Ugrás a tartalomhoz

David Janssen

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
David Janssen
Dr. Kimble szerepében A szökevény című sorozatban (1963)
Dr. Kimble szerepében A szökevény című sorozatban (1963)
SzületettDavid Harold Meyer[1]
1931. március 27.[2][3][4]
Elhunyt1980. február 13. (48 évesen)[2][3][4]
Állampolgárságaamerikai
Nemzetiségeamerikai
Házastársa
Élettársa1964: Suzanne Pleshette(wd)
SzüleiBerniece Janssen
Harold Edward Meyer
Foglalkozása
IskoláiFairfax High School
Kitüntetései
Halál okaszívinfarktus
SírhelyeHillside Memorial Park
Színészi pályafutása
Aktív évek1945-1980
Híres szerepei
Műfajokwestern
Díjai
Golden Globe-díjak
Legjobb férfi főszereplő (drámasorozat)
The Fugitive (1966)
A Wikimédia Commons tartalmaz David Janssen témájú médiaállományokat.

David Janssen, eredeti nevén David Harold Meyer (Naponee(wd), Nebraska, USA, 1931. március 27. – Malibu, Kalifornia, 1980. február 13.) Golden Globe-díjas amerikai színész, aki legnagyobb sikereit televíziós filmekben és sorozatokban aratta. Egyik legismertebb főszerepe Dr. Kimble alakítása volt az 1963–1967 között sugárzott The Fugitive (A szökevény) című fekete-fehér tévésorozatban.

Élete

[szerkesztés]

Származása, ifjúsága

[szerkesztés]

David Harold Meyer néven született a nebraskai Naponee faluban. Svájci-német, ulsteri és skót felmenőktől származott. Apja Harold Edward Meyer bankár, anyja, született Berniece Graf leánykorában a Ziegfeld revütáncosnője volt, aki az állam szépségversenyén elnyerte a Miss Nebraska címet.[5] Szülei 1935-ben elváltak. 1936-ban anyja az ötéves Daviddel együtt Los Angelesbe költözött és 1940. szeptember 29-én feleségül ment Eugene Janssenhez. Ifjúságát David Hollywoodban töltötte. Jó viszonyba került izraelita vallású mostohaapjával, és amikor tizenévesként először próbálkozott a show-biznisszel, felvette Janssen családnevét.[6]

A Los Angeles-i Fairfax középiskolába járt. Kiváló tehetségű kosárlabdajátékos volt, olyan egyéni pontszerző rekordot állított fel, melyet húsz éven át senki sem tudott megdönteni. Sportkarrierjét azonban egy baleset miatt fel kellett adnia. Jelentkezett a 20th Century Fox filmgyárban. Első apró, névtelen filmszerepét William A. Seiter rendező 1944-ben forgatott It's a Pleasure című zenés revüfilmjében kapta. Elálló fülei miatt azonban a stúdió nem szerződtette további szerepekre.

Színészi pályája

[szerkesztés]

David átváltott a Universal Studios filmgyárhoz, ahol az 1950-es évek elején számos filmben kapott apró szerepeket, így Douglas Sirk rendező Amit megenged az ég című 1955-ös melodrámájábanak egyik jelenetében. Bevonult kétéves sorkatonai szolgálatra, a kaliforniai Fort Ordban(wd) szolgált. Itt barátságot kötött két jövendő színész katonatársával, Martin Milnerrel(wd) és Clint Eastwooddal.[7][8] Eastwood bátorította Janssent, hogy az apró mellékszerepek ne szegjék kedvét, és haladjon tovább a színészi pályán.[9]

Kisebb-nagyobb filmes munkák után 1957-ben Janssen megkapta első sorozat-főszerepét, a Richard Diamond, Private Detective (1957–1960) krimisorozatban.[10] Az igazi nagy áttörést 1958-ban érte el a Richard Diamond, Private Detective című krimisorozatban, ahol a címszereplő magánnyomozót alakította. A népszerű sorozat három éven át futott. 1960-ban Phil Karlson Hell to Eternity című háborús–patrióta filmdrámájában kiképző őrmesterként jelent meg, alakításáért az év felfedezettjének járó Golden Globe-díjra jelölték.

