Darkó István (író, 1954–1982)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Darkó István (Kolozsvár, 1954. május 4.Nagyvárad, 1982. szeptember 7.) erdélyi magyar író, színész. Apja Darkó László, művészettörténész és festő, anyja Timkó Edit, operaénekes, a kolozsvári Magyar Opera tagja.

Élete[szerkesztés]

Első írásai 1975-ben jelentek meg, 1976-ban Szőcs Gézával közös álnevén, Szénégető Henrikként is publikált, temetésén is Szőcs tartotta a búcsúbeszédet. 1978-ban végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet színész szakán, és a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Ede Társulatához szerződött. Tamási Áron, George Bernard Shaw, Federico García Lorca vagy Sławomir Mrożek darabjaiban játszott. Első – és életében utolsó – kötetét A következő pillanatban címmel 1981-ben adta ki a bukaresti Kriterion Könyvkiadó. Magnóval készített legendás „szamizdat” Macskarádióját, amely a Ceauşescu-rendszer groteszk világának hű lenyomata, romániai rádiósok a szocializmus évtizedeinek egyetlen értékelhető ottani magyar rádiójátékának tartják.[1] Ennek felvétele és szövege 2007-ben jelent meg Egyed Péter gondozásában.

Kötetei[szerkesztés]

  • A következő pillanatban. Kriterion, 1981.
  • A következő pillanatban – Macskarádió. Kriterion, 2007.

Fontosabb színházi szerepei[szerkesztés]

  • Cokane (George Bernard Shaw: Szerelmi házasság)
  • Vőlegény (Federico García Lorca: Vérnász)
  • Artur (Sławomir Mrożek: Tangó)
  • Dénkó (Tamási Áron: Ősvigasztalás)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]