Diósgyőr-vasgyári római katolikus templom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Diósgyőr-vasgyári római katolikus templom
Vasgyari templom(1).jpg
Egyházmegye Egri főegyházmegye
Védőszent I. István magyar király
Település
Elhelyezkedése
Diósgyőr-vasgyári római katolikus templom (Magyarország)
Diósgyőr-vasgyári római katolikus templom
Diósgyőr-vasgyári római katolikus templom
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 05′ 35″, k. h. 20° 43′ 20″Koordináták: é. sz. 48° 05′ 35″, k. h. 20° 43′ 20″
A Wikimédia Commons tartalmaz Diósgyőr-vasgyári római katolikus templom témájú médiaállományokat.

A diósgyőr-vasgyári római katolikus templom 1905 és 1908 között épült, a vasgyári kolóniára jellemző vörös tégla falazattal.

Az építés körülményei[szerkesztés]

A diósgyőri vasgyárat 1886-ban kezdték építeni, és a munkások számára a gyártól nyugatra lakótelepet, akkori szóhasználatban „gyarmatot” építettek. A katolikus felekezetű munkások az első időkben a diósgyőri egyházközség keretében végezték hitéletüket, de ez a viszonylag nagy távolság miatt, amit ráadásul gyalog kellett megtenni, kényelmetlenséget jelentett a hívők számára. Ezért már 1895-ben felmerült a gyarmaton belül építendő templom gondolata. A terv akkor vált komollyá, amikor a gyár igazgatója, Förster Károly is támogatta az ötletet, és a gyár vállalta a templom építési költségeit. Markup Ferenc igazgatóhelyettes 150 000 korona támogatást szerzett a segélyalaptól, így elkezdődhettek a tervezési munkálatok.

A templomépítés kezdetén

A tervező személye némiképp bizonytalan, bár valószínűnek látszik, hogy a terveket Murányi Lajos készítette, Szvetlik Mátyás irányítása mellett. A kiviteli tervek egy részén ugyanakkor Pfeifer József neve is szerepel, ő azonban csak 1906-tól dolgozott a gyárban, miután Murányi Lajost, éppen a templomtervek körül folyó viták miatt, 1906. január 1-jei hatállyal elbocsátották a vasgyárból.

A építkezést 1905. március 28-án kezdték el, az alapkövet pedig szeptember 3-án tette le Szmrecsányi Lajos segédpüspök, az egri érsek jelenlétében. A keresztet majdnem pontosan két év múlva helyezték el a templomtornyon. A kőműves munkák vezetője Csorba Endre miskolci építőmester volt, az asztalos munkákat Petőfi Sándor és Bartók Ferenc végezték, a vasmunka Jankovics Béla, a bádogos munka Lettrich Jenő, az ácsmunka pedig Rosenthal Ferenc nevéhez fűződik. Mind a gyár munkásai voltak.

A külső és belső munkálatok befejezése után, 1908. október 11-én szentelte fel a kész templomot a segédpüspök. A templom ekkor még a diósgyőri plébánia külső káplánságaként működött, önálló plébániává 1913. július 1-jén vált. Első plébánosa Meyer Béla volt.

A templom megjelenése[szerkesztés]

A templomot a telep egyik magasabb pontjára építették, szigetszerű elhelyezéssel, de a tervek szerinti utcaszerkezetbe illesztés nem valósult meg (a templomhoz eredetileg, a főhomlokzat irányában, nyílegyenes út vezetett volna).

A templom tömegében neogót, részleteiben neoromán stílusú. Belső tere egyhajós, három boltmezős kiképzésű, amihez három boltmezős kereszthajó kapcsolódik. Külső kiképzése igen részletezett, különböző magasságú, sokszögű résztömegek harmonikus együttese. A magas, karcsú torony két oldalán sokszög alapú fióktornyok találhatók. A kereszthajó rózsaablakai román stílusúak. A templom hátsó, déli része sokszögű, kívül támpillérekkel hangsúlyozott szentéllyel zárul, a szentély mellett félköríves záródású kápolna-sekrestye és a hátsó bejárat található. A vörös téglás külső falazatot öntött salakbeton elemek egészítik ki. A templom belső falait román stílusban, de magyaros jelleggel készült díszítő festés borítja, Kaincz János budapesti festő műve.

2015-16-ban a templomot felújították: a töredezett pala helyett fémborítást kapott a tetőzet, megújult a keleti és a nyugati homlokzat, a műkő díszítéseket kicserélték és felújították a tornyokat.

Leírása[szerkesztés]

A templom falait kőrészletekkel tagolt téglával burkolták. A félköríves, bélletes főbejárat az északi oldalon nyílik. Felette a torony falán nagyméretű, két részre osztott félköríves ablak található. A templom tornya a homlokzattól kissé előreugró, széleit támfalak teszik hangsúlyossá, a gótikára emlékeztető kőrészleteikkel. A torony harmadik szintjén három lőrésszerű ablak van (a középső magasabb a két oldalsónál). Ezt követi feljebb a támfalak legteteje között egy román oszlopokból álló mellvéd. Az oszlopsor felett közvetlen egy félköríves, kereteletlen, zsalus harangablak van a torony mind a négy oldalán, mellettük egy-egy kis lőréssel. A lőrésablakok felett kicsi, kőből készült görögkereszttel díszített címerpajzs található. A torony itt alakul át nyolcszög alakúvá, a nyolcszög szélein egy-egy kisméretű, nyolcszögletű fiatoronnyal. A négy nagy harangablak felett mindegyik oldalon óra kapott helyet. Az órák felett a torony háromszög-ívesen záródik. A toronysisak egyszerű és nyolcszögletű, tetején latin kereszttel. A torony két oldalán két kisebb méretű torony áll. A tornyok alján három oldalon félköríves, záróköves ablakok, felettük ugyanúgy ilyen ablakok, majd osztópárkány felett, mind a nyolc oldalon hármas ikerablakok, ezek felett pedig ikerablakok vannak. Az oldaltornyok sisakja ugyan egyszerű, de tetejükön kisméretű, nyolcszögletű laterna nyílik. Ezek is négyzetes alapúak majd ugyancsak nyolcszöggé alakulnak át. A templom főhajójának oldalán két nagyméretű ablak van, a toronyhoz közelebb lévő alatt egy szegmensíves, dupla ablakkal. Mindkét ablakot támpillér választja el egymástól. A kereszthajó mind a keleti és nyugati oldalán egy román rózsaablak van, alatta négy félkörös ablakkal, oldalain egy-egy román oszloppal. A templom szentélye a nyolcszög három oldalával záródik, oldalain fékőríves záródású ablakokkal. A szentélyt jobbról és balról is egy lépcsőtorony határolja. A szentély keleti felén sekrestye épület van.

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Olajos Csaba: A Diósgyőr-vasgyári kolónia. Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár. 1998. = Tanulmányok Diósgyőr történetéhez, 4.  
  • Miskolci Kalendárium 2017 – Megújult a vasgyári templom. Miskolc: MIKOM Miskolci Kommunikációs Nonprofit Kft. 2016. 154. o.  

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]