Darkó Jenő
| Darkó Jenő | |
| Született | 1880. július 13.[1] Dálnok |
| Elhunyt | 1940. január 8. (59 évesen)[2] Debrecen |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Debreceni köztemető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Darkó Jenő témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Darkó Jenő (Dálnok, 1880. július 13. – Debrecen, 1940. január 8.) görög filológus, bizantinológus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1913).
Élete[szerkesztés]
Budapesti és müncheni tanulmányok, illetve külföldi útjai után 1906-tól pápai, majd budapesti középiskolai, 1908-tól debreceni főiskolai tanár. 1910-től a Budapesti Egyetem magántanára, 1914-től a Debreceni Egyetem nyilvános rendes tanára. 1928–1929-ben az egyetem rektora.
A debreceni Székely Társulat elnökeként egyik alapítója a Hargitaváralja című folyóiratnak. Főleg a bizánci történetírókkal mint a magyar történelem forrásaival foglalkozott. Kiadta Laonikos Chalcocondyles szövegét.
A Kőrösi Csoma Sándor Önképzőkör tagja.
Művei[szerkesztés]
- 1910 A magyarokra vonatkozó nevek a bizánci íróknál. Budapest.
- 1915 Bölcs Leó Taktikájának hitelessége magyar történeti szempontból. Budapest.
- 1919 Beszédek Erdélyért. Debrecen.
- 1922–1927 Editiones Criticae Scriptorum Graecorum et Romanorum 10–12. Budapest.
- 1933 Byzantinisch-ungarische Beziehungen in der zweiten Hälfte des XIII. Jahrhunderts. Weimar.
- 1934 Az ősmagyar hadművészet fejlődése és hatása Nyugat-Európára. Budapest.
- 1937 A magyar huszárság eredete. Hadtörténeti Közlemények.
- 1938 A romániai magyar kisebbség kulturális helyzete. Debrecen.
- 1938 Népességi mozgalmak Erdélyben és környékén a középkorban. Debrecen.
Irodalom[szerkesztés]
- Szabó Árpád: D. J. emlékezete (Debrecen, 1941).
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03014/03096.htm, Darkó Jenő, 2017. október 9.
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
