Darkó István (író, 1954–1982)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Darkó István (Kolozsvár, 1954. május 4.Nagyvárad, 1982. szeptember 7.) erdélyi magyar író, színész. Apja Darkó László, művészettörténész és festő, anyja Timkó Edit, operaénekes, a kolozsvári Magyar Opera tagja.

Élete[szerkesztés]

Első írásai 1975-ben jelentek meg, 1976-ban Szőcs Gézával közös álnevén, Szénégető Henrikként is publikált, temetésén is Szőcs tartotta a búcsúbeszédet. 1978-ban végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet színész szakán, és a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Ede Társulatához szerződött. Tamási Áron, George Bernard Shaw, Federico García Lorca vagy Sławomir Mrożek darabjaiban játszott. Első – és életében utolsó – kötetét A következő pillanatban címmel 1981-ben adta ki a bukaresti Kriterion Könyvkiadó. Magnóval készített legendás „szamizdat” Macskarádióját, amely a Ceauşescu-rendszer groteszk világának hű lenyomata, romániai rádiósok a szocializmus évtizedeinek egyetlen értékelhető ottani magyar rádiójátékának tartják.[1] Ennek felvétele és szövege 2007-ben jelent meg Egyed Péter gondozásában.

Kötetei[szerkesztés]

  • A következő pillanatban. Kriterion, 1981.
  • A következő pillanatban – Macskarádió. Kriterion, 2007.

Fontosabb színházi szerepei[szerkesztés]

  • Cokane (George Bernard Shaw: Szerelmi házasság)
  • Vőlegény (Federico García Lorca: Vérnász)
  • Artur (Sławomir Mrożek: Tangó)
  • Dénkó (Tamási Áron: Ősvigasztalás)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]