Dhammakaja mozgalom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A dhammakaja mozgalom, dhammakaja hagyomány vagy viddzsa dhammakaja (thai: ธรรมกายเคลื่อนไหว, IPA: Ṭhrrmkāy khelụ̄̀xnh̄ịw) thai buddhista hagyomány, amelyet Luang Pu Szodh Kandaszaro indított a 20. században.[1] Néhány templom szorosan kapcsolódik ehhez az irányzathoz, amelyek közül mind a bangkoki Paknam Bhaszicsaron kolostortemplomot tekinti elődjének. A mozgalom tagjai a dhammakaja meditációt gyakorolják, amelyet a tudósok a jógácsára hagyományhoz kötnek.[2][3][4] A mozgalom központi fontosságú tana szerint Buddha a dhammakaja meditáció révén érte el a megvilágosodást. Úgy tartják, hogy ez a meditáció később feledésbe merült, egészen, amíg Luang Pu Szodh Kandaszaro újból fel nem élesztette azt. A dhammakaja mozgalomhoz tartozó templomokban a dhammakaja meditációt jelentős stílusbeli és struktúrabeli különbségekkel gyakorolják[5][2][6], ezért vannak, akik a dhammakaja mozgalom kifejezést nem szeretik, helyette szimplán dhammakaja templomokról[7], illetve dhammakaja hálózatról beszélnek.[8]

Főbb templomok[szerkesztés]

Szomdet Csuang Varapunno szertartás közben

Jellemzői[szerkesztés]

Revivalist school[szerkesztés]

Annak ellenére, hogy a mozgalom szerepelt az ellentmondásos[17] az amerikai globális Fundamentalizmus projekt (The Fundamentalism Project) tanulmányai között,[18], a tudósok általában mégsem tekintik ezt a mozgalmat fundamentalistának, sokkal inkább egy régi hagyomány feléledésének. Vita tárgyát képezi, hogy ez a mozgalom új mozgalomnak számít-e. A Phra Dhammakaja kolostortemplomban kifejezetten kijelentették, hogy nem kívánnak új buddhista rendet létrehozni.[19][20] A mozgalom központi fontosságú tana szerint Buddha a dhammakaja meditáció révén érte el a megvilágosodást. Úgy tartják, hogy ez a meditáció később feledésbe merült, egészen, amíg Luang Pu Szodh Kandaszaro újból fel nem élesztette azt.[21][22][23]

A hagyományban több templomban is kifejezték, hogy szembeszállnak a hagyományos mágikus szertartásokkal, a jövendöléssel és a lottószámok megjóslásával.[24][25][26] A Phra Dhammakaja templom életrajzi írása szerint Luang Pu Sodh hasonló elveket vallott. Azonban ő gyakran gyógyított embereket meditáció segítségével, illetve a személyes amulettjének a mai napig varázserőt tulajdonítanak.[27] A mozgalom ugyanis nem tagadja a csodákat, amelyek a meditáció gyakorlatához köthetők.[28]

Tantrikus théraváda[szerkesztés]

A 2000-es évektől új bizonyítékok láttak napvilágot, amelyek alapján Luang Pu Sodh buddhista felfogása eredhet a jógácsára (vagy tantrikus théraváda) hagyományból is.[2][29][30] A dhammakaja meditációs módszer sikeresen túlélte a modernizációs kényszernyomást a 19. században, és a tudósok elmélete szerint az elméleti része a jógácsárával közös őshöz vezethető vissza.[29][31][32] Azonban Luang Pu Sodh a jógácsára hagyománnyal is azonosítható mágikus gyakorlatokat a Paknam templomban.[27] Életrajzából az derül ki, hogy szerinte Buddha tanításainak nem képezte fő részét a természetfeletti erők használata.[33] Elegendő bizonyítékok hiányában a jógácsára és a dhammakaja mozgalom elméleti kapcsolódásának vitája a mai napig nincs lezárva.[34]

Dhammakaja meditáció és az igaz lélek[szerkesztés]

