Dej (muszlim méltóság)

A dej (eredete az oszmán-török nyelvből származik, jelentése „nagybácsi”) Algír, Tripolitánia és Tunisz régiók uralkodóinak címe volt az Oszmán birodalomban 1671-től kezdődően. Az algériai oszmán kormányzóság létrehozásától a francia hódításig 1830-ban huszonkilenc dey töltötte be ezt a tisztséget.

William Bainbridge amerikai parancsnok tiszteleg a dej előtt, 1800 körüli ábrázolás.

A dejt a helyi polgári, katonai és vallási vezetők választották meg, hogy kormányozza a területet, az oszmán szultántól nagyfokú autonómiát kapott. Bevételeinek fő forrásai a mezőgazdasági népességre kivetett adók, a vallási adók és a Földközi tengeren garázdálkodó kalózok által fizetett védelmi díjak voltak. Az Oszmán Birodalom európai részén, különösen hanyatlásának idején, a törvényen kívüli janicsár és yamak csapatok vezetői néha megszerezték a dahi vagy dahia címet, amely a dej tisztségből származik.

A dejt a hadsereg és a haditengerészet parancsnokai, a hajómester, a kincstárnok és az adószedő segítette a kormányzásban.

Az algíri (Algír) dej birodalma három tartományra (Constantine, Titteri és Mascara) volt felosztva, amelyeket egy általa kinevezett bej irányított.

Az algériai dej-ek uralma 1830. július 5-én ért véget, amikor Husszein dej (1765–1838) megadta magát a betörő francia csapatoknak.

Az utolsó tripolitániai dejt Ahmed Karamanli ölte meg, aki 1711-ben megalapította a róla elnevezett Karamanli-dinasztiát.

Algír vezetőinek beiktatása

Az oszmán-algériai méltóság és tudós, Hamdan Kodzsa szerint a dej vagy pasa csak a díván tagjainak jelenlétében kaphatja meg a címet, és csak akkor, ha megérkezik az oszmán kapu kaftánja és a kinevezést megerősítő fermán, ők azok, akik a választás után kijelölik személyét a Fennséges Kapu követének, aki azért érkezik, hogy átadja a már biztos jelöltet.

Minden bairam (ünnep) alkalmával megismétlik a szertartást, a következő képpen: egy teremben ülést tartanak; a dej, azaz a kinevezett személy a díván közepére áll; javasolják az újraválasztását, és amikor ez megtörténik, visszaadják neki oklevelét; de ha a tanács nem egyezik meg, egy másik dejt választanak helyette.

A 18. században, Baba Ali Chaouche puccsát követően a díván meggyengült, ennek következtében a dej hatalma megerősödött. A 19. századra a díván döntéseit többnyire figyelmen kívül hagyták, különösen a janicsár dívánt. A dej tanácsa (amelyet William Shaler kabinetnek is nevezett) egyre hatalmasabbá vált. Ali Kodzsa dej annyira meggyengítette a janicsár divánt, hogy az már nem rendelkezett semmilyen hatalommal. Ez felbosszantotta a janicsárokat, akik puccsot indítottak a kormányzó ellen. A puccs kudarcot vallott, mivel a dej sikeresen felállította a kabil zvava lovasságból, arab gyalogosokból és kolughli csapatokból álló hadseregét. A janicsárok közül sokakat kivégeztek, a többiek pedig elmenekültek. A diván ezentúl az algíri kaszba erődben működött.

Források

• Bertarelli, L.V. (1929). Guida d'Italia, Vol. XVII (in Italian). Milano: Consociazione Turistica Italiana.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Dey című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.