Diaura

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Diaura
Információk
Egyéb nevek ディオーラ (Dióra)
Eredet Japán
Alapítva 2010
Műfaj
Kiadó Ains
Tagok
Yo-ka
Kei
Sója
Tacuja
Korábbi tagok
A Diaura weboldala

A Diaura 2010-ben alapított japán visual kei rockegyüttes, melyet a Valluna tagjai hoztak létre. Első kislemezük Sicujoku no szeiiki (失翼の聖域?) címmel 2011-ben jelent meg,[1] első nagylemezük pedig Genesis címmel 2012-ben.[2]

Története[szerkesztés]

Yo-ka és Jú Marley néven alapított rövid életű együttest, melynek feloszlását követően Yo-kát meghívták, hogy legyen a Valluna énekese. Bár ez az együttes is csupán másfél évig létezett, számos rajongót szerzett magának különleges stílusával. Feloszlásuk után Yo-ka és a gitáros Kei hozták létre a Diaurát, Jú közreműködésével, majd az ügynökük segítségével lett a basszusgitárosuk Sója. Az együttes neve a „Dictatorial Aura” összevonásából származik,[3][4] azonban a jelentést csak később társították a névhez, mikor a kiadójuk megkérdezte, mit jelent a Diaura. Szótár segítségével, utólagosan alkották meg a „Dictatorial Aura”-t. A Diaura elnevezést egyszerűen azért választották, mert úgy érezték, a D-betűs névnek kemény hangzása van.[5]

Első lemezük, a Genesis 2012 márciusában látott napvilágot, nem sokkal később, októberben Jú bejelentette a távozását, egészségügyi problémái miatt.[4][3]

2013 áprilisában az addig beugró dobosként játszó Tacuja hivatalosan is az együttes dobosa lett.[6][4]

Miután az együttes kiadót váltott és a Blowgrowhoz került, lehetőségük nyílt jobb hangminőségű felvételek készítésére, ami sokat javított az együttes hangzásán.[4]

Tagjai[szerkesztés]

Jelenlegi
Yo-ka: vokál
Kei (佳衣): gitár
Sója (翔也): basszusgitár
Tacuja (達也): dobok
Korábbi
Jú (勇): dobok (2010–2012)

Diszkográfia[szerkesztés]

Stúdióalbumok
  • Genesis (2012)
  • Focus (2013)
  • Triangle (2014)
  • Incomplete (2015)
  • Versus (2017)
Minialbumok
  • Dictator (2011)
  • Reborn (2013)
  • My Resistance (2016)
  • Definition (2019)
Kislemezek
  • Sicujoku no szeiiki (失翼の聖域; Hepburn: Shitsuyoku no Seiiki?) (2011)
  • Beautiful Creature (2011)
  • Imperial Core (2011)
  • Reason for Treason (2012)
  • To Enemy (2012)
  • Judgement (2012)
  • Evils (2012)
  • Whiteness (2013)
  • Sirius/Lily (2013)
  • Sicujoku no szeiiki (失翼の聖域; Hepburn: Shitsuyoku no Seiiki?) (2013) (újrafelvétel)
  • Menace/Kyoukai-sen ( 2014)
  • Horizon (2014)
  • Silent Majority (2014)
  • Blind message (2014)
  • Ruin (2015)
  • Enigma (2016)
  • Gekkó (月光; Hepburn: Gekkō?) (2016)[7]
  • Noah/Shangri-La (シャングリラ?) (2017)
  • Malice (2018)
  • FINALE: Last Rebellion (2019)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Diaura (japán nyelven). Barks. (Hozzáférés: 2019. szeptember 5.)
  2. Genesis. Allmusic. (Hozzáférés: 2019. szeptember 5.)
  3. a b Yuu Leaving DIAURA. JpopAsia. (Hozzáférés: 2015. október 25.)
  4. a b c d John D. Buchanan: Diaura. Allmusic. (Hozzáférés: 2019. szeptember 5.)
  5. (2012) „DIAURAのyo-ka” (japán nyelven). Rock and Read 44 (2012 October).   fordítás
  6. DIAURA Gains New Drummer and Announces Two New Singles. JpopAsia. (Hozzáférés: 2015. október 25.)
  7. Diaura Discography. Diaura Official Website. [2019. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 31.)

További információk[szerkesztés]