Derrick Rose

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Derrick Rose
A Minnesota Timberwolves színeiben (2019)
A Minnesota Timberwolves színeiben (2019)
Teljes névDerrick Martell Rose
BecenévD-Rose
Nemzetiségamerikai
Született1988október 4. (35 éves)
Chicago, Illinois
Magasság188 cm
Tömeg91 kg
Csapat adatok
CsapatMemphis Grizzlies
Posztirányító
Mezszám21
FőiskolaMemphis
Draft1. kör, 1. hely, 2008
Chicago Bulls
Csapatai
NBAChicago Bulls2008–2016
NBANew York Knicks2016–2017
NBACleveland Cavaliers2017–2018
NBAMinnesota Timberwolves2018–2019
NBADetroit Pistons2019–2021
NBANew York Knicks2021–2023
NBAMemphis Grizzlies2023–
Válogatottság
 Egyesült Államok2008–2014
Díjak, elismerések
MVP (2011)
3x NBA All Star (2010–2012)
All-NBA Első csapat (2011)
NBA Az év újonca (2009)
NBA Első újonc csapat (2009)
NBA Skills Challange győztes (2009)
All-American Harmadik csapat – AP, NABC (2008)
Parade All-American Első csapat 2007)
Parade All-American Harmadik csapat (2005)
Parade All-American Negyedik csapat (2006)
McDonald's All-American (2007)
Illinois Mr. Basketball (2007)

Derrick Martell Rose (Chicago, 1988. október 4. –) profi kosárlabda játékos, jelenleg az NBA-ben szereplő Memphis Grizzlies csapatában játszik. Rose egy év egyetemi kosárlabda után (Memphisi Egyetem) a legelső helyen kelt el a 2008-as NBA-drafton. Ő lett az első irányító 1996 óta (Allen Iverson), akit a játékosbörze első helyén választottak ki. Rose meg is nyerte az év újonca címet. Rose 2011-ben elhódította az NBA MVP címet, amit a liga legértékesebb játékosa kap minden évben. 22 éves és 6 hónapos volt, amikor megkapta ezt az elismerést, ezzel ő lett a valaha volt legfiatalabb MVP-győztes.

Rose a 2010–2011-es szezon óta folyamatosan sérülésekkel bajlódik. A 2012-es rájátszás első meccsén a Philadelphia 76ers ellen a bal térdében elülső keresztszalag-szakadást szenvedett. Meg kellett műteni, ezért az egész 2012–2013-as szezont kihagyta. A 2013–2014-es szezonban visszatért, viszont november 22-én a Portland elleni alapszakasz meccsen megsérült a jobb meniszkusza, ezért ezt a szezont ki kellett hagynia. A következő szezonban pályára léphetett, de különböző sérülések miatt 30 meccsen nem tudott játszani.

Gyermekkora[szerkesztés]

Derrick Martell Rose Chicagóban született, Englewoodban, ami Dél-Chicago legveszélyesebb része. Anyja Brenda Rose. Apja neve ismeretlen. Három bátyja van, gyermekkorában sokat kosarazott velük a közeli parkokban.

Egyetemi évek[szerkesztés]

A Simeon Középiskolába járt, majd lehetősége nyílt a továbbtanulásra. Leginkább a Memphis Tigers edzője, John Calipari akarta szerződtetni, de az Indianai és az Illinois-i Egyetem is nagyon szerette volna magához csábítani. Végül Derrick Memphis mellett döntött, amit az egyetem történelme, és a játékosok NBA-be való eljuttatása miatt választott. A gimnáziumban 25-ös volt a mezszáma, de ezt meg kellett változtatnia amikor az egyetemre ment, hiszen Penny Hardaway is erre az egyetemre járt, akinek a mezszámát visszavonultatták. Így végül 23-as lett a száma.