Ennél is nagyobb sikert hozott számára a felesége gyilkosát kereső, ártatlanul elítélt Dr. Richard Kimble alakítása a The Fugitive (A szökevény) című krimi-kalandfilmsorozatban, melyet 1963–1967 között sugároztak. Szerepéért 1965-ben két kategóriában is elnyerte a Golden Globe-díjat. Ez a főszerep világszerte annyira ismertté és népszerűvé tette, hogy az 1960-as évek végén több, az ő testére szabott szerepet kapott. Szerepelt Michael Anderson rendező A halász cipője (1968) című politikai filmdrámájában, Anthony Quinn és Laurence Olivier mellett, valamint John Sturges rendező science-fiction thrillerében, a Marooned-ban (1969), Gregory Peck és Richard Crenna társaságában.

Sikerei ellenére Janssen mozifilmes szerepei az 1960-as évek végére megritkultak. Ismét a televízió felé fordult. Harmadik sorozat-főszerepét a rövid életű O’Hara, US Treasury című sorozatban kapta, ahol az Egyesült Államok pénzügyminisztériumnak főtisztviselőjeként jelent meg.[11] Még nagyobb sikert aratott utolsó sorozat-főszerepében, mint Harry Orwell magándetektív a Harry O (1974–1978) című bűnügyi kalandfilm-sorozatban.[12] 1976-ban Charlton Heston és John Cassavetes mellett szerepelt a Rémület a stadionban című akciófilmben. 1978–1979-ben megjelent a Centennial című történelmi sorozat-eposzban, amely Colorado állam két évszázados történelmét kíséri végig, családok és generációk sorsán át, neves sztárok (Raymond Burr, Barbara Carrera, Richard Chamberlain, Robert Conrad, Richard Crenna, Chad Everett, Timothy Dalton, Sally Kellerman, Donald Pleasence, Lynn Redgrave, Dennis Weaver, Andy Griffith, Robert Vaughn, Mark Harmon és mások) felvonultatásával. Paul Garrett szerepén kívül Janssen adta a sorozat eredeti angol nyelvű narrátorának hangját is. 1979-ben John Jacob Astort alakította William Hale rendező S.O.S. Titanic című filmdrámájában. Folyamatosan dolgozott hirtelen haláláig, 1980-ig. 1980-ban forgatott utolsó filmjeit posztumusz mutatták be. Több, mint 90 játékfilmben és tévés produkcióban szerepelt.

  • A szökevényben (1967)
    A szökevényben (1967)
  • Első feleségével, Ellie Grahammel (1960)
    Első feleségével, Ellie Grahammel (1960)
  • 1974-ben
    1974-ben

Magánélete

[szerkesztés]

Első felesége Ellie Graham belsőépítésznő volt, akivel 1958-vel házasodott össze.[13][14] 1964-ben Janssen több hónapon át házasságtörő viszonyt folytatott Suzanne Pleshette(wd) színésznővel, 1968-ban a házasfelek elváltak.[15][16] 1975-ben Janssen feleségül vette Dani Crayne(wd) korábbi modellt és színésznőt, aki vele maradt Janssen haláláig, 1980-ig.[17]

Halála

[szerkesztés]

Janssen krónikus alkoholista volt és erős dohányos.[18] 48 éves korában malibui otthonában, súlyos szívinfarktus miatt hirtelen hunyt el. Halálának okát hajszolt életvitelének, túlvállalt munkájának és káros szenvedélyeinek tulajdonították.[14][19]

A kaliforniai Culver Cityben, a Hillside Memorial Park temetőben temették el,[20] számos amerikai és angol színésztársa – köztük Johnny Carson, Richard Harris, Rod Stewart, Gregory Peck Jack Lemmon, George Peppard és James Stewart – jelenlétében. Az özvegy Dani Crayne felkérésére a gyászbeszédet Suzanne Plechette mondta el.

