Demjén István (lelkész)

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a lelkészről szól. Hasonló címmel lásd még: Demjén István (egyértelműsítő lap).
Demjén István
Született1888. január 9.
Budapest
Elhunyt1962. augusztus 6.
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásalelkész
A Wikimédia Commons tartalmaz Demjén István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Demjén István, teljes nevén: Demjén István Lajos Imre (Budapest, 1888. január 9.[1] – Budapest, 1962. augusztus 6.)[2] református lelkész.

Élete[szerkesztés]

Demjén Sándor postatiszt és Molnár Ilona fiaként született.[1] Három és fél éven keresztül szolgált a harctéren az első világháborúban, részint a fronton, részint pedig kórházakban. Később pedig a bánáti Kevevárán volt lelkész, innen a szerbek űzték el. Ekkor került Budafokra, 1922. július 16-án lett a budafoki református gyülekezet lelkipásztora. Ezt a tisztséget addig Murányi János töltötte be, aki 1921 februárjában Amerikába távozott.

Demjén István volt a budafoki református templom építésének kezdeményezője és fő szervezője. 1926-ra megduplázta a református hívek számát kb. 3000-re. A gyülekezet 1924 tavaszán indította el a gyűjtést a templomépítésre. Szerény lelkészi fizetéséből Demjén István egymillió koronás adományt tett, Madary Lajos főgondnok pedig ötszázezer koronát ajánlott fel. 1926. augusztus 14-én tették le a templom alapkövét, 1927. október 2-án került sor a Ravasz László általi ünnepélyes felszentelésre.[3]

Demjén István munkásságának köszönhetően a budafoki templom építésével egy időben Kelenvölgyben gyülekezeti ház, Nagytétényben és Albertfalván imaházak épültek.

Lelkészi feladatain túlmenően 1922-ben megalapította a 241. sz. Bethlen Gábor cserkészcsapatot, melyet a Rákosi-rendszer betiltott. Ez csak a rendszerváltás után indulhatott újra. Ebben a csapatban szerezte többek között Dávid Géza kajak-kenu mesteredző is az első vízi élményeket. Demjén István diakonissza állást szervezett a szegény családok támogatására, valamint balatoni telkeket vásárolt és nyaranta gyermekeket táboroztatott. Személyesen vállalta el a teljesen árva gyermekek gyámságát, megszervezte a magatehetetlen öregek napi ellátását is. A lelkész közreműködése és ajánlólevelei révén sokan jutottak álláshoz pl. a Csonka János Gépgyárban és a GAMMA üzemeiben.

1925-ben gyülekezeti lapot indított Egyházi Híradó címmel, ez később Református Híradó néven országos újsággá vált.[4] A kormány kényszernyugdíjazta 1952-ben, majd Örkénybe telepítették ki, ahol fia református lelkészként tevékenykedett. 1962-ben hunyt el Budapesten. Felesége Bod Irén volt, akivel Dálnokon házasodott 1912-ben.[2]

Emlékezete[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Budapest-Kálvin téri református egyházközség keresztelési anyakönyve 44/1888.
  2. ↑ a b Budapest VII. kerületi állami halotti anyakönyv 1416/1962.
  3. ↑ 80 éves a Budafoki Református templom. [2008. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 22.)
  4. ↑ Archivált másolat. [2009. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 22.)

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Szögi László: Magyarországi diákok németországi egyetemeken és főiskolákon 1789-1919. Bp., Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára, 2001.
  • A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. Bp., 1930. Europa ny.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Demjén_István_(lelkész)&oldid=26286557”