A 2007–2008-as szezon elején a Memphist a szakértők az ország harmadik legjobb egyetemi csapataként tartották számon. Azonban a 26-0-s szezonkezdés után, 25 év után először, újra élre álltak az erőrangsorban. A szezont 33-1-es mérleggel zárták, a Final Fourban először a UCLA csapata ellen játszottak, melynek irányítója Russell Westbrook volt. Ezt a párharcot 85-67-re nyerte a Memphis, Derrick 25 ponttal és 9 lepattanóval végzett. A döntőben a Kansas csapata várta őket. Derrick 17 ponttal 6 lepattanóval és 7 gólpasszal zárt, de ez nem volt elég a győzelemhez. A Kansas győzött 75-68-ra.

Ezután április 15-én Rose bejelentette, hogy részt vesz a 2008-as NBA-drafton.

Pályafutása[szerkesztés]

Chicago Bulls (2008–2016)[szerkesztés]

2008–2009: az év újonca[szerkesztés]

Rose-t a Chicago Bulls választotta ki, a draft első helyén. Ő lett az első Bulls újonc Michael Jordan óta, aki az első 10 meccsén mind több, mint 10 pontot szerzett. Elnyerte a hónap újonca címet novemberben, decemberben és márciusban. Az All Star hétvégén megnyerte a Skill Challange-et, megelőzve több többszörös All Star-játékost. Ezzel Rose lett az első újonc, aki megnyerte a díjat. Végül a szezon végén a csapat a 7. helyen végzett a keleti főcsoportban. Rose-t választották az év újoncának, ezzel ő lett a harmadik Bulls-játékos, aki elhódította ezt a díjat. Michael Jordan 1985-ben, míg Elton Brand 2000-ben kapta meg az elismerést. LeBron James óta ő volt az első első választott, aki megnyerte az év újonca díjat. 16,5 pontot, 6,3 gólpasszt és 4,9 lepattanót átlagolt mérkőzésenként, 47,5%-os hatékonysággal.

A rájátszásban a címvédő Boston Celtics ellen mutatkozott be, ezen a meccsen 36 pontot, 11 gólpasszt és 4 lepattanót jegyzett. A Bulls hosszabbítás után 105–103-ra nyert. Rose a 36 pontjával beállította Kareem Abdul-Jabbar rekordját, ugyanis még egy újonc sem szerzett ennyi pontot rájátszás-debütálásán. Ő lett a második játékos az NBA történelmében Chis Paul után, aki az első rájátszás-mérkőzésén legalább 35 pontot és 10 gólpasszt szerzett. A Boston 4–3-ra megverte a Chicagót. Első rájátszásában Rose 19,7 pontot, 6,3 gólpasszt és 4,9 lepattanót átlagolt 47,5%-os mezőnygól-hatékonysággal.

2009–2010: első All Star-szezon[szerkesztés]

Az előszezon első meccsén bokasérülést szenvedett, ezért kénytelen volt kihagyni minden további az meccset az előszezonban. Az alapszakasz szezonnyitó meccsen a San Antonio Spurs ellen már tudott játszani, de csak korlátozott játékidővel. Egész novemberben hátráltatta a sérülése, de ahogy egyre egészségesebb lett, úgy fejlődött a játéka. 2010. január 28-án kiválasztották első All Star-gálájára, amit nyolc ponttal, négy gólpasszal és három labdaszerzéssel fejezett be. Ő lett az első Bulls játékos, akit beválasztottak erre az eseményre Michael Jordan óta. 2010. április 13-án a Boston Celtics ellen 39 ponttal végzett, 22 mezőnykísérletéből tizenötöt a kosárba juttatott. A Chicago ebben az évben ismét bejutott a rájátszásba, miután az alapszakaszt 41-41-es győzelem-vereség mutatóval zárták. Rose a rájátszásban 26,8 pontot és 7,1 gólpasszt átlagolt, azonban a Cleveland Cavaliers felülkerekedett rajtuk, és 4–1-re megverte őket.

Az ESPN adatai szerint Rose meze volt a negyedik legkelendőbb ebben az évben az NBA-ben.

