Darius (videójáték)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.
Darius
FejlesztőTaito Corporation
KiadóTaito Corporation
TervezőJarita Dzsundzsi, Fudzsita Akira
ProgramozóSzugavara Toru
MűvészJarita Dzsundzsi
ZeneszerzőOgura Hiszajosi
SorozatDarius
PlatformokJátékterem, Amiga, ZX Spectrum, Atari ST, PC Engine, Game Boy Advance, mobiltelefonok, webböngészők, PlayStation 4, Nintendo Switch, Mega Drive
Kiadási dátum
  • EU 1987. január
  • JP 1987. február
  • US 1987. április
MűfajHorizontálisan mozgó lövölde
JátékmódokEgy- és többjátékos
Sablon • Wikidata • Segítség

A Darius[* 1] 1987-es horizontálisan mozgó lövöldözős játéktermi játék, melyet a Taito Corporation fejlesztett és jelentetett meg. A játékosok egy Silver Hawk nevű űrhajót irányítanak, feladatuk a Belser Birodalom megállítása a Darius bolygó elpusztítása előtt. A játék menete egy sor oldalra mozgó pályán való végignavigálásból, illetve az azokon elszórt ellenségek elpusztításából és a képességnövelő gömbök összegyűjtéséből áll. A játék hírhedt az egyedi háromképernyős panorámakijelzőjéről.[1]

A játékot egy Jarita Dzsundzsi által vezényelt kis csapat tervezte. A Darius a hasonló játékokkal ellentétben nem mechanikus vagy bogárszerű ellenségeket, hanem vízi élőlényeket, így halakat és rákokat vonultat fel az ellenségek és a képernyőbetöltő főellenségek gyanánt. A Darius a Taito korábbi Laser Grand Prix (1983) című panorámakijelzős játékán alapuló hatalmas játéktermi gépét úgy tervezték, hogy moziszerű légkört teremtsen és kitűnjön a korszak többi játéka közül. A játék zenéjét a Taito „házi zenekara”, a Zuntata szerezte, a dalok többségét frekvenciamodulációs szintézis és hanganyagmintázás kombinációjával írták.

Játékmenet[szerkesztés]

Képernyőkép a játéktermi verzióból

A Darius kétdimenziós horizontálisan mozgó shoot ’em up, amely egy fikcionális jövőben játszódik. A shoot ’em upok között egyedi módon a játéknak háromszor szélesebb a kijelzője a megszokottnál, ezt három különálló képernyővel oldották meg. A játékos egy Silver Hawk névre keresztelt űrhajót irányít, és végig kell navigálnia a folyamatosan jobbra mozgó pályákon, miközben különböző ellenséges egységekkel, így űrhajókkal, földi járművekkel, ágyúkkal és egyéb akadályokkal harcol. A játékos űrhajója előrefelé irányuló rakétákkal, légi bombákkal és egy védelmező energiamezővel van felszerelve, melyek az azonos színű ellenségek elpusztításával kinyerhető színes gömbök felszedésével fejleszteni is lehet. Amikor a játékos a pálya végére ér, akkor a továbbhaladáshoz le kell győznie egy főellenséget. A főellenség elpusztítása után a játékos egy elágazás képében kiválaszthatja a következő pályát. Ugyan a játékban összesen 28 pálya van, azonban egy végigjátszás során legfeljebb 7 érhető el.[2][3][4][5]

Fejlesztés[szerkesztés]

A Dariust Jarita Dzsundzsi tervezte, Fudzsita Akira tervező és Szugavara Tóru programozó közreműködésével.[6] Fudzsita egy olyan shoot ’em upot akart készíteni, melyben a játékos minden pálya végén egy hatalmas főellenséggel harcol, hogy ezzel „feldobja” a játék hangulatát és kitünjön a többi hasonló játékoktól, Fudzsita ötlete nyomán a főellenségek halakon és egyéb vízi élőlényeken alapulnak.[6] Jarita összesen 26 különböző ilyen űrhajót tervezett meg, azonban az időhatárok miatt a fejlesztőcsapat mindössze tizenegyet tudott beültetni a játékba.[6] Egy főellenség megalkotása körülbelül tíz napba telt.[6] A fel nem használt főellenség-vázlatok némelyike bekerült a játék promóciós anyagába, ami annak volt köszönhető, hogy ezek elkészítését egy külsős cégre bízták.[6]

