Demokratikus és Szociális Centrum – Néppárt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Demokratikus és Szociális Centrum – Néppárt
Centro Democrático e Social – Partido Popular

CDS – People's Party logo.svg
Mottó: 'Assim faz sentido! (Így van értelme!)
Adatok
Elnök Assunção Cristas

Alapítva 1975. január 13.
Székház Largo Adelino Amaro da Costa 5
1149-063 Lisszabon, Portugália
Tagok száma 38,455 (2018)

Ideológia konzervativizmus[1]
kereszténydemokrácia
nemzeti konzervativizmus
jobboldal populizmus [2]
Politikai elhelyezkedés Jobbközép és Jobboldal között
Parlamenti jelenlét Portugál Parlament:
5 / 230
Helyi önkormányzatok:
53 / 2 074
Európai parlamenti jelenlét
1 / 21
Hivatalos színei égszín kék
Weboldala

A Demokratikus és Szociális Centrum – Néppárt (portugálul: Centro Democrático e Social – Partido Popular, rövidítése: CDS-PP) portugáliai jobboldali, konzervatív, kereszténydemokrata és nemzeti konzervatív párt. A választásokon mint Néppárt szerepel a szavazó lapokon.

Története[szerkesztés]

Alapítás[szerkesztés]

A pártot 1974. július 19-én alapították meg eleinte szervezetként, alapítói Diogo Freitas do Amaral, Adelino Amaro da Costa, Basílio Horta, Vítor Sá Machado, Valentim Xavier Pintado, João Morais Leitão és João Porto voltak.

A szegfűs forradalom utáni időkben a szervezet centrista szervezetnek jellemezte magát, de már ekkoriban számos jobboldali irányzat működött a szervezeten belül. 1975. január 13-én a Portugál Legfelsőbb Bíróság hivatalosan is pártként jegyezte be a szervezetet. A párt elnöke Freitas do Amaral lett.

1975-ben a választáson a párt 13 mandátumot szerzett az alkotmányozó nemzetgyűlésen, majd az 1976-os választáson 42 mandátumot szereztek, amivel a harmadik legerősebb portugál párttá váltak, és megelőzték a kommunistákat is.

Demokratikus Szövetség[szerkesztés]

1979-es választáson a párt a szociáldemokraták és monarchisták fémjelezte koalíciós kormány tagja lett. A koalíció neve Demokratikus Szövetség volt. A kormányon belül ez a párt kapta miniszterelnök-helyettesi és a külügyi tárcát.

1980-ban a miniszterelnök, Francisco Sá Carneiro halála után ő volt az ügyvivő miniszterelnök, majd Francisco Pinto Balsemão lett az új kormányfő. A koalíción belül nagy volt a széthúzás, és 1981-ben felbomlott.

20 év ellenzékben[szerkesztés]

A koalíció szétesése után a CDS élére új pártelnök került, Adriano Moreira, aki nem tudta megállítani a párt népszerűségvesztését, így visszatért Freitas do Amaral. 1992-ben Manuel Monteiro lett a párt elnöke, aki addig az ifjúsági tagozatot vezette. A párt ekkor felvette a Néppárt nevet, meglovagolva a Spanyol Néppárt népszerűségét. 1993-ben a pártot kizárták az Európai Néppártból, mivel nem fizettek tagdíjat illetve elutasították a maastrichti szerződést, amellyel nem voltak eléggé integrációpártok a Néppárt szemében.

1995-ben a párt a választáson 15 mandátumot szerzett, és már évek óta nem tudott megújulni.

1999-ben Paulo Portas lett az új párt elnök, akivel a párt jobbra tolódott el.

Ideológia[szerkesztés]

A párt ideológiája eleinte jobbközép volt, majd a későbbiekben jobbra tolódott. A párton belüli irányzatok hasonlóak a szociáldemokratákéhoz. Alapvető különbség hogy ez a párt a kereszténydemokrácia szellemiségén alapult meg, míg a Szociáldemokrata Párt a politikai centrum képviseletét látta el a kezdeti időkben. A mai napig a párton belül irányzatok közt számos vita szokott keletkezni, hisz sokak számára nem egyértelmű hogy a párt a centrumhoz vagy a Szociáldemokratáktól jobbra vannak a politikai palettán. [3]

A párt eleinte európa-párti álláspontot képviselt, amely Manuel Monteiro elnökségével változott meg. Monteiro alatt enyhén euroszkeptikus szellemiségű lett a párt, ellenezte a maastrichti szerződést, amely miatt az Európai Néppárt kizárta a pártcsaládból. Emiatt a Néppárton kívüli konzervatív pártokat tömörítő Unió Európáért szövetség tagja lett. Az euroszkeptikus álláspont Paulo Portas elnöksége idején is megmaradt, de az ő idején sikerült a pártnak visszakerülni a Néppártba. [4]

A párt mindig is abortuszellenes álláspontot képviselt. A párt az abortusz legalizálása ellen kampányolt az 1998-as és a 2007-es portugáliai népszavazási kampány alatt. [5] A párt szavazóbázisa főleg az ország északi részén élő gazdákból valamint a vállalkozói és cégvezetői rétegben. [6]

A párt fontosnak tartja a bevándorlás szigorítását, ellenzik az európai föderalizmust.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Nordsieck, Wolfram: Portugal. Parties and Elections in Europe , 2019. (Hozzáférés: 2019. október 8.)
  2. Claire Annesley, ed. (2005), A Political And Economic Dictionary Of Western Europe, Routledge, p. 259
  3. (August 2005) „Party System Change in Portugal, 1974-2005: The Role of Social, Political and Ideological Factors”. Portuguese Journal of Social Science 4 (2), 81–100. o. DOI:10.1386/pjss.4.2.81/1.  
  4. Magone (2003), p. 144
  5. (May 2003) „How can governments be accountable if voters vote ideologically?”. Working Paper 2003 (191), Kiadó: CEACS.  
  6. (2004) „The Determinants of Vote Intentions in Portugal”. Public Choice 118 (3–4), 341–364. o. DOI:10.1023/B:PUCH.0000019913.00616.e2.