2010–2011: a legfiatalabb MVP[szerkesztés]

2010. október 30-án az alapszakasz második meccsén Rose 39 ponttal végzett a Detroit Pistons ellen. Két nappal később 13 gólpasszal járult hozzá Luol Deng karriercsúcs 40 pontjához a Portland Trail Blazers ellen. December 10-én Rose 29 pontot és 9 gólpasszt szerzett a Los Angeles Lakers elleni győzelem során. Ez volt a Bulls első győzelme a Lakers ellen 2006 decembere óta.

Rose 2011-ben

2011. január 17-én megszerezte karrierje első tripla-dupláját. 22 ponttal, 12 gólpasszal és 10 lepattanóval zárt a Memphis Grizzlies ellen. Január 27-én ismét beválasztották az All-Star csapatba. Február 17-én a Bulls utolsó mérkőzésén az All Star-hétvége előtt Rose karriercsúcsot ért el pontok tekintetében. A Spurs elenni győzelmet 42 ponttal zárta. Március 26-án gólpasszok számában is megdöntötte korábbi csúcsát. A Milwaukee Bucks ellen 17-tel zárt.

A szezon végén a Bulls végzett a legjobb, 62-20-es mutatóval. Ez volt az első olyan szezon az 1997-98-as óta, amikor elérték a 60 győzelmet. A szezont Rose több mint 2000 ponttal és 600 gólpasszal zárta. Ezzel ő lett a harmadik játékos, aki ilyen mutatókat tud felmutatni egy szezon után, addig csak Michael Jordannek és LeBron Jamesnek sikerült ezt a bravúrt elérni.

Május 3-án megválasztották a liga legértékesebb játékosának. Bulls mezben azelőtt csak Michael Jordan nyerte meg ezt a díjat. Rose 22 éves és 6 hónapos korában kapta ezt az elismerést, ezzel ő lett a valaha volt legfiatalabb MVP. A rájátszásban az első körben az Indiana Pacers ellen játszottak és simán továbbjutottak. A második körben az Atlanta Hawks volt az ellenfél. A Hawks elleni harmadik mérkőzésen Rose 44 ponttal zárt, ezzel megdöntötte karriercsúcsát. A keleti döntőben a nagy hármas által vezetett Miami Heattel kerületek szembe. Végül a Heat felülkerekedett, 4–1-re nyert.

2011–2012: Rájátszás és a keresztszalag-sérülés[szerkesztés]

2011 decemberében Rose egy 5 éves 94,8 millió dolláros szerződést kötött a Bullsszal. Ez a szerződés a Bulls fizetési sapkájának a 30%-át foglalta magában. Zsinórban harmadik évben is bekerült az All Star-csapatba. Ő kapta a második legtöbb szavazatot a szurkolóktól Dwight Howard, az Orlando Magic játékosa után. 21,8 pontot és 7,9 gólpasszt átlagolt, amely karriercsúcsot jelentett. Ebben a szezonban különböző sérülések miatt csak 39 meccsen tudott pályára lépni. Segített Luol Dengnek megszerezni első All-Star szereplését.

A rájátszás első meccsén a Philadelphia 76ers ellen Rose egy betörés során megsérült. A bal térdét fájlalta, és lesegítették a pályáról. A sérülés idején 1 perc és 22 másodperc volt hátra a mérkőzésből. Derrick 23 ponttal 9 lepattanóval és 9 gólpasszal állt. Későbbi vizsgálatok megállapították, hogy az elülső keresztszalagja elszakadt, ezért május 12-én megműtötték. A rehabilitáció idejét 8–12 hónapra jósolták.

2012–2014: A kihagyott szezon, visszatérés és újabb sérülések[szerkesztés]

2013 januárjában már teljes edzésmunkát végzett, és az orvosoktól is megkapta a zöld utat, de valamilyen oknál fogva nem játszott egy meccset sem. Rose távolléte ellenére a Bulls bejutott a keleti konferencia elődöntőjébe, ahol a későbbi bajnok Miami Heattől kaptak ki.

