Diószegi Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Diószegi Sándor
Életrajzi adatok
Született 1915. december 4.
Nyírjákó
Származás magyar
Elhunyt 1993. január 7. (77 évesen)
Budapest
Sírhely Abony
Pályafutás
Műfajok zeneszerző, karnagy, református orgonista-kántortanító
Aktív évek az amerikai magyarság kultúrájának megtartása
Híres dal operettek, sanzonok, könnyűzenei, szalonzenei művek, magyar nóták
Tevékenység zeneszerző

Diószegi Sándor (Nyírjákó, 1915. december 4.Budapest, 1993. január 7.) zeneszerző, karnagy, református orgonista-kántortanító.

Élete[szerkesztés]

Az abonyi kántortanító majd iskolaigazgató gyermeke orgonista-kántortanítói oklevelet szerzett a nagykőrösi Tanítóképzőben. Fiatal tanítóként Pátrohán, majd a Füzesgyarmati Egyházi Iskolában tanított. Elkötelezett híve lett a Kodály-módszernek és az Éneklő Ifjúság mozgalomnak. 150 tagú gyermek és 40 tagú vegyeskart vezetett Füzesgyarmaton. 1944-ben negyedszer hívták be katonának, amikor megsebesült. Nyugatra szállították, Németországban gyógyult, pár év németországi tartózkodás után 1951-ben érkezett az Egyesült Államokba. Gyári munkásként dolgozott Chicagóban, mellette zongoristaként, zeneszerzőként egyaránt tevékenykedett. Amerikai tartózkodása idején szerény anyagi körülmények között élt, de hivatásának érezve terjesztette a magyar kultúrát. Zeneszerzői tehetsége – amelyre gyermekként, fiatalemberként Abonyban is felhívta a figyelmet - csak az 1979-es Magyarországra való visszatérése után tudott közkinccsé válni.

Végső akarata teljesült: magyar földben nyugszik Abonyban, ahova 1993. január 21-én temették szülei mellé.

Zenei, zeneszerzői tevékenysége[szerkesztés]

Itthon (1944-ig)[szerkesztés]

1934-ben mutatták be Abonyban a Hadnagy úr c. zenés játékát 6 dalbetétjével, 1935-ben került sor Mese hercege c. zenés játékának bemutatójára 8 dalbetétjével, 1936-ban a Homonnay színtársulat előadásában mutatták be Nyári felhő c. zenés játékát 16 dalbetétjével Kazal László és Major Ida vendégszereplésével, 1939-40 a Dáma c. nagyoperett megszületése, 1944. február 6-án Heinemann Sándor a Royal Revüszínház igazgatója szerződést ajánlott havi, legalább 2 szám komponálására. (Ennek a szerződésnek értelmében hangzott el a Rádióban rövidesen a Könnycseppek c. sanzonja Nagykovácsi Ilonával.)

Ezt a szerződést kénytelen volt „megszegni” az 1944 júliusában kapott katonai behívója miatt.

Amerikában (1951-től 1979-ig)[szerkesztés]

Chicagoban 1969-től államilag bejegyzett Kulturális Egyesületet szervezett „Tulipános Láda” néven, melynek keretében hétvégi Magyar Iskolát, Népdalkórust (60 taggal), Népi Tánccsoportot (40 taggal) szervezett.

Több száz magyar nótát, operett-dalt, táncdalt, sanzont komponált, amelyet közel 400 műsoros előadás, 1000 dalból álló repertoár - köztük saját szerzeményei - szólaltak meg a 30 ezer magyar és 55 ezer fős amerikai hallgatóság örömére.

38 legnépszerűbb szerzeményét hanglemezen is kiadták, ahol Bere Erzsébet – a legmagasabb szintet elérő tanítványa , akit ő tanított meg (újból) a magyar nyelvre - is közreműködött.

Az amerikai magyarság nagyra becsülte munkásságát : Musschot Mária és Szathmáry Lajos művészetpártolók az Egyesületnek klubházat vásároltak és bocsátottak a rendelkezésére.

Újra itthon (1979–től 1993-ig)[szerkesztés]

1987. október 16. első szerzői estje a Pesti Vigadóban.

Közben műveinek kottáit rendezte sajtó alá, hanglemezeket adott ki magyar nótáiból (Minden nótám neked írtam, Valahol a szívem mélyén,) operettdalaiból, sanzonjaiból és táncdalaiból (Valami szépet hadd mondjak el, Egy randevú a zongoránál). A hanglemezek megjelenését minden alkalommal élő hanglemez bemutató követett a Pesti Vigadóban vagy az Óbudai Társaskörben.

Dalait a szakma élvonalbeli művészei szólaltatták meg, mintegy elismerve ezzel dalainak művészi színvonalát.

1993-ban bekövetkezett halálát autóbaleset okozta: a gyalogos-zebrán szabályosan átkelve egy autó ütötte el.

Dalaiból[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Magyarnótaszerzők, énekesek és népdalosok lexikona. Szerk. Dr. Kikli Tivadar. Szeged, Bába és társai Kft., 1999.
  • Magyar Nemzet 1993. jan. 19.