A dhammakaja mozgalom legfőbb templomaiban a meditáció a legfontosabb gyakorlat. A mozgalmat lényegében a dhammakaja teszi különbözővé a többi théraváda buddhista hagyománytól,[35][36] ugyanis a mozgalom követői úgy tartják, hogy minden meditációs módszer a dhammakája eléréséhez vezet, és a nirvána elérésének csak ez a módja létezik.[37] A mozgalom szerint Buddha felfedezése volt, hogy a nirvána lényegében az igaz lelket jelenti. A mozgalomban ezt a lelket, vagy spirituális lényegiséget nevezik dhammakajának.[38][39] A mozgalomban úgy tartják, hogy a buddha és a nirvána ezen esszenciája szó szerint létezik minden érző lényben.[40][41][42] Az éntelenség tanát arra használatos módszernek tekintik, amely által elengedhető mindaz, ami nem „én” , és ezen keresztül érhető el az igaz „én”, ami a lélek.[43]

Paul Williams filozófus szerint a dhammakaja mozgalom tanításai bizonyos szempontból hasonlítanak a mahájána buddhizmus buddha-természet és trikája tanításaihoz. Úgy véli, hogy a dhammakaja mozgalom a mahájána tathágata-garbha hagyománytól függetlenül fejlődött ki, azonban hasonló buddhista értelmezésre jutott.[44]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Sirikanchana 2010, 885. o.
  2. a b c Newell 2008.
  3. Williams, P.. Buddhism: The early Buddhist schools and doctrinal history ; Theravāda doctrine, Volume 2. Routledge (2005). ISBN 0-415-33228-1 
  4. Crosby, Kate. Tantric Theravada: A Bibliographic Essay on the Writings of Francois Bizot and others on the Yogavacara Tradition, 160. o. (2000) 
  5. Review of Scott, Rachelle M., Nirvana for Sale? Buddhism, Wealth, and the Dhammakāya Temple in Contemporary Thailand. H-Buddhism, H-Net Reviews . Humanities & Social Sciences Online, 2010 (Hozzáférés: 2016. szeptember 20.)
  6. Fuengfusakul 1998, 25. o.
  7. Newell 2008, 15–6. o.
  8. (2012. február 12.) „The Sutta on Understanding Death in the Transmission of Borān Meditation From Siam to the Kandyan Court”. Journal of Indian Philosophy 40 (2), 177–198. o. DOI:10.1007/s10781-011-9151-y.  
  9. Swearer, Donald K.szerk.: Buswell, Robert E Jr: Thailand, Encyclopedia of Buddhism 2. Farmington Hills: Thomson – Gale, 831. o. (2004). ISBN 0-02-865720-9. Hozzáférés ideje: 2016. szeptember 14. 
  10. Scott 2009.
  11. Taylor 1989, 9. o.
  12. Seeger, Martin (2006). „Die thailändische Wat Phra Thammakai-Bewegung9, 121–139. o, Kiadó: Asien-Afrika Institut (Universität Hamburg).  
  13. Scott 2009, 102. o.
  14. Classic Thai Design Interiors Architecture.. Boston: Tuttle Publishing (2012. július 24.). ISBN 1-4629-0686-9 
  15. (1998. január 1.) „American law at the end of the 20th century: U.S. national reports to the XVth International Congress of Comparative Law”. American journal of comparative law 46 (Supplement 1998), 82. o, Kiadó: American Society of Comparative Law.  
  16. Khemasiddho, Phra Maha Prasith: (thai nyelven). Wat Rajorosaram Rajavaraviharn, Rama III's temple . [2010. január 9-i dátummal az eredetiből archiválva].
  17. (1994. július 24.) „Fundamentalisms Observed (The Fundamentalism Project, Volume I), Fundamentalisms and Society: Reclaiming the Sciences, the Family, and Education (The Fundamentalism Project, Volume 2), and Fundamentalisms and the State: Remaking Polities, Economies, and Militance (The Fundamentalism Project, Volume 3), edited by Martin E. Marty and R. Scott Appleby”. Sociology of Religion 55 (3), 359–363. o. DOI:10.2307/3712059.  
  18. Swearer 1991.
  19. A new Buddhist sect?: The Dhammakāya temple and the politics of religious difference, passim. o.. DOI: 10.1016/j.religion.2006.10.001 (2006. december 1.) 
  20. Cousins, L.S.. The Origins of Insight Meditation. London: University of London, School of Oriental and African Studies, 39. o. (1996) 
  21. Newell 2008, 82. o.
  22. Mackenzie 2007, 76. o.
  23. Scott 2009, 66, 79. o.
  24. McDaniel, Justin. Buddhism in Thailand: Negotiating the Modern Age, Buddhism in World Cultures: Comparative Perspectives. Santa Barabara, California: ABC-CLIO (2006). ISBN 1-85109-787-2 
  25. Sablon hiba: a title paraméter kötelező. 
  26. Cook, Nerida M. (1981), The position of nuns in Thai Buddhism: The parameters of religious recognition, Research School of Archaeology and Anthropology, Australian National University, p. 126, <http://hdl.handle.net/1885/10414>
  27. a b Newell 2008, 96. o.
  28. Mackenzie 2007, 61, 92. o.
  29. a b Williams 2008.
  30. Crosby 2000, 160. o.
  31. Mackenzie 2007, 95. o.
  32. Traditional Theravada Meditation and its Modern-Era Suppression. Hong Kong: Buddha Dharma Centre of Hong Kong (2013. július 24.). ISBN 9789881682024 
  33. Dhammakaya Foundation (1998) The Life & Times of Luang Phaw Wat Paknam (Dhammakaya Foundation, Bangkok) ISBN 978-974-89409-4-6
  34. Mackenzie 2007, 113. o.
  35. Newell 2008, 235. o.
  36. Taylor 1989.
  37. (1990. január 1.) „Religious Movements in Contemporary Thailand: Buddhist Struggles for Modern Relevance”. Asian Survey 30 (4), 400. o. DOI:10.2307/2644715.  
  38. Scott 2009, 52. o.
  39. Mackenzie 2007.
  40. (1993. január 1.) „Empire of Crystal and Utopian Commune: Two Types of Contemporary Theravada Reform in Thailand”. Sojourn: Journal of Social Issues in Southeast Asia 8 (1).  
  41. Zehner 1990.
  42. Mackenzie 2007, 31. o.
  43. Harvey 2013, 390. o.
  44. Williams 2008, 126–128. o.