A Darius-kabinetek a középső monitor oldalaira szerelt tükrök segítségével tükrözik vissza az alsó két monitor képét

A játéktermi kabinetet Hiroszava Nacuki tervezte, és három különálló képernyővel van szerelve, melyek a tükörhatás segítségével megszakítás nélkülinek tűnnek.[7] Ezt az elgondolást a Taito korábban megjelent Wyvern F-O és Super Dead Heat című játékainál is alkalmazták, a Darius esetében azért döntöttek ennek használata mellett, hogy a 4:1 képarány moziszerűbb megjelenést adjon a játéknak és egyedibbnek hasson a hasonló lövöldözős játékokhoz képest.[7] A kabineten kettő-kettő fejhallgató-bemenet és hangerőszabályzó, valamint egy a játékosok padja alá szerelt hangrendszer is helyet kapott, utóbbit a Taito „body sonic” névre keresztelte. Ezt a koncepciót eredetileg az 1983-ban megjelent Laser Grand Prix című játéknál alkalmazták volna először, azonban a rendszer kialakítása túl költséges lett volna és elvetették azt.[6] Az ellenséges egységek neveit különböző gyógyszerekről, illetve a cég munkatársairól kölcsönözték.[6] Fudzsita a pályák kialakításán és az űrhajófejlesztéseken dolgozott, melyek az egyik legnagyobb kihívásnak bizonyultak a fejlesztés során — az űrhajófejlesztések eredetileg kicsi, gubószerű, a játékos körül keringő hajók képében jelentek volna meg, azonban Fudzsitának nem tetszett ez az ötlet és kivágta a játékból.[6]

A játék zenei anyagát Ogura Hiszajosi, a Taito „házi együttesének”, a Zuntatának az alapítója szerezte.[8] Ogura a zenével egy mély, kiterjesztett univerzum hatását akarta kelteni, és azt akarta, hogy az kitűnjön a korszak többi shoot ’em upjától.[8] A zene nagy részét frekvenciamodulációs szintézis és hanganyagmintázás kombinációjával írták, illetve egyes dalokat a Yokosuka Symphony nagyzenekari csoport készítette el.[9] Az első pályán hallható Captain Neo című dalt eredetileg a Taito korábban megjelent Metal Soldier Isaac II című játékának főcímdalaként jelent meg, a Darius esetében eredetileg csak helykitöltőként használták a játékkiállítások során — Ogura kedvelte a dalt és a „nyomasztóan hatalmas erőt” sugárzó hangulatát, így úgy döntött, hogy az a játék végleges verziójában is bennmarad.[8]

Megjelenés[szerkesztés]

A játéktermi gép bemutatója a londoni Amusement Trades Exhibition International (ATEI) kiállításon volt 1987 februárjában.[10] A Darius 1987 februárjában jelent meg Japánban a játéktermekben, melyet 1987 áprilisában követett az észak-amerikai megjelenés.[11]

A NEC Avenue 1990-ben három PC Engine-átiratot is megjelentetett a japán piacon. A Super Darius március 16-án jelent meg a CD-ROM² System kiegészítőre, ezt szeptember 21-én a Darius Plus követte egy 8 megabites HuCard-verzió képében. A Darius Plus az egyetlen kereskedelmi forgalomban megjelent HuCard, amely előrefelé kompatibilis módon grafikai javításokkal támogatja a PC Engine SuperGrafx konzolt.[12] A harmadik verzió, a Darius Alpha kizárólag egy nyereményjáték díjaként jelent meg, mindössze 800 példányban. A Darius Alpha a Darius Plus alternatív verziója, melyben a játékos kizárólag a főellenségek ellen harcol. A Darius Plushoz hasonlóan fokozott SuperGrafx-támogatással rendelkezik.[13] Mindhárom PC Engine-verziót a Bits Laboratory fejlesztette. Ugyanebben az évben Európában Darius+ címmel Amiga, Atari ST és ZX Spectrum platformokra otthoni számítógépes verziók is megjelentek, ezeket a The Edge forgalmazta és Softek fejlesztette. Ezeknek a verziónak a zenét leszámítva vajmi kevés közük van az eredeti játékhoz. 2002-ben Japánban a PCCW Darius R címmel elkészítette az első Darius-játék újragondolását Game Boy Advance-re, ez a verzió eltérő dalokkal és kevesebb pályával rendelkezik. A Bothtec fejlesztésében számos mobiltelefonos kiadás is megjelent, így 2002-ben a DariusGate,[14] 2004-ben a Darius Boss Rush,[15] a Darius DX[16][17] és a Darius Ocean,[18][19] 2005-ben a Darius kanzenban,[20][21] 2007-ben a Darius,[22] illetve 2008-ban a Darius Wide.[23]