2013. október 5-én tért vissza az Indiana Pacers elleni előszezon meccsen. 20 percet játszott, 13 pontot szerzett. Október 26-án visszatért Chicagóba, ahol a Bulls a Detroitot fogadta és Rose 22 ponttal zárt. A szezon első mérkőzésén, október 29-én a Bulls a címvédőhöz, a Miami Heathez látogatott. Nyert a Heat, Rose 12 pontot és 4 gólpasszt jegyzett. A szezon második meccse Chicagóban volt. A New York Knicks látogatott a United Centerbe. A Bulls nyert 82–81-re, Rose szerezte a győztes kosarat.

Április 18-án egy Portland elleni meccsen megsérült a jobb térde. MRI vizsgálatok megállapították, hogy elszakadt a meniszkusza, ezért újra meg kellett műteni. A sérülés előtt Rose 15,9 pontot és 4,3 gólpasszt átlagolt. November 25-én sikeres műtéten esett át.

2014–2015: A második visszatérés, újra a rájátszásban[szerkesztés]

Rose a szezonnyitón tért vissza a New York ellen. 13 pontot és 5 gólpasszt jegyzett 21 perc játékidő alatt. Január 14-én 32 pontot szerzett a Washington Wizards ellen. Egy hónappal később ismét térdsérülést szenvedett. 51 meccsen szerepelt a szezonban, ez volt a legtöbb a 2010-11-es szezon óta.

Február 24-én bejelentették, hogy ismét meg kell műteni, de a visszatérése idejét nem tudták megjósolni. MRI vizsgálatok megállapították, hogy ugyanazt a sérülést szenvedte el, amit 2013. november 23-án a Portland ellen, vagyis a jobb térdében ismét elszakadt a meniszkusza. A műtét sikeres volt, így csak 6 hetet kellett kihagynia. 20 kihagyott találkozó után április 8-án tért vissza az Orlando Magic ellen.

Április 18-án lejátszotta első rájátszás-mérkőzését 2012 óta. 23 ponttal és 7 gólpasszal végzett, 16 rádobásából 9 a gyűrűbe talált. Az első kör során a Milwaukee Bucks ellen 21,5 pontot átlagolt meccsenként. A második körben a Cleveland Cavaliers csapata elleni harmadik meccsen Rose a dudaszó pillanatába bedobott egy hárompontost, ezzel nyert a Bulls 99-96-ra. Végül azonban ez a párharc jelentette a végállomást, a Cavaliers jutott tovább.

2015–2016: Utolsó szezon Chicagóban[szerkesztés]

Rose a szezont egy előszezon-mérkőzésen szerzett sérülés miatt arcmaszkban kezdte. Ez befolyásolta az egész szezonját, véleménye szerint ugyanis a sérülés a látására is hatással volt. 2015. november 15-én 29 pontot szerzett a rivális Oklahoma City Thunder ellen. Egy négyszeres hosszabbításos mérkőzésen a Detroit Pistons ellen 34 pontot dobott, ebben a szezonban ezen a meccsen szerezte a legtöbbet. 2016. február 5-én játszotta a legjobb mérkőzését, a Denver Nuggets ellen a 30 pontja mellé szerzett kilenc lepattanót, valamint nyolc gólpasszt.

