De Broglie-hipotézis

Az elektromágneses sugárzásnál számos esetben jelentkezett a kísérletek értelmezésénél a hullám-részecske kettősség. Louis de Broglie 1924-ben vetette fel azt, hogy a közönséges anyagi részecskéknek is ilyen kettős természetet kellene tulajdonítani. De Broglie szerint a nyugalmi tömeggel rendelkező, p lendületű részecskékhez rendelhető hullám hullámhossza legyen: $\lambda ={\frac {h}{p}}$, ahol h=6,626 x 10⁻³⁴ Js az úgynevezett Planck-állandó. Ha egy elektront U potenciálkülönbségen felgyorsítunk, akkor v sebességre tesz szert: $eU={\frac {1}{2}}mv^{2}$, így $v={\sqrt {\frac {2eU}{m}}}$. Ennek megfelelően a lendülete: $p=m\cdot {v}=m\cdot {\sqrt {\frac {2eU}{m}}}={\sqrt {2eUm}}$, de Broglie-hullámhossza pedig: $\lambda ={\frac {h}{p}}={\frac {h}{\sqrt {2eUm}}}$.

Forrás

• Miskolci Egyetem

Kapcsolódó szócikk

• Davisson–Germer-kísérlet