2016 augusztusában Japánban és több ázsiai országban PlayStation 4-re is megjelentették az eredeti játéktermi verziót. Az átiratot a Hamster Corporation fejlesztette és az Arcade Archives sorozat részeként jelent meg.[24] 2017 augusztusa és 2019 júliusa között a Darius: The Origin címmel a Rakuten Games weboldalán is játszható volt a játék.[25][26] A Sega Genesis Mini mikrokonzolon az M2 jóvoltából szerepel egy átirat.[27] 2019-ben a Darius Cozmic Collection részeként a játék több verziója is megjelent Nintendo Switch és PlayStation 4 platformokra.[28] A játék PC Engine-verziója a 2020 márciusában forgalomba hozott PC Engine Mini mikrokonzolra is felkerült.[29] Az M2 2021 februárjában egy kibővített Mega Drive átiratot is megjelentetett Darius Extra Version címmel.[30]

Fogadtatás[szerkesztés]

A Game Machine magazin 1987 áprilisában az éppen legnépszerűbb függőleges/fülkés kialakítású játéktermi egységnek nevezte a játékot.[35]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Darius (video game) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. ↑ Japánul: (ダライアス; Hepburn: Daraiasu?)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Kurt Kalata: Darius. Hardcore Gaming 101. [2012. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
  2. ↑ Wolf, Mark. The Video Game Explosion: A History from PONG to PlayStation and Beyond. Westport, CT: Greenwood Press, 97. o. (2007). ISBN 978-0-313-33868-7 
  3. ↑ Darius - Videogame by Taito. www.arcade-museum.com . (Hozzáférés: 2020. október 5.)
  4. ↑ Maughan, Teresa (1987. szeptember 1.). „Slots of Fun”. Your Sinclair (21), 81. o, Kiadó: Dennis Publishing. (Hozzáférés: 2016. április 23.)  
  5. ↑ Edgeley, Clare (1987. március 1.). „Arcade Action”. Computer and Video Games (65), 92. o. (Hozzáférés: 2016. április 23.)  
  6. ↑ a b c d e f g h Isii, Zendzsi (1987. július 1.). „ダライアス開発者座談会”. Gamest (10), 22–23. o, Kiadó: Shinseisha.   (Translation by Shmuplations. Archiválva 2019. július 30-i dátummal a Wayback Machine-ben.).
  7. ↑ a b (1987. április 1.) „ダリウスのメイキング”. Beep (29), Kiadó: SoftBank Creative.   (Translation by Shmuplations. Archiválva 2019. szeptember 14-i dátummal a Wayback Machine-ben.).
  8. ↑ a b c Interview with Hisayoshi Ogura. squareenixmusic.com . Square Enix Music Online, 2011. április 1. [2018. július 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 24.)
  9. ↑ Darius – 1987 Composer Interview with Hisayoshi “OGR” Ogura. shmuplations.com . [2019. szeptember 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 24.)
  10. ↑ a b (1987. február 1.) „Arcade Action”. Computer and Video Games (65 (1987. március)), 92–93. o.  
  11. ↑ Akagi, Maszumi. タイトー (Taito); Taito America; D, 1st (japán nyelven), Amusement News Agency, 43, 137, 150. o. (2006. október 13.). ISBN 978-4990251215 
  12. ↑ (1994. január 15.) „スーパーPCエンジンファン” (japán nyelven) 1, Kiadó: Tokuma Shoten Intermedia.  