Források[szerkesztés]

  • Crosby, Kate. Tantric Theravada: A Bibliographic Essay on the Writings of Francois Bizot and others on the Yogavacara Tradition, 160. o. (2000) 
  • Empire of Crystal and Utopian Commune: Two Types of Contemporary Theravada Reform in Thailand (1993. január 1.) 
  • ศาสนาทัศน์ของชุมชนเมืองสมัยใหม่: ศึกษากรณีวัดพระธรรมกาย (Religious Propensity of Urban Communities: A Case Study of Phra Dhammakaya Temple). Buddhist Studies Center, Chulalongkorn University (1998) 
  • Harvey, Peter. An Introduction to Buddhism: Teachings, History and Practices. Cambridge University Press (2013). ISBN 978-0-521-85942-4 
  • Mackenzie, Rory. New Buddhist Movements in Thailand: Towards an understanding of Wat Phra Dhammakaya and Santi Asoke. Abingdon: Routledge (2007). ISBN 0-203-96646-5 
  • McDaniel, Justin. Buddhists in Modern Southeast Asia. Blackwell Publishing (2010) 
  • Monks, meditation and missing links: continuity, "orthodoxy" and the vijja dhammakaya in Thai Buddhism. London: PhD diss.; Department of the Study of Religions School of Oriental and African Studies, University of London (2008. április 1.) 
  • Nirvana for Sale? Buddhism, Wealth, and the Dhammakāya Temple in Contemporary Thailand. Albany: State University of New York Press (2009). ISBN 978-1-4416-2410-9 
  • Seeger, Martin. Die thailändische Wat Phra Thammakai-Bewegung (német nyelven). Asia-Africa Institute, University of Hamburg (2006) 
  • Sirikanchana, Pataraporn. Dhammakaya Foundation. ABC-CLIO, 885–6. o. (2010) 
  • Swearer, Donald K.. Fundamentalistic Movements in Theravada Buddhism. Chicago & London: University of Chicago Press (1991) 
  • Contemporary Urban Buddhist ‘Cults’ and the Socio-Political Order in Thailand, 112–125. o.. DOI: 10.1111/j.1835-9310.1989.tb00100.x (1989) 
  • Williams, Paul. Mahayana Buddhism: The Doctrinal Foundations, 2, Taylor & Francis e-Library. (2008). ISBN 0-203-42847-1 
  • Zehner, Edwin. Reform Symbolism of a Thai Middle-Class Sect: The Growth and Appeal of the Thammakai Movement. Cambridge University Press on behalf of Department of History, National University of Singapore, 402–426. o. (1990) 

További információk[szerkesztés]

Nyomtatott[szerkesztés]

Internetes[szerkesztés]