2016–2017: New York Knicks[szerkesztés]

2016. június 22-én Rose-t, Justin Holidayt, és egy második körös választási jogot cserélt a Chicago Bulls a New York Knicksszel José Calderón, Jerian Grant és Robin Lopezért. Rose az új csapatában október 29-én mutatkozott be a Cleveland Cavaliers ellen egy előszezon-mérkőzésen. 29 játékperc alatt 17 pontot tudott szerezni. November 4-én tért vissza Chicagóba, a Knicks tagjaként. A szurkolók vegyes érzelmekkel fogadták, ennek ellenére Rose 15 pontot, valamint 11 gólpasszt tudott elérni. November 27-én 27 pontot szerzett a Washington Wizards ellen. Pár nappal később még ennél is többet, szám szerint harmincat dobott az Oklahoma City Thunder ellen. 2017. január 10-én Rose büntetést kapott a csapattól, mert visszarepült Chicagóba az édesanyjához, erről azonban senkinek sem szólt, így lemaradt a New Orleans Pelicans elleni összecsapásról. Nyolc nappal később ismét 30 pontot ért el, ezúttal a Boston Celtics ellen. Április 2-án Rose megsérült, a bal térdében is elszakadt a meniszkusza, műtétre volt szüksége, így ebben a szezonban nem tudott többet játszani.

2017–2018: Cleveland Cavaliers–Minnesota Timberwolves[szerkesztés]

Jól kezdte az évet a Clevelandnél, ebbe a csapatba tökéletesen beleillett, LeBron James és Dwyane Wade mellett. Viszont megint megsérült, és a jó évkezdés után elcserélték. Végül a Minnesota Timberwolves játékosaként már csak kilenc találkozón játszott. A rájátszásban 14,2 pontot és 23,8 perc játékidőt átlagolt, de az első körben a Houston Rockets kiejtette őket.

2018-2019: Minnesota Timberwolves[szerkesztés]

Derrick Rose kivirágzott, és újra úgy játszott mint a sérülései előtt. Karriercsúcs 50 pontot dobott a Utah Jazz ellen 2018. október 31-én. Bokasérülés miatt 19 meccsből tizenegyet kihagyott december vége és január vége között. 2019. január 15-én a Philadelphia 76ers ellen elérte karrierje tízezredik pontját. Februárban újra három méekőzést hagyott ki és március 21-én könyöksérülés miatt befejezte a szezont. Az alapszakaszban meccsenként 4,3 gólpasszt és 18 pontot átlagolt.

2019–2021: Detroit Pistons[szerkesztés]

2019. október 23-án debütált a Detroit Pistons játékosaként, az Indiana Pacers elleni győzelmet 18 ponttal, 3 lepattanóval és 9 gólpasszal zárta. Egy Denver elleni mérkőzésen lágyék-sérülést szenvedett. Gyógyulása utáni harmadik mérkőzésen 31 pontot dobott, ezzel szezoncsúcsot ért el a Phoenix Suns ellen.

2021–napjainkig: visszatérés New Yorkba[szerkesztés]

2021. február 8-án elcserélték, így visszatért New Yorkba. A kispadról érkező Rose nagyban hozzájárult, hogy a Knicks megszerezze a negyedik helyet az alapszakaszban, harmadik helyen zárt Az Év Hatodik Embere-díj szavazásán. Május 28-án 2015 óta először szerepelt újra a rájátszásban.

Augusztus 11-én három évvel hosszabbították meg a szerződését. December 17-én újra megsérült a bal bokája, ezért öt nappal később megműtötték és két hónapot kellett kihagynia. 2022. február 25-én bőrfertőzést diagnosztizáltak a bokáján, ezért csak a következő szezon elején térhetett vissza.

Rose a válogatottban[szerkesztés]

Rose a 2010-ben és 2014-ben világbajnoki címet szerző válogatott csapat tagja volt.

Statisztikák[szerkesztés]

  JM Játszott mérkőzések   KM  Kezdőként játszott  JP/M  Játszott perc mérkőzésenként
 MG%  Mezőnygól hatékonyság  3P%  Hárompontos hatékonyság  BD%  Büntetődobás hatékonyság
 LP/M  Lepattanó mérkőzésenként  GP/M  Gólpassz mérkőzésenként  L/M  Labdaszerzés mérkőzésenként
 B/M  Blokk mérkőzésenként  P/M  Pont mérkőzésenként  Kiemelve  Karriercsúcs
 †  Bajnok  *  Legjobb a ligában    Rekord

