Demeter Márton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Demeter Márton
Életrajzi adatok
Születési név Demeter Márton
Született ?
Nemzetiség magyar
Elhunyt 1741. október 27.
Munkássága
Vallás keresztény
Felekezet római katolikus

Demeter Márton (? – 1741. október 27.) magyar kanonok, gyulafehérvári nagyprépost, egyházi író.

Élete[szerkesztés]

Mikes Mihály udvari papja s annak moldvai és havasalföldi vándorlásaiban hű követője volt. A Rákóczi-szabadságharcról, a fejedelem marosvásárhelyi beiktatásáról, melyen mint szemtanú jelen volt, a katolikus vallás ügyeiről s Mikes Kelemennel tett utazásairól naplót vezetett.

1709-ben katolikus hitre térítette az unitárius Kolosvári Pált (1684–1731), II. Rákóczi Ferenc titkárát.[1] 1724-ben a Kolozsvárra visszatelepülő minoritáknak adta a Szent Péter és Szent Pál apostolok tiszteletére épített hóstáti templomot.[2]

Antalfi János erdélyi katolikus püspök halála után az Erdélyi Római Katolikus Státus által összehívott püspökjelölő gyűlésen ő kapta a legtöbb szavazatot (38), de III. Károly magyar király a legkevesebb szavazatot (7) elérő Sorger Györgyöt nevezte ki a tisztségre.[3]

Ő építtette ki a gyulafehérvári érseki székesegyház sekrestyéjét barokk stílusban (1730).[4] Anyagilag támogatta a brassói ferences templom berendezését.[5]

Munkái[szerkesztés]

  • A szent háromságnak, azaz az atyának, és fiúnak, és szent léleknek, három valóságos isteni személyeknek egy igaz, örök és egyenlő istenségekről való… egyedül üdvességes hiti, vallása, és tudománya…, Kolozsvár, 1732 (Pennalota jezsuita nyomán; a Bartók János által írt unitárius hitvallás cáfolata)[6]
  • Levele gr. Kornis Antal kamarás hunyadmegyei főispánhoz Gyulafehérvárról 1736. jún. 23. a Tört. Lapokban (II. 1875. 15. sz.) jelent meg.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Magyar katolikus lexikon VII. (Klacs–Lond). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2002.  
  2. Sas Péter: A katolicizmus jelentősége Kolozsvár építészetében. Keresztény Szó, 8. sz. (2000)
  3. Bíró Vencel: Püspök jelölés az erdélyi római katholikus egyházmegyében. Erdélyi Múzeum, XXXV. évf. 7–9. sz. (1930) 231–257. o.
  4. Kabdebó Gyula: A gyulafehérvári székesegyház. Magyar építőművészet, IX. évf. 5. sz. (1911)
  5. A brassói Keresztelő Szent János ferences templom. Romániai magyar lexikon. adatbank.ro. (Hozzáférés: 2013. október 2.)
  6. Kis Domokos: Confessio: Az unitáriusok vallástétele. Irodalomtörténeti Közlemények, I. évf. 96. sz. (1992) 83–99. o.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Danielik József: Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. Második, az elsőt kiegészítő kötet. Pest, Szent István Társulat, 1858
  • Ferenczi Sándor: A gyulafehérvári (erdélyi) főegyházmegye történeti névtára. Bp.-Kolozsvár, Szent István Társulat-Verbum, 2009
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend.: Viczián János
  • Magyar katolikus lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904