-Dole 358,9 Chagny felől 360,5 Dole-Ville 361,2 Belfort felé 361,5 Poligny felől 364,1 Rajna–Rhône-csatorna 364,5 Doubs 370,0 Grand-Coutour 374,9 Montbarrey 380,2 Chatelay-Chissey 385,8 Besançon felől 385,9 Arc-et-Senans 392,3 Mouchard Bourg-en-Bresse felől Tunnels de Champaillon 402,7 Mesnay-Arbos Tunnels des Écomboles Tunnels du Cul-de-Brey 415,8 Pont-d’Héry Morez/Bellegarde felől 416,4 Andelot-en-Montagne 423,2 La Joux 437,1 Frasne La Rivière Drugeon 445,2 Tunnel du Martinet (238 m) 446,1 Vaux-et-Chantegrue 449,6 Doubs 450,7 Labergement-Sainte-Marie Sainte-Colombe 454,2 Les Longevilles – Rochejean Les Granges-Narboz Pontarlier Neuchâtel felé La Cluse-et-Mijoux Fontaine-Ronde Ausgangspunkt Coni’Fer Métabief Les Hôpitaux-Neufs-Jougne Endpunkt Coni’Fer Col de Jougne 454,5 Tunnel du Mont d’Or 459,6 Svájc/Franciaország országhatár 461.6 Vallorbe Domodossola felé

A Dijon–Vallorbe-vasútvonal egy 145 km hosszúságú, részben kétvágányú, 1435 mm-es nyomtávolságú, villamosított vasútvonal Franciaországban Dijon és a svájci határállomás, Vallorbe között. Ez a vasútvonal összeköttetést biztosít a Párizs–Marseille-vasútvonal és a Simplon-vasútvonal között.

Története

A vasútvonalat Párizs és Frasne között 1855-ben nyitották meg. 1862-ben megépült a Pontarlier és Frasne közötti szakaszt, hogy a határokon átnyúló Frasne-Les Verrières-vasútvonallal kapcsolatba kerüljön.

Végül 1875-ben megnyílt a Pontarlier-Vallorbe közötti vasúti szakasz is a Col de Jougne alagúttal, hogy csatlakozzon a Simplon-vonalhoz, amelyet 1855 és 1870 között nyitottak meg. A Párizsból Lausanne felé tartó vonatoknak irányt kellett váltaniuk Vallorbe állomáson a továbbhaladáshoz. A Simplon-alagút 1906-os megnyitása után az útvonalat napi 40 vonat használta a határokon átnyúló forgalomhoz Párizsból Lausanne-ba és tovább Milánóba.

1915-ben a Tunnel du Mont d'Or-val egy második PLM vonalat építettek Frasne és Vallorbe között, amely alacsonyabb lejtésű volt, és emiatt megszűnhetett az irányváltás Vallorbe-ban. Ez az új vonal átvette a távolsági forgalmat, míg a Pontarlier-n keresztüli régi vonalat továbbra is a helyi forgalomhoz használták. A második világháborúban bekövetkezett súlyos károk (beleértve a Jougne-alagút felrobbantását) után a vonalat fokozatosan leállították 1969-ig. Pontarlier és Les Hôpitaux-Neufs-Jougne között 1993 óta múzeumi vasút működik Coni’Fer néven.

A 145 kilométerből körülbelül 50 km kétvágányú, a többi egyvágányú.

A teljes vonalat 1956 és 1958 között villamosították kétféle áramrendszerrel, 1500 voltos egyenárammal Dijon és Dole között, 25 kV 50 Hz váltóárammal Dole és Vallorbe között.

Forgalom

1984 óta a vasútvonalat főként a TGV Lyria járatai használják Párizsból Lausanne és Bern felé tartó összeköttetésekkel Dijonban, Frasne-ban, Pontarlier-ben (csak Bern-ből/Bern-be) és Vallorbe-ig (csak Lausanne-ból és vissza). Vannak TER regionális járatok is, amelyeket az SNCF üzemeltet. 2011 decembere óta az LGV Rhin-Rhône forgalma is haladt a vasútvonal első néhány kilométerén. A Frankfurtból Marseille-be tartó TGV szintén itt közlekedik 2012 márciusa óta.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Dijon–Vallorbe-vasútvonal témájú médiaállományokat.