Egyetem[szerkesztés]

Év Csapat JM KM JP/M MG% 3P% BD% LP/M GP/M L/M B/M P/M
2007–2008 Memphis 40 40 29,2 .477 .337 .712 4,5 4,7 1,2 0,4 14,9

NBA[szerkesztés]

Alapszakasz[szerkesztés]

Év Csapat JM KM JP/M MG% 3P% BD% LP/M GP/M L/M B/M P/M
2008–2009 Chicago Bulls 81 80 37,0 .475 .222 .788 3,9 6,3 0,8 0,2 16,8
2009–2010 Chicago Bulls 78 78 36,8 .489 .267 .766 3,8 6,0 0,7 0,3 20,8
2010–2011 Chicago Bulls 81 81 37,4 .445 .332 .858 4,1 7,7 1,0 0,6 25,0
2011–2012 Chicago Bulls 39 39 35,3 .435 .312 .812 3,4 7,9 0,9 0,7 21,8
2013–2014 Chicago Bulls 10 10 31,1 .354 .340 .844 3,2 4,3 0,5 0,1 15,9
2014–2015 Chicago Bulls 51 51 30,0 .405 .280 .813 3,2 4,9 0,7 0,3 17,7
2015–2016 Chicago Bulls 66 66 31,8 .427 .293 .793 3,4 4,7 0,7 0,2 16,4
2016–2017 New York Knicks 64 64 32,5 .471 .217 .874 3,8 4,4 0,7 0,3 18,0
2017–2018 Cleveland Cavaliers 16 7 19,3 .439 .250 .854 1,8 1,6 0,2 0,3 9,8
Minnesota Timberwolves 9 0 12,4 .426 .167 1.000 0,7 1,2 0,4 0,0 5,8
2018–2019 Minnesota Timberwolves 51 13 27,3 .482 .370 .856 2,7 4,3 0,6 0,2 18,0
2019–2020 Detroit Pistons 50 15 26,0 .490 .306 .871 2,4 5,6 0,8 0,3 18,1
2020–2021 Detroit Pistons 15 0 22,8 .429 .333 .840 1,9 4,2 1,2 0,3 14,2
New York Knicks 35 3 26,8 .487 .411 .883 2,5 4,2 0,9 0,4 14,9
2021–2022 New York Knicks 26 4 24,5 .445 .402 .968 3,0 4,0 0,8 0,5 12,0
2022–2023 New York Knicks 27 0 12,5 .384 .302 .917 1,5 1,7 0,3 0,2 5,6
Karrier 699 511 31,0 .456 .315 .831 3,3 5,3 0,8 0,3 17,7
All Star 3 2 21,0 .517 .667 .500 1,3 4,0 1.3 0,0 11,0

Rájátszás[szerkesztés]

Év Csapat JM KM JP/M MG% 3P% BD% LP/M GP/M L/M B/M P/M
2009 Chicago Bulls 7 7 44,7 .492 .000 .800 6,3 6,4 0,6 0,7 19,7
2010 Chicago Bulls 5 5 42,4 .456 .333 .818 3,4 7,2 0,8 0,0 26,8
2011 Chicago Bulls 16 16 40,6 .396 .248 .828 4,3 7,7 1,4 0,7 27,1
2012 Chicago Bulls 1 1 37,0 .391 .500 1.000 9,0 9,0 1,0 1,0 23,0
2015 Chicago Bulls 12 12 37,8 .396 .348 .897 4,8 6,5 1,2 0,5 20,3
2018 Minnesota Timberwolves 5 0 23,8 .509 .700 .857 1,8 2,6 0,4 0,0 14,2
2021 New York Knicks 5 3 35,0 .476 .471 1.000 4,0 5,0 0,4 0,2 19,4
Karrier 51 44 38,4 .427 .324 .845 4,4 6,5 1,0 0,5 22,4

Jegyzetek[szerkesztés]