Demjén István (lelkész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Demjén István
Született 1888. január 9.
Budapest
Elhunyt 1962.
Örkény ?
Nemzetisége magyar
Foglalkozása lelkész

Demjén István, teljes nevén: Demjén István Lajos Imre (Budapest, 1888. január 9.Örkény?, 1962.) református lelkész.

Élete[szerkesztés]

Demjén Sándor és Molnár Ilona fiaként született.[1] Három és fél éven keresztül szolgált a harctéren az első világháborúban, részint a fronton, részint pedig kórházakban. Később pedig a bánáti Kevevárán volt lelkész, innen a szerbek űzték el. Ekkor került Budafokra, 1922. július 16-án lett a budafoki református gyülekezet lelkipásztora. Ezt a tisztséget addig Murányi János töltötte be, aki 1921 februárjában Amerikába távozott.

Demjén István volt a budafoki református templom építésének kezdeményezője és fő szervezője. 1926-ra megduplázta a református hívek számát kb. 3000-re. A gyülekezet 1924 tavaszán indította el a gyűjtést a templomépítésre. Szerény lelkészi fizetéséből Demjén István egymillió koronás adományt tett, Madary Lajos főgondnok pedig ötszázezer koronát ajánlott fel. 1926. augusztus 14-én tették le a templom alapkövét, 1927. október 2-án került sor a Ravasz László általi ünnepélyes felszentelésre.[2]

Demjén István munkásságának köszönhetően a budafoki templom építésével egy időben Kelenvölgyben gyülekezeti ház, Nagytétényben és Albertfalván imaházak épültek.

Lelkészi feladatain túlmenően 1922-ben megalapította a 241. sz. Bethlen Gábor cserkészcsapatot, melyet a Rákosi-rendszer betiltott. Ez csak a rendszerváltás után indulhatott újra. Ebben a csapatban szerezte többek között Dávid Géza kajak-kenu mesteredző is az első vízi élményeket. Demjén István diakonissza állást szervezett a szegény családok támogatására, valamint balatoni telkeket vásárolt és nyaranta gyermekeket táboroztatott. Személyesen vállalta el a teljesen árva gyermekek gyámságát, megszervezte a magatehetetlen öregek napi ellátását is. A lelkész közreműködése és ajánlólevelei révén sokan jutottak álláshoz pl. a Csonka János Gépgyárban és a GAMMA üzemeiben.

1925-ben gyülekezeti lapot indított Egyházi Híradó címmel, ez később Református Híradó néven országos újsággá vált.[3] A kormány kényszernyúgdíjazta 1952-ben, majd Örkénybe telepítették ki, ahol fia református lelkészként tevékenykedett. Ott hunyt el 1962-ben.

Emlékezete[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Keresztelése, Bp. ref.
  2. 80 éves a Budafoki Református templom. [2008. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 22.)
  3. http://reformatusoklevele.reformatus.hu/65text.html

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.  
  • Szögi László: Magyarországi diákok németországi egyetemeken és főiskolákon 1789-1919. Bp., Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára, 2001.
  • A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. Bp., 1930. Europa ny.