Dibothrosuchus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Dibothrosuchus
Evolúciós időszak: kora jura
A Dibothrosuchus rekonstrukciója
A Dibothrosuchus rekonstrukciója
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Alosztály: Diapsida
Csoport: Archosauria
Öregrend: Crocodylomorpha
Alrend: Sphenosuchia
Család: Sphenosuchidae
Nem: Dibothrosuchus
Simmons, 1965
Fajok
  • D. elaphros Simmons, 1965 (típus)

A Dibothrosuchus a bazális crocodylomorphák közé tartozó sphenosuchiák egyik neme, egy olyan klád tagja, amely a krokodilok legközelebbi rokonait tartalmazza. Több részleges csontváz és koponya alapján ismert. Fosszíliáit a kínai Yunnan (Jünnan) tartomány kora jura időszaki kőzeteiben fedezték fel. A Dibothrosuchus egy kis szárazföldi crocodylomorpha volt, amely valószínűleg rendelkezett hallóérzékkel, és a modern krokodilokéhoz hasonló hangok kiadására is képes lehetett.

Felfedezés és leírás[szerkesztés]

A Dibothrosuchust D. J. Simmons nevezte el 1965-ben egy részleges koponyából és csontvázból álló típuspéldány alapján, amit a Fu Jen Katolikus Egyetemen dolgozó Oehler atya fedezett fel egy Dawa nevű falu közelében levő sárkő rétegben. A típusfaj, a D. elaphros.[1] 1985-ben, egy kínai-amerikai expedíció további, a nemhez tartozó maradványokra bukkant. A Dibothrosuchus fosszíliái a Lufeng Formáció alsó részéről (a Dar Red mederből) kerültek elő. Legalább három részleges csontváz és két koponya vált ismertté, néhány elszigetelt csonttal együtt.[2] A Dibothrosuchust először ornithosuchida thecodontiaként írták le,[1] később azonban átsorolták a sphenosuchidák közé. A második fajt Wu Xiao-chun (Vu Hsziao-csun) nevezte el 1986-ban. Miután újra megvizsgálták a típuspéldányt, Wu és Sankar Chatterjee úgy találták, hogy a D. xingsuensis a D. elaphros szinonimája, így a nemnek csak egyetlen faja maradt.[2]

A Dibothrosuchus nem volt nagy állat. Az IVPP V 7907 jelzésű lelet koponyája az orr hegyétől a nyakszirti bütyökig (a condylus occipitalisig) csak 164 milliméter, a teljes példány hosszát pedig 1,3 méterre becsülték. A Dibothrosuchus általánosságban karcsú, hosszú farkú és lábú, hegyes orrú, négy lábon járó hüllő volt. A modern krokodiloktól eltérően a szárazföldön élt. A felső állcsontjához tartozó premaxillában öt kisebb, a maxillában pedig további tizenhét fog helyezkedett el, az állkapocsban levő nagy fogak pedig a premaxilla és a maxilla között levő egy-egy kis lyukba illeszkedtek. Az állkapocs mindkét oldalán legalább tizenegy fog volt. A koponya tetejét több kis redő díszítette. A koponya különböző hallást segítő részeinek fejlettsége arra utal, hogy a Dibothrosuchus éles hallással rendelkezett, és a ma élő krokodilokhoz hasonlóan valószínűleg képes volt hang útján kommunikálni a nem többi tagjával. A gerinc közepe mentén két sor páncéllemez helyezkedett el.[2]

Források és jegyzetek[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Dibothrosuchus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. a b Simmons, D.J. (1965). „The non-therapsid reptiles of the Lufeng Basin, Yunnan, China”. Fieldiana, Geology 15, 1–93. o.  
  2. a b c Wu, Xiao-Chun, and Chatterjee, Sankar (1993). „Dibothrosuchus elaphros, a crocodylomorph from the Lower Jurassic of China and the phylogeny of the Sphenosuchia”. Journal of Vertebrate Paleontology 13 (1), 58–89. o.