  13. ↑ ダライアスプラス ( ゲーム ) - ゲーム広告資料館 - Yahoo!ブログ (japán nyelven). [2019. május 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 5.)
  14. ↑ 今度はJ-スカイで「ダライアス」、「奇々怪界」が復活. game.watch.impress.co.jp . (Hozzáférés: 2020. október 5.)
  15. ↑ ダライアス. web.archive.org . [2004. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 5.)
  16. ↑ DARIUS DX. web.archive.org . [2006. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 5.)
  17. ↑ タイトー、ボーダフォン向けにぴちょんくんのパズルなど. web.archive.org . [2020. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 5.)
  18. ↑ タイトー、「放課後麻雀～香織里編～」「ダライアスオーシャン」追加, 2004. augusztus 4. (Hozzáférés: 2020. október 5.)
  19. ↑ ダライアスゲート. web.archive.org , 2005. november 24. [2005. november 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 5.)
  20. ↑ ダライアス 完全版. web.archive.org , 2006. január 15. [2006. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 5.)
  21. ↑ iモード向けシューティング「ダライアス完全版」, 2005. március 18. (Hozzáférés: 2020. október 5.)
  22. ↑ タイトーの人気STG『ダライアス』EZweb用アプリが本日配信開始 - 電撃オンライン. dengekionline.com . (Hozzáférés: 2020. október 5.)
  23. ↑ DARIUS WIDE. web.archive.org . [2008. december 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 5.)
  24. ↑ Romano, Sal: Darius Series, Other Taito Classics Coming to PS4 Arcade Archives. Gematsu , 2015. augusztus 19. (Hozzáférés: 2019. július 29.)
  25. ↑ Inc, Aetas: 「DARIUS THE ORIGIN」の提供がRakuten Gamesで本日スタート。HTML5技術を活用し，シリーズ第1作を進化させたタイトル. www.4gamer.net . (Hozzáférés: 2020. október 5.)
  26. ↑ 楽天ゲームス，サービス中の「Rakuten Games」のポータルサイトを2019年7月22日に終了と発表. www.4gamer.net . (Hozzáférés: 2020. október 5.)
  27. ↑ Dayus, Oscar: Full Sega Genesis / Mega Drive Mini Games List Confirmed, Includes Some Super-Rare Titles. GameSpot , 2019. június 5. (Hozzáférés: 2019. július 29.)
  28. ↑ Darius Cozmic Collection Arcade and Console launch June 16 in the west. Gematsu , 2020. június 10. (Hozzáférés: 2020. október 5.)
  29. ↑ Romano, Sal: TurboGrafx-16 mini / PC Engine CoreGrafx mini / PC Engine mini launches March 19, 2020. Gematsu , 2019. július 20. (Hozzáférés: 2021. szeptember 3.)
  30. ↑ メガドライブミニ版『ダライアス』が単体カートリッジなどで、まさかの発売！ プロジェクトに関わるキーマンたちに話を聞いたメガドラ『ダライアス』座談会 (japán nyelven). Famicú. Kadokawa Game Linkage, 2020. október 10. (Hozzáférés: 2020. október 17.)
  31. ↑ Darius Plus - Review. Allgame , 1998 [2014. november 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 24.)
  32. ↑ „Review: Darius Plus”, Computer + Video Games, 1990. január 1., 92. oldal (Hozzáférés: 2019. október 24.) 
  33. ↑ „Darius+”, Commodore User, 1989. december 1., 81. oldal (Hozzáférés: 2019. október 24.) 
  34. ↑ „Darius Plus”, Raze, 1991. május 1., 62. oldal (Hozzáférés: 2019. október 24.) 
  35. ↑ (1987. április 1.) „Game Machine's Best Hit Games 25 - アップライト, コックピット型TVゲーム機 (Upright/Cockpit Videos)”. Game Machine (305), 25. o, Kiadó: Amusement Press, Inc..  

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Darius_(videójáték)&oldid=26286355”