Főbb filmszerepei

[szerkesztés]
  • 1945: It’s a Pleasure; névtelen szereplő
  • 1951: Boston Blackie; tévésorozat; pénzszállító autó sofőrje
  • 1952: Francis Goes to West Point; Thomas tizedes
  • 1952: Yankee Buccaneer; Beckett
  • 1955: Cult of the Cobra; Rico Nardi
  • 1955: Chief Crazy Horse; Colin Cartwright hadnagy
  • 1955: Francis in the Navy; Anders hadnagy
  • 1955: A pokolba és vissza (To Hell and Back); Lee hadnagy
  • 1955: Amit megenged az ég (All That Heaven Allows); Freddie Norton
  • 1956: The Toy Tiger; Larry Tripps
  • 1956: Showdown at Abilene; Verne Ward
  • 1956: Francis in the Haunted House; Hopkins rendőr hadnagy
  • 1958: Lafayette Escadrille; Duke Sinclair
  • 1960: Hell to Eternity; Bill Hazen őrmester
  • 1957–1960: Richard Diamond, Private Detective; tévésorozat; Richard Diamond / Chuck Garrett
  • 1961: A bika tüze (Ring of Fire); Steve Walsh őrmester
  • 1961: King of the Roaring 20’s: The Story of Arnold Rothstein; Arnold Rothstein
  • 1961: Twenty Plus Two; Tom Alder
  • 1961: Man-Trap; Vince Biskay
  • 1963: My Six Loves; Marty Bliss
  • 1963: The Fugitive (A szökevény); tévéfilm; Dr. Richard Kimble / James Lincoln
  • 1966: Warning Shot; Tom Valens őrmester
  • 1963–1967: The fugitive (A szökevény); tévésorozat; Dr. Richard Kimble / Frank Davis/ Ben Lewis
  • 1968: A zöldsapkások (The Green Berets); George Beckworth
  • 1968: A halász cipője (The Shoes of the Fisherman); George Faber
  • 1969: Marooned; Ted Dougherty
  • 1969: Generation; Jim Bolton
  • 1970: Macho Callahan; Diego Callahan
  • 1970: Night Chase; tévéfilm; Adrian Vico
  • 1971–1972: O’Hara United States Treasury; tévésorozat; Jim O’Hara
  • 1972: The Longest Night; tévéfilm; Alan Chambers
  • 1972: Moon of the Wolf; tévéfilm; Aaron Whitaker seriff
  • 1973: A szitakötő tanúskodik (Birds of Prey); tévéfilm; Harry Walker
  • 1973: Hijack!; tévéfilm; Jake Wilkenson
  • 1973: Pionírfeleség (Pioneer Woman); tévéfilm; Robert Douglas
  • 1974: Smile Jenny, You’re Dead, tévéfilm; Harry Orwell
  • 1974: Fer-de-Lance; tévéfilm; Russ Bogan
  • 1975: Once Is Not Enough; Tom Colt
  • 1976: Zsarolás egy svájci bankban (The Swiss Conspiracy); David Christopher
  • 1973–1976: Harry O.; tévésorozat; Harry Orwell
  • 1976: Stalk the Wild Child; tévéfilm; Dr. James Hazard
  • 1976: Rémület a stadionban (Two-Minute Warning); Steve
  • 1976: Mayday at 40.000 Feet!; tévéfilm; Pete Douglass kapitány
  • 1977: Warhead; Tony Stevens
  • 1977: A Sensitive, Passionate Man; tévéfilm; Michael Delaney
  • 1977: Golden Rendezvous; Charles Conway
  • 1978: Superdome; tévéfilm; Mike Shelley
  • 1978: Nowhere to Run; tévéfilm; Harry Adams
  • 1978: Sono stato un agente C.I.A.; Lester Horton CIA-ügynök
  • 1978: The Word; tévé-minisorozat; Steve Randall
  • 1978–1979: Centennial; tévé-minosorozat; Paul Garrett / Narrátor hangja
  • 1979: S.O.S. Titanic (S.O.S. Titanic); tévéfilm; John Jacob Astor
  • 1979: The Golden Gate Murders; tévéfilm; Paul Silver nyomozó őrmester
  • 1980: A hegy fogságában (High Ice); tévéfilm; Glencoe MacDonald
  • 1980: Pánik az első oldalon (City in Fear); tévéfilm; Vince Perrino
  • 1982: Inchon; David Feld

Főbb elismerései, díjai

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Meyer-17174
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). Find a Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Shirley Eder: ’Angels’ Will Be Back – Without Shelly Hack (angol nyelven). St. Petersburg Independent pp. 12B. Knight–Ridder Newspapers, 1980. február 20.
  6. ↑ David Janssen. Hollywood Walk of Fame, 2019. október 25. (Hozzáférés: 2024. március 30.)
  7. ↑ Hilary de Vries: Cover Story: His Own Man… Always: Clint Eastwood used to be the actor with no name. Respect came, but only after years of spaghetti cowboy and Dirty Harry jokes. Now, as he saddles up again, he still deals with life on his own terms (angol nyelven). Los Angeles Times, 1992. augusztus 2. (Hozzáférés: 2024. március 18.)
  8. ↑ Martin Milner, star of ’Adam-12’ and ’Route 66,’ dies (angol nyelven). MPR News.org, 2015. szeptember 7. (Hozzáférés: 2025. október 1.)
  9. ↑ Der Felsen: Zum 85. Geburtstag von Clint Eastwood (de-DE nyelven), 2015. május 31. (Hozzáférés: 2020. június 8.)
  10. ↑ Richard Diamond, Private Detective (angol nyelven). TVGuide.com. (Hozzáférés: 2024. augusztus 27.)
  11. ↑ O'Hara, United States Treasury (angol nyelven). TVGuide.com. (Hozzáférés: 2024. augusztus 27.)
  12. ↑ Harry O (angol nyelven). TVGuide.com. (Hozzáférés: 2024. augusztus 27.)
  13. ↑ Private Eye Caught (angol nyelven). The Miami News, 1958. augusztus 25. [halott link]
  14. ↑ a b Yardena Arar: Actor David Janssen Dies of Heart Attack at Age 48. Sarasota Herald-Tribune, 1980. február 14.
  15. ↑ Suzanne Pleshette Interview Part 2 of 5 (idő: 25:50’) (angol nyelven). YouTube.com, 2006. február 9.
  16. ↑ (Closer Staff): The Ups and Downs of David Janssen’s Love Life: Meet the Late „Fugitive” Actor’s 2 Wives. Closer Weekly.com
  17. ↑ Tom Gliatto: The First Fugitive (angol nyelven). People, 1993. szeptember 13. [2014. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva].
  18. ↑ Heather Keets. „The end of „The Fugitive””, EW.com, 1993. augusztus 27.. [2022. november 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (angol nyelvű) 
  19. ↑ Michael Seiler: From the Archives: Massive Heart Attack Kills Actor David Janssen, 48 (angol nyelven). Los Angeles Times, 1980. február 14.
  20. ↑ David Janssen eigentl. David Harold Meyer (német nyelven). Knerger.de. (Hozzáférés: 2025. október 20.)
  21. ↑ Hollywood Star Walk: David Janssen (angol nyelven). Los Angeles Times

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:David Janssen
A Wikimédia Commons tartalmaz David Janssen témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=David_Janssen&